Örök élet, de máshogyan…
A szomszéd falu egyik tanárnője szigorú, következetes pedagógus volt. Osztálya rajongott érte. Három szép gyermeknek adott életet és nevelték őket, pedagógus férjével együtt. Nyugdíjazása után halálos kór támadta meg szervezetét. Évekig irtózatos fájdalmak gyötörték, az utolsó évben már ágyhoz kötve, és a fájdalomcsillapítók sem nagyon használtak. Családtagjai a szerető gondoskodás határán túl tehetetlenek voltak. A minap a szíve feladta… Nem bírta tovább.
Ilyenkor ágaskodnak bennünk a kérdések: miért a szenvedés? Miért nem lehet élvezni itt a földön munkánk gyümölcsét? Tényleg megváltó a halál? Nem okoz még több szenvedést azoknak, akik hátra maradnak? Nem igazságtalan ez? Mit szól hozzá Isten?
Akik az igazságra tanítottak sokakat, tündökölni fognak örökkön örökké, miként a csillagok – írja a Szentírás.
Egyik ismerősöm a következőket mesélte: egész pici gyermek voltam és a drága jó nagymamám mesélt egy moziban látott filmet (talán az egyetlen, amit ő moziban látott), ami arról szólt, hogy egy osztály gyermek felmegy a mennyországba, meglátogatni a háborúban elesett (és feltámadt) apukákat. A találkozás után játszanak, és közben megéheznek, megszomjaznak, kérnek ételt/italt, szeretnének du. egyet aludni, de azt a választ kapják, hogy mindezek odafent nem lehetségesek… Én pedig csodálkozva hallgattam a történetet, mert nem tudtam megérteni: hogy is van ez? De gyerekkorom óta csak annyi változott, hogy most hittel elfogadom, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”
A mai evangéliumban meg ezt olvassuk: akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba, és a halálból való feltámadásra…, meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és mivel a föltámadás fiai, az Istennek fiai… Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él… Pár nappal halottak napja után ezek a jézusi szavak mintha beszédesebbek lennének. Nemcsak szokásból gyújtunk gyertyát szeretteink sírjánál, nemcsak illemből viszünk ilyenkor virágot a temetőbe és mormolunk el egy-két fohászt, hanem maga a helyzet kényszerít arra, hogy foglalkozzunk a halál kérdésével. Vagy nem is annyira a kegyetlen végzettel, mint inkább azzal: mi lesz utána? Lesz-e, és milyen az örök élet?
A feltámadásban nem hívő szadduceus pártiak már-már fantasztikus regénybe illő, kitalált történettel akarják nevetségessé tenni Jézust.
A sógorházasságból ihletődő, körmönfontan megfogalmazott történet szerint mind a hét testvér meghal, s végül az asszony is, aki mindegyikük felesége volt. Csattanóként azt kérdik: a feltámadáskor, ha lesz ilyen, melyiküknek lesz a felesége? Jézus nem sétál bele ebbe a sikamlós értelmezési csapdába, hanem a vitát a fonákjáról a színére fordítja, és felmutatja az isteni igazságot. Akik Isten akarata szerint élnek, haláluk után is élnek. Isten az élők Istene. Nem is lenne ő, ha nem lenne hatalma a halál fölött.
Evilági elképzeléseinket nem szabad kivetítenünk Isten világára. Az örök élet teljesen más, mint amit el tudunk képzelni róla. Testestől-lelkestől feltámadunk, mint maga Krisztus, de egy teljesen más létmódba. A nemi átörökítés okafogyottá válik. Megszűnnek a földi koordináták, az idő, a tér, az ösztönök, a bűn lehúzó ereje. A szadduceusok és mindenki más nagyon téved, ha azt hiszi, úgy képzeli el, hogy a halál utáni élet ennek a földi életnek a folytatása. Inkább hazaérkezés, beteljesedés, a gyümölcs beérése. Teljesen más létállapot, mint amit mi itt megszoktunk. Ott nincs elmúlás, öregedés, fájdalom, halál. Ott nincs szükség a fajfenntartásra. Ott átalakul a biológia, a test, az anyag megistenül. Megdicsőül egész személyiségünk. Nem gyűjtünk vagyont, nem lesz széthúzás, a feltámadt test már nem érzékies. Tehát nem lesz szükség még a házasság intézményére sem. A halál ott már nem veszélyezteti az emberi nem fennmaradását.
