Örömteli magyar nap a Vatikánban: a Szentatya fogadta az államfőt és a nemzeti zarándoklatot

A háromnapos római magyar nemzeti zarándoklat záróeseménye és egyúttal a csúcspontja is volt a magyar egyház hálaadásának, ahogy püspökein, papjain és a hívein keresztül tolmácsolták Róma püspökének köszönetüket. A „vatikáni magyar nap” reggel nyolckor kezdődött, amikor Ferenc pápa a Vatikánban magánkihallgatáson fogadta Sulyok Tamás magyar köztársasági elnököt.

A mintegy fél órás megbeszélés után került sor a kölcsönös megajándékozásra, majd az elnök úr a kíséretével, utána pedig maga a Szentatya érkezett a VI. Pál kihallgatási aulába, ahol a püspöki konferencia tagjai, a mintegy kétszáz fős papság és a közel másfélezer hívő lelkes tapssal köszöntötte Ferenc pápát.

A Szentatya olasz nyelven elmondott beszédét gondolategységenként magyarul is felolvasták. Ferenc pápa valójában összefoglalta és kiértékelte az egy évvel ezelőtti apostoli útjának legfőbb gondolatait, hogy ő Magyarországot úgy látogatta meg, mint „zarándok, barát és testvér”, hogy így vigye el „Isten közelségét, gyengédségét és együttérzését” elsősorban a magyar katolikus hívekhez és egyúttal minden jószándékú emberhez.

Ferenc pápa beszéde:

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Szeretettel köszöntök mindenkit! Isten hozott! Köszöntelek benneteket, akik eljöttetek, hogy megerősítsétek Péter utódához való kötődéseteket és, hogy hitvallást tegyetek ebben a húsvéti időben, amelyben a Feltámadott Úr világossága megvilágosít bennünket, olyan reményt nyújtva, amely nem okoz soha csalódást. Köszöntöm Erdő Péter Bíboros Urat, Magyarország Prímását. Köszöntöm a Magyar Püspöki Konferencia elnökét, Veres András Püspök Urat, minden jelenlévő püspököt, a papokat, a szerzeteseket és szerzetesnőket, a kispapokat és a világi híveket. Köszöntöm a polgári hatóságok képviselőit. Különösen örömmel üdvözlöm Magyarország új köztársasági elnökét, Dr. Sulyok Tamás Urat.

Egy évvel az én magyarországi apostoli látogatásom után zarándokoltatok ide. Még mindig nagy hálával hordozom szívemben a szép emlékeket. Úgy érkeztem közétek, mint zarándok, testvér és barát,– ezért öröm számomra ma így visszaemlékezni a veletek töltött napokra.

Budapestre, a hidak és szentek gyönyörű városába zarándokként mentem el, hogy együtt imádkozzak veletek. Imádkozni Európáért, „a béke építésének vágyáért, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsuk, ne a háborúét; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot!” (Regina Caeli, 2023. április 30). Imádkoztam szeretett nemzetetekért, amely egy évezred óta lakja azt a földet, megtermékenyítve azt Krisztus evangéliumával. Kívánom, hogy az imádságban találjátok meg mindig az erőt, az elszántságot, hogy még a jelenlegi történelmi körülmények között is követhessétek a népetekből sarjadt szentek és boldogok példáját.

A Feltámadott, megjelenve tanítványai között, az Ő békéjét adta nekik. Ne felejtsük el, kedves testvérek, hogy ennek a nagy ajándéknak a megvalósítása mindannyiunk szívében kezdődik el; a lakásom ajtaja előtt, amikor még mielőtt kilépnék, eldöntöm, hogy a napomat a béke embereként szeretném megélni, azaz békében kívánok élni másokkal. A béke akkor születik meg, amikor úgy döntök, hogy megbocsátok, még akkor is, ha ez nehéz, viszont ez örömmel tölti el a szívemet. Ismételten rábízom az Egyház életét országotokban a Magna Domina Hungarorum – Mária, Magyarok Nagyasszonya, Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Imre és minden magyar szent és boldog közbenjárására, hogy erősödjön meg a tanúságtétel buzgóságában és az igehirdetés örömében.

