„Németországnak azért van szüksége a migrációra, mert az anyagi jólétet jobban szeretjük, mint a gyerekeket”

A kath.net portálon dr. Riccardo Wagner tollából közölt véleménycikkről az alábbiakban azért készítettünk összefoglalót, mert írása újfajta megközelítésből indít elgondolkodásra. A katolikus Dr. Riccardo Wagner a kölni Hochschule Fresenius kommunikáció professzora, a Médiaiskola vezetője, tanulmányi dékán.

Az utóbbi években hihetetlenül elszaporodó, megdöbbentő terrorcselekmények arra késztetnek, hogy feltárjuk a migrációs politika kudarcának okait, beszéljünk a lehetséges és lehetetlen intézkedésekről, valamint a jogalkotás és a végrehajtó hatalom korlátairól. Ez remélhetőleg meg is fog történni, de van valami, ami szinte bizonyosan nem fog megtörténni, ez pedig az iszlamista terrorfenyegetésnek a mindenkit érintő társadalmi környezetbe helyezése.

Félreértés ne essék, a szerző nem a Willkommenskulturt támadja, mivel szükségesnek és fontosnak tartja, hogy azok, akik legálisan keresnek országában védelmet és új jövőt, azok otthon érezhessék magukat és a társadalom részévé váljanak. „Keresztényként kötelességünk, hogy előítélet nélkül segítsük az idegent, és barátként fogadjuk a menekültet” – nyomatékosítja.

Meglátása szerint az iszlamista terrornak sok oka van, de van egy központi ok, amelyről nem beszélnek eleget, ez pedig az, hogy „belülről, a lényeget nézve nem vagyunk életképes társadalom”.

Németországnak azért van szüksége a migrációra, mert társadalma előnyben részesíti az anyagi jólétet a gyerekekkel szemben, és úgy döntött, hogy a gyermekek társadalmi terhet, a jólétet fenyegető veszélyt jelentenek, és akadályozzák a karrierépítést. Arról nem is beszélve, hogy a családban végzett háztartási munkát rabszolgaságnak tekintik, és elavult maradiságként ítélik meg.

A professzor úgy látja, az emberek számára sokkal értelmesebbnek tűnik, ha a személyes beteljesülésüket a mások számára függőségben végzett bérmunkában keresik. A cél az, hogy dolgozzanak, és munkába állítsák azokat is, akik még nem dolgoznak. A gyerekek, a család és a gazdasági rendszeren kívüli prioritások nem kívánatosak. Nem vált ki kellő felháborodást az a tény, hogy egy többtagú családot szinte lehetetlen eltartani egy jövedelemmel, és nem látják be, hogy ennek logikus következménye az, hogy egyre csökken az egy nőre jutó születések száma. Ez pedig ellehetetlenítheti a nemzetként való fennmaradást és a már elért jólét és gazdasági teljesítmény fenntartását.

És ez itt a probléma lényege. A migráció ösztönzése és az illegális migráció elfogadása elsősorban gazdaságpolitikai projekt. Nem a kulturális sokszínűségről van itt szó, ami amúgy sem igaz, hiszen a migránsok több mint 90 százalékban muszlim országokból érkeznek. „Hanem a jólétünkről, amelyet saját erőből nem tudunk fenntartani, de amelyet nem akarunk nélkülözni – még azok sem, akik elégedetlenek a jelenlegi migrációs mozgással” – szembesíti olvasóit Wagner.

Joggal lehetne mondani, hogy szükség van a migrációra – de akkor olyan emberekre van szükség, akik jobb jövőjüket keresve tisztában vannak saját felelősségükkel, tisztelik és megőrzésre érdemesnek tartják a befogadó ország hagyományait, nyelvét, kultúráját.

Minden kultúrának és társadalomnak vannak fordulópontjai és demográfiai terhelhetőségi határai, amelyek tovább romlanak, ha egy nemzet nem képes fenntartani magát. A migráció ezért mindig mennyiségi probléma, különösen azért, mert ez egy visszafordíthatatlan, már régebben elkezdődött folyamat, amelyet csak lassítani lehet.

A kulturális és társadalmi sokszínűség nagyszerű és gazdagító lehet, de a sokszínűség eszméjét naivan a legfőbb alapelvvé nyilvánítani és pozitív módon abszolutizálni, különösen a kormányoldal részéről, egyszerűen felelőtlen populizmus – állítja Wagner.

Egy gyökértelen, elbizonytalanodott, gyenge kultúrát soha nem fognak tisztelni, különösen a szélsőségesek, szimpatizánsaik és az újonnan soraikba állók, és egészen biztosan nem fogják kívánatosnak vagy viselkedésben követendőnek tartani. Az eredmény pedig elkerülhetetlenül a szélsőségesség, a terror és a káosz lesz, sok ártatlan áldozattal, beleértve magukat a migránsokat is, ha a szélsőjobboldal veszi át az uralmat az utcákon és a parlamentekben.

A felelősség a bármelyik oldalon felbukkanó megosztó populistákat és az elmúlt évek politikusait terheli. Azokat, akik vagy becsméreltek, vagy nevetségessé tettek és lekezeltek mindenkit, aki kritikusan állt a helyzethez. Ez a globalista, önjelölt elit azt hiszi, hogy propagandával és átneveléssel felülről tervezheti és irányíthatja a társadalmat. Pedig a problémák kezelése és megoldása a társadalom belsejéből kell reálisan kiinduljon, mert ha ez nem így történik, a társadalom magva fog feloldódni – zárja cikkét Wagner professzor.

Az összefoglalót készítette: Solymosi Judit