Olyan keresztényekre van szükség, akik szüntelenül tanúskodnak Isten országáról – Leó pápa Úrangyala imája

XIV. Leó pápa vasárnap délben az Apostoli Palota ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket és mondta el az Úrangyala imát. Beszédében megállapította, hogy nem „alkalmi keresztényekre” van szükség. Fogadjuk be Isten szeretetének ajándékát és adjuk azt tovább környezetünkben, mindennapi életünkben mindenki számára.

Az Úr azért jött el a világba, hogy elhintse az emberek és a történelem szívében a vágyat a végtelenre, a teljes életre, a felszabadító üdvösségre. Imádkozzunk az aratás Urához, folytassunk fele párbeszédet és hirdessük szüntelenül az evangélium reménységét, Szűz Mária közbenjárásával legyünk Isten országának örömteli munkásai – tanította Leó pápa, elemezve az évközi 14. vasárnap evangéliumi szakaszát.

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Lk 10,1-12.17-20) a misszió jelentőségére emlékeztet bennünket, amelyre mindannyian meghívást kaptunk, mindenki a saját hivatása szerint, az Úr által adott konkrét helyzetekben – kezdte beszédét XIV. Leó pápa. Megállapította, hogy a Jézus által elküldött tanítványok száma, a hetvenkettő, egy jelképes szám, amely azt fejezi ki, hogy az evangélium reménysége minden néphez szól. Ez Isten szívének gazdagsága, az Ő bőséges aratása, vagyis műve, amelyet a világban végez, amelynek célja, hogy szeretete eljusson minden gyermekéhez, és mindnyájan üdvözüljenek – fejtette ki beszédében XIV. Leó pápa, majd idézte az evangéliumi szakasz szavait, amikor Jézus azt mondja, hogy „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába”.

Egyrészt Isten, mint egy magvető, nagylelkűen eljött a világba, hogy magot vessen, és az ember és a történelem szívébe elhelyezte a vágyat a végtelenre, a teljes életre, a felszabadító üdvösségre. Ezért az aratnivaló sok, Isten országa, mint egy mag, kicsírázik a földben, és a mai nők és férfiak, még akkor is, amikor látszólag sok más dolog elsodorja őket, várnak egy nagyobb igazságra, keresik életük teljesebb értelmét, áhítoznak az igazságosságra, és magukban hordozzák az örök élet iránti vágyat.

Másrészt azonban csak kevesen vannak azok a munkások, akik elmennek, hogy az Úr által bevetett földeken dolgozzanak, és akik már előtte is képesek felismerni Jézus szemével a jó érett búzát, amely készen áll a betakarításra (vö. Jn 4,35-38). Van valami nagyszerű, amit az Úr tenni akar életünkben és az emberiség történetében, de kevesen vannak, akik felismerik ezt és megállnak, hogy elfogadják az ajándékot és hirdessék azt, továbbadva másoknak.

Az egyháznak és a világnak nincs szüksége olyan emberekre, akik a vallási kötelezettségeiket úgy teljesítik, mintha hitüket egyfajta külső címkeként mutatnák be. Ehelyett olyan munkásokra van szüksége, akik a missziós területen kívánnak dolgozni, szeretetteljes tanítványokra, akik bárhol is legyenek, tanúskodnak Isten országáról. Talán nem hiányoznak az „alkalmi keresztények”, akik időnként helyet adnak néhány szép vallási érzésnek vagy részt vesznek valamilyen eseményen, de kevesen vannak olyanok, akik nap mint nap készen állnak, hogy dolgozzanak Isten mezején, megművelve szívükben az Evangélium magvát, hogy azután átadják azt a mindennapi életben, a családban, a munkahelyen és a tanulmányok során, a különböző társadalmi környezetekben és a szükséget szenvedők számára.

Ehhez nem szükséges túl sok elméleti fogalom a lelkipásztori eszmékről; elsősorban imádkozni kell az aratás Urához – mutatott rá a Szentatya, arra buzdítva, hogy első helyen álljon az Úrral való kapcsolatunk, ápoljuk az Ővele való párbeszédet. Ő akkor munkásaivá tesz bennünket és mint országának a tanúit, elküld minket a világ szántóföldjére – mondta XIV. Leó pápa, majd beszéde végén így fohászkodott a Szűzanyához:

„Kérjük Szűz Máriát, aki „itt vagyok” válaszával nagylelkűen felajánlotta saját magát az üdvösség művében, járjon közben értünk és kísérjen minket az Úr követésének útján, hogy mi is Isten országának örömteli munkásai lehessünk”.

A pápa köszöntései és felhívásai az Úrangyala elimádkozása után

XIV. Leó pápa ez alkalommal is felemelte szavát a háborúk ellen, bátorítva a felelősöket a párbeszéd útjainak keresésére. A Szentatya elismerését fejezte ki a nagy hőség ellenére jelenlévő híveknek, zarándokcsoportoknak, majd bejelentette, hogy vasárnap délután rövid pihenőidőre Castel Gandolfóba megy.

Az Úrangyala elimádkozása után Leó pápa szeretettel köszöntötte a római híveket és a különböző országokból érkezett zarándokokat. Elismerő szavakkal fordult hozzájuk, megállapítva, hogy ebben a nagy hőségben különösen bátor és figyelemreméltó részükről a Szentkapukon való áthaladásuk.

A Szentatya üdvözölte többek között a Szent Szív Ferences Misszionáriusnőit, a Legnicából érkezett lengyel zarándokokat, ukrajnai görög-katolikusok csoportját, a firenzei egyházmegye latin-amerikai közösségének tagjait.

Ezután angolul fejezte ki részvétét azoknak a családoknak, akik elveszítették szeretteiket, különösen kislányaikat, akik a texasi Guadalupe folyó áradása által okozott katasztrófa idején a térség nyári táborában tartózkodtak. Imádkozunk értük – mondta a pápa, majd ismét a fegyveres erőszak beszüntetéséért emelte fel hangját.

„A béke minden nép vágya, és a háborútól meggyötörtek fájdalmas kiáltása. Kérjük az Urat, hogy érintse meg a kormányzók szívét és ösztönözze elméjüket, hogy a fegyverek erőszakát helyettesítsék a párbeszéd keresésével” – hangzott a Szentatya felhívása.

Végül XIV. Leó pápa bejelentette, hogy vasárnap délután Castel Gandolfóba megy egy rövid pihenőidőre. Mindenkinek legyen lehetősége egy kis vakációra, hogy felfrissítse testét és lelkét – mondta a Szentatya, majd szép vasárnapot kívánva búcsúzott a Szent Péter téren jelenlévő hívektől.

Forrás: Vatican News, Vatican News