Ki keresztel? Egy személyes névmás jelentősége
Augusztus 6-án a római Kúria Hittani Kongregációja egy tisztázó dokumentumot adott ki a keresztelés szentségének kiszolgáltatásának kapcsolatban. A dokumentum azt hangsúlyozza, hogy a keresztelés szavainak megváltoztatása, a közösségi részvétel hangsúlyozása nem megengedett. A határozat értelmében a „Mi téged megkeresztelünk az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” önkényesen bevezetett formula a katolikus egyház tanítása szerint érvénytelen. Az egyedül érvényes és elfogadott szöveg ugyanis a következő: „Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Az utóbbi időben egyre inkább elterjedt a „közösség nevében történő keresztelés”, amely gyakran ilyen hosszú, önkényesen bevezetett szöveg kíséretében történt meg: „Az apa, az anya, a keresztapa, a keresztanya, a nagyszülők, a családtagok, a barátok és a közösség nevében mi téged megkeresztelünk az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”.
Meghökkenünk, talán mosolygunk is: hogy is van ez? A Szentháromság és a nagymama nevében celebráljuk a keresztséget?
A határozat így fogalmaz:
„A Hittani Kongregáció határozata megállapítja, hogy a „szentségi formulák önkényes megváltoztatása” azzal a szándékkal történt, hogy „a keresztség közösségi jellegét hangsúlyozzák és hogy kifejezzék a család és a jelenlévők részvételét, továbbá, hogy elkerüljék a papban lévő szentségi hatalom koncentrálását a szülők és a közösség hátrányára, amit a római rítus a jelenlegi formája szerintük így közvetítene”. Ezzel szemben a kongregáció határozata a II. Vatikáni Zsinat Sacrosantum Concilium konstitúciójára hivatkozva leszögezi, hogy „amikor valaki keresztel, akkor maga Krisztus keresztel”, mert „ő a főszereplője annak az eseménynek, amit a pap celebrál”. A szertartás során a szülők, a keresztszülők, a nagyszülők, a családtagok, a barátok és a közösség is aktív szerepet töltenek be, „igazi és valódi liturgikus szerepet”, de ez a zsinati tanítás szerint úgy történik, hogy a „liturgikus cselekmények végzése közben mindenki, a fölszentelt szolgák éppúgy, mint a hívek, csak azt tegyék, ami a dolog természete és a liturgikus szabályok szerint rájuk tartozik, de azt mind tegyék is meg”
A határozat megjelenése után érdekes hír látott napvilágot több külföldi katolikus portálon is. Kiderült ugyanis, hogy az Egyesült Államokban egy detroiti pap, Matthew Hood atya mindeddig úgy vélte, hogy ő pap, holott nem az. Ugyanis annak idején a megkeresztelése nem volt érvényes, azaz úgy tekinthető, hogy tulajdonképpen meg sem lett keresztelve. Mivel nem volt megkeresztelve, nem volt érvényes a diakonátusa és a 2017-es pappá szentelése sem.
Ha a keresztelőről nem maradt volna fenn semmilyen dokumentum, akkor az ellenkezőjének a bizonyításáig a keresztelőt érvényesnek kell tekinteni. Hood atyának azonban eszébe jutott, hogy az ünnepet a családja videofelvételen örökítette meg. Visszanézte a felvételt, és döbbenten látta, hogy azon bizony az hangzott el: „Mi megkeresztelünk téged…”
„Szinte sokkot kaptam. 30 év elteltével szomorúan fedeztem fel, hogy soha nem is voltam megkeresztelve”
– mondta Hood atya a Detroit Catholic elnevezésű hírportálnak. Hood atya felhívta az érsekséget, ahonnan azonnali segítséget kapott. Megkeresztelték, megbérmálták, elsőáldozott, diakónus lett, majd augusztus 17-én most már valójában pappá szentelték. Allen H. Vigneron, a detroiti egyházmegye érseke augusztus 22-én közreadott levelében tájékoztatta a híveket a történtekről és a még hátralevő lépésekről.
A probléma ugyanis nem csupán az volt, hogy hogyan lesz Matthew Hood atyából ismét katolikus pap. Hanem az is, hogy az általa kiszolgáltatott szentségek mennyiben voltak érvényesek. A keresztelések igen, de a celebrált misék? A gyóntatások és feloldozások? A kiszolgáltatott szent kenetek? Az esketések? Hood atya a három év alatt két különböző plébánián szolgált, és az érsekség most minden érintettet külön keres meg, hogy az egyéni körülményeket egyesével megvizsgálják, és ahol szükséges, orvosolják a helyzetet.
További kérdés, hogy az a diakónus, aki 1986-1999 között azon a plébánián szolgált, ahol 1990-ben Hood atyát is megkeresztelték, vajon még hány esetben végzett érvénytelen keresztelést. Az érsekség most megpróbálja felvenni a kapcsolatot az akkor kereszteltekkel, és a diakónus nevét is közzétették, hogy minél több esetleges érintettet elérjenek.
A Detroiti Egyházmegye levele itt olvasható.