Feltámadásba vetett hitünket igazságérzetünk, tiszta vágyaink is megkívánják. Nélküle mivé lenne az évezredek óta felgyűlt sok jó, erény, tiszta szeretet, amelynek teljesítménye mint életszentség az emberiséget előbbre vitte? Mert ilyenformán fölösleges lenne megszületni, dolgozni, alkotni, áldozatot hozni, családot alapítani, gyermekeket nemzeni, felnevelni őket szeretetben, az értéket, a jót, a szépet, az igazat átadni, és bízni abban, hogy továbbviszi azt a művet, amit megkezdtünk. Vagy kozmikus félrevezetés áldozatai lennénk? Akárcsak az ufókkal, reinkarnációval, lélekvándorlással? De hát akkor mire megy ki az ún. evolúció, fejlődés, haladás, ha csak úgy kialszik, szétpukkad, mint egy lufi? Szélhámosság az egész? …
Jézus Krisztus igazából saját szenvedésén, kereszthalálán és feltámadásán mutatta be azt, hogy nem áldozatai vagyunk egy világméretű félrevezetésnek, hanem van számunkra hely az örök Atyánál, ahová ő is visszament, immár testünket is felmagasztalva. Ne ragadjunk le földies elképzeléseknél, fantáziálásoknál, ne engedjük meg, hogy csak evilági életben higgyünk, de azt se, hogy az emberi viszonyokat – még ha végtelen formába is – kivetítsük az örök életre. Az eukarisztiában már most velünk élő feltámadt Úr ígérete szerint: szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik (1Kor2, 9).
INRI,
ez egy különleges messiási csoda volt. A vakon születettet majdan csak a messiás gyogyitja meg, mert sok-sok szemgyotást vegeztek a farizeusok is…De aki ugy született azt nem tudtaák gyogyitani/azt a messiára bizzuk majdan/ez volt az écesz…
Mivel szerintük Jézus nem lehett a messiás, mert…számtalan teologiai és praktikus okot soroltak fel erre, tehát ez az ember nem lehett vakon született…
Lásd János evangelium 9. fejezetet:
“”1Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. 2Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” 3„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.”” Igen Istennek tettei válnak nyilvánvalóvá valamely emberen bármi essék meg vele…nem büntetés-nem kitüntetés az! Aki mindenért hálát ad neki megleli boldogságát itt és most is…csudák-csodák kisérik utján…akkor is ha csak ö tudja…Mert ujjong és táncol a lelkem megváltó Istenemben mindenért hálat adok neki…Mert senkivel és semmivel sem lakahatok jól Önélküle/sem pita-hús-sem méz-sem-bor nem lakat jól…Csakis vele lakahatok jól, mint a báranyok hájában piritott aprocska velövel…
Folytatható elölröl János evangelium 9. fejezet:
“1Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. 2Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” 3„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. 4Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. 5Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” 6Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, 7majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. 8A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” 9Némelyek azt állították: „Igen, ez az”, mások ellenben tagadták: „Nem az, csak hasonlít hozzá.” De ő kijelentette: „Én vagyok az.” 10Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” 11Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok.” 12Erre megkérdezték tőle: „Hol van?” „Nem tudom” – felelte. 13Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz, 14mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. 15A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok.” 16A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: „Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot.” Mások ellene vetették: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?” Így szakadás támadt közöttük. 17Azért hát tovább faggatták a vakot: „Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?” „Azt, hogy próféta” – felelte. 18De a zsidók sehogy se akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit 19és őket faggatták: „A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?” 20Szülei ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született. 21De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga.” 22A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából. 23Ezért mondták a szülei: „Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától.” 24Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: „Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” 25„Azt, hogy bűnös-e – felelte –, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.” 26Erre újra faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?” 27„Már elmondtam nektek – felelte –, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?” 28Erre becsmérelték, s azt mondták neki: „Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk. 29Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk.” 30„Épp az a különös – felelte az ember –, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát. 31Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja. 32Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. 33Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” 34Erre rászóltak: „Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezzel kidobták. 35Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?” 36„Ki az, Uram – kérdezte az ember –, hogy higgyek benne?” 37„De hisz látod – felelte –, ő beszél veled.” 38Erre felkiáltott: „Hiszek, Uram!” – s leborult előtte. 39Jézus pedig azt mondta: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” 40Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: „Csak nem vagyunk mi is vakok?”….
Osli moslygos madonna könyörögj érettünk…