Nyári bencés útmutató az iváshoz

A kulcs a bencés szabályzat 40. szakaszában van, ami egy igazi szerzetesi ivászati útmutató.

Szerte Európában legalább az 5. század óta léteznek kolostori sörfőzdék. Ezek főként bencés tradíciók.

Regulájában (vagyis a Szent Benedek Regulájában) Benedek világosan kimondja, hogy a szerzeteseknek saját kezük munkájából kell eltartaniuk magukat és adományozniuk a szegényeknek. A Regulát követve a barátok mindig előállítottak különféle javakat – beleértve a sört és bort, és ezzel együtt egy bencés ivási útmutatót is.

A sör eredetileg meglehetősen olcsó étek volt, afféle folyékony kenyérnek tekintették, egészségesebb volt, mint a gyakran szennyezett víz és tej. A sörfőzés és fermentálás folyamata eltávolította az összes baktériumot, a sört és a bort biztonságosabb alternatívává tette. Az észak- és közép-európai kolostorok klimatikus és mezőgazdasági adottságaik miatt sört készítettek. Azok, amelyek délebbre, és különösen a Mediterráneumban voltak, bort állítottak elő.

Világos söröket készítettek a kolostori árvaházakban élő gyermekek táplálására. Napi egy pinttel, ami többnyire zabpehelyből készült, a gyerekek megfelelően tápláltak voltak, miáltal szállásuk és ellátásuk megfizethető maradt. Ezenkívül a sör antibiotikus tulajdonságai miatt megelőzött és gyógyított bizonyos gyerekbetegségeket. Ezen okok miatt a kolostorok rendszeresen és bőségesen állították elő. A bort is gyógyászati (többnyire emésztést elősegítő) tulajdonságai miatt termelték, különösen amikor gyógynövényekkel és fakéreggel dúsították, mint például a vörös vermut esetében.

„A megfelelő mennyiségű ital”

A bencés regula 40. fejezetének címe: A megfelelő mennyiségű ital.
Körültekintő, mértéktartó, és észszerű rendelkezéseket ad a szerzeteseknek.
Röviden, ez a tökéletes bencés ivási útmutató: „Igyál mértékkel, és ne túlzásig.” A meglehetősen rövid fejezet (amely egyenes és lényegre törő), így hangzik:

“Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy” (1 Kor 7, 7). Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor. Akinek azonban Isten megadja az önmegtartóztatás türelmét, tudják meg, hogy külön jutalmuk lesz érte.

Ha a helyi viszonyok, a munka vagy a nyári hőség miatt többre lenne szükségük, azt az elöljáró ítélje meg. De mindenképpen ügyeljenek arra, hogy sokat ne igyanak, vagy éppen meg ne részegedjenek. Bár azt olvastuk, hogy “a bor egyáltalán nem való szerzeteseknek”, de mivel korunkban lehetetlen a szerzeteseket erről meggyőzni, legalább abban egyezzünk meg, hogy ne igyunk a telítettségig, hanem mértékletesebben; hiszen “a bor elszakítja Istentől még a bölcseket is” (Sir 19, 2).

Ahol azonban a helyi viszonyok úgy hozzák, hogy a felemlített mennyiség sem kapható, hanem sokkal kevesebb vagy éppen semmi, áldják ezért az Istent, akik ott laknak, és ne zúgolódjanak. Különösen tehát arra intjük őket, zúgolódás nélkül éljenek.”

Ahogy Matilde Latorre az Aleteia spanyol kiadásában megjelent cikkében kifejti, az eredeti szöveg nem „fél palackot”, hanem „egy heminát” ír, ami körülbelül fél pintnek felel meg: pontosan 0,27 liter.

Ugyan a bencés ivási útmutató nagyon konkrét, de ahogy a szövegben is olvasható, megenged néhány óvatosságra támaszkodó kivételt, a teljes önmegtartóztatástól egy kicsit több sörig vagy borig, az időjárástól, a munka mennyiségétől vagy a rossz egészségi állapottól függően. Latorre így folytatja: „A 816-os aacheni zsinattal a kolostorok és a sör közötti kapcsolat egy lépéssel tovább ment.” Ekkor megállapították, hogy a szerzeteseknek naponta egy pohár bort kell kapniuk. Ha bor nem volt elérhető, kétszer annyi „jó sört” kell kapniuk.

Nőknek

A 976-ban átírt női szerzetesi szabály, amelyet a La Rioja-i (Spanyolország) Szent Nunilo és Alodia kolostorban figyeltek meg, az apácáknak csak egyharmad hemina ivását engedte meg.

Latorre azzal fejezi be cikkét, hogy emlékezteti az olvasót Sirák fia könyvének (31,27-31) szavaira, amely a Bencés Regula 40. fejezetének eredeti ihletője:

„Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétől. A bor vidámság és öröm a szívnek, ha kellő időben s megfontoltan isszák. Ha mértéktelenül, szenvedéllyel és mohón isszák, csak keserűség a bor a lélek számára. A túl sok bor fokozza a balga haragját, gyengíti erőit, sok sebet ejt rajta.”

Fordította: Petrus Gabriella
Forrás: Aleteia