Gabriel Oleko elmélkedésének témája Jakab levelének 1, 2-3 részlete:
„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.”
Elfogadhatjuk-e tényleg, hogy a megpróbáltatások magukban hordják a jótétemények csíráit? Abból indulok ki, hogy a megpróbáltatások ellentétben vannak jó közérzetünkkel. Senkit sem ismerek, aki szeretné a megpróbáltatásokat, hacsak nem beteg, vagy nem nagyon más természetű.
Szentírási szövegünk felveti a megpróbáltatás problémájának kezelését. Jakab apostol világosan kijelenti, hogy a megpróbáltatásokat nem kizárólag negatív szemmel lehet szemlélni. Van jó oldaluk is. De melyik az? Nos, ez a mostani elmélkedésünk tárgya.
Mielőtt azonban tovább mennénk, nyíltan szeretnék arra emlékeztetni, hogy senki sincsen immunizálva az élet csapásaival szemben. Azt mesélik, hogy egyszer ”Egy plébános egy hétig távol volt a városától. Távolléte alatt egy tornádó sepert végig a kis városon. Plébániájának egy tagja találkozott vele a város bejáratánál, és azt mondta neki: „Kérem, kedves plébános úr, imádkozzék értem, ez a tornádó elpusztította a házamat. Csak azok a ruhák maradtak meg nekem, amik rajtam vannak.”. A plébános felhasználta ezt az tragédiát, hogy néhány igazságot szemébe mondjon az illetőnek.
Azt mondta neki: „Nem csodálkozom a dolgon! A parancsolatok be nem tartásának, az engedetlenségnek a bűne miatt, ami az ön életét jellemzi, nem lep meg, hogy háza romba dőlt. Azt gondolom, hogy Isten megbüntette magát. Remélem, ezt úgy fogja fel, mint Isten figyelmeztetését!” A férfi így válaszolt: „Természetesen, plébános úr. Mellesleg meg kell mondjam, hogy az ön háza is romokban hever!”
Minden nap találkozunk olyan helyzetekkel, amik arra indítanak, hogy gyakoroljuk hitünket. Legyen az betegség, csapás, szükség, az élet különböző harcai, mind a valóságnak olyan helyzetei, amik próbára teszik hitünket. De a mai szövegünkben Jakab apostol azokról az üldöztetésekről szól, amelyekkel a keresztények találkozhatnak életükben.
Egyébként Péter apostol is szól erről első levelében, ahol felszólítja Isten gyermekeit, hogy éljenek győzelmesen ezen a világon, ahol üldöztetések vannak. Egy olyan embernek, aki engem egy békés országban hallgat, ahol szabadon lehet járni-kelni, az üldözés szó egyáltalán semmit sem jelent. Pedig az üldöztetések különféle formákban léteznek, még az úgynevezett demokratikus vagy szabad országokban is.
Megélni hitünket egy olyan világban, amely elutasítja Istent, nem mindig könnyű. De van pár szó, amit meg szeretnék osztani veled, bátorításul a hit jó harcának megvívására.
Elsősorban arra buzdítalak, hogy soha ne feledd el, hogy a megpróbáltatások szükségesek hited megerősítéséhez. Ezért hangsúlyozza az apostol, hogy megpróbáltatásaidat örömként kell felfogni, mert azok átmeneti dolgok ahhoz a végső koronához képest, amit az igazak elnyernek az Úr napján.
Másodszor, a megpróbáltatások alkalmat adnak Istent szeretni és hitedet abba helyezni, ami láthatatlan. Elődeink szemünket a láthatatlanra szegezve erősen kitartottak a hitben és Isten útját választották.
Harmadszor, mi keresztények az el nem fogadott Messiás népe vagyunk. Így, valahányszor szembesülünk az elutasítással, az üldözésekkel és a szenvedéssel, nincs ebben semmi új, Urunk ugyanezt az utat ismerte meg. Ezen kívül megmondta, hogy velünk is ez fog történni:
„Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” Jn 16, 33
Ha van egy központi gondolat, az a következő: a megpróbáltatások nem ellenkeznek a hittel. Befejezésül idézem Samuel Bénétreau professzort, aki azt mondta:
„A hit nem lehet egy véglegesen megragadott birtoklás, hanem egy állandóan megújuló vonzódás, Isten állandóan megerősített választása, amely során elhagyjuk az emberi segítség azon támasztékait, amelyek gyengeségére az Újszövetség szerzői mutatnak rá.”
Bármi is adódik jelenleg életedben, az Úr szava türelemre hív fel.
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: infochretienne.com