Nem csak, mint zarándok, hanem mint testvér is akartam hozzátok jönni. Különösen a veletek való találkozásban, kedves püspök testvérek, papok és szerzetesek. Arra bátorítottalak, hogy életviteletek és életstílusotok legyen „Isten stílusa”, amely a gyengédségben, a közelségben és az együttérzésben mutatkozik meg. Ebben segítenek benneteket a közelmúlt példái az üldöztetés idejéből, mint például Boldog Apor Vilmosé, akinek a menekült nők iránti közelsége és védelmezése miatt az életével kellett fizetnie. Vagy Meszlényi Zoltáné, aki élete utolsó pillanatáig nagy odaadással végezte szolgálatát. És hogy feledkezhetnénk meg a fiatal Brenner János atyáról? Gyöngédségtől és lelkipásztori buzgalomtól fűtve indult el vigaszt nyújtani és szentségekkel ellátni egy állítólagos beteget, nem sejtve, hogy ez csapda volt, és hogy barbár módon meg fogják gyilkolni. Vagy Salkaházi Sára, aki a zsidók deportálása idején együtt érzett az áldozatokkal olyannyira, hogy a pesti Szabadság híd alatt vértanúságot szenvedett. Ezek a példák bátorítsanak benneteket arra, hogy ti is hasonlóan viszonyuljatok a rátok bízottokhoz.

Végül pedig barátként akartam együtt lenni veletek. Különösen nagy örömmel emlékszem, kedves fiatalok, a veletek való találkozásra. Továbbra is arra szeretnélek bátorítani benneteket, hogy folytassátok a párbeszédet a benneteket megelőző nemzedékekkel. Beszélgessetek nagyszüleitekkel, népetek idősebbjeivel; keressétek a gyökereiteket, mivel ezzel a jövő szilárd alapjait fektetitek le. A gyökereitek ápolásával képesek lesztek bizalommal előretekinteni, megerősödve az életet adó értékekben: a családban, az egységben és a békében. Tetszik nekem ez az annyira evangéliumi közmondásotok: „Jobb adni, mint kapni”. Valóban így van: az önátadás által az ember megtalálja saját magát, és így az élete nem marad üres. Barátként találkoztam szenvedő emberekkel is: menekültekkel, szegényekkel, kirekesztett emberekkel. Köszönöm nektek, hogy nyitott szívetek van az ukrán menekültek iránt, akik a háború miatt hagyták el hazájukat. És nagyra értékelem a társadalom perifériáján élők integrálására tett erőfeszítéseiteket is.

Kedves testvéreim, köszönöm a közelségeteket és a szereteteteket! Járjuk együtt az Úr útját „húsvéti” emberekként, és ismerjük fel Őt a kenyértörésben, az eucharisztia oltáránál és az éhezők asztalánál; az Igében és a másokkal való találkozásban. Köszönöm a Krisztushoz való hűségeteket, amely megnyilvánul a hit tanúságtételében, az ökumenizmus megélésében, a felebarátokkal való kapcsolataitokban, a befogadó szeretetben – még azok iránt is, akik különbözőek –, a minden emberi élet iránti tiszteletben és a környezetért való felelős gondoskodásban.

Szívemből megáldalak, a Szűzanya oltalmazzon benneteket. Isten áldd meg a magyart! És kérlek, imádkozzatok továbbra is értem. Köszönöm!

A Szentatyának csütörtökön délelőtt nagyon sűrű volt a programja, így már vitték is volna a következő találkozóra, de amikor látta az első sorban ülő szeminaristákat, diakónusokat és többségében fiatal papokat, jelezte a kíséretének: „Io vorrei andare alla gente! Szeretnék az emberekhez menni!” és közel negyed órát töltött köztük.

Végül a VI. Pál terem lépcsőjénél várakozó püspökökhöz érkezett és készült a hivatalos fotó. A Boldogasszony Anyánk himnusz eléneklése után tapssal vett búcsút a magyar nemzeti zarándoklat a Szentatyától, akit a Szent Péter téren az olasz Katolikus Akció ötvenezer fiatalja várta, míg a magyar zarándokok az aulából közvetlenül átsétáltak a Szent Péter bazilikába a zárószentmisére.

Forrás: Vatican News