Nem várt fordulat: Isten létezése mellet érvel a ChatGPT

Barsi Balázs ferences szerzetes már régóta mondja, hogy az ateista „legmélyebb és legkínzóbb problémája nem Isten léte vagy nemléte, hanem az, hogy milyen az Isten.” Balázs atya többször hangsúlyozta, hogy annak a belátására, hogy Isten létezik, bárki könnyedén eljuthat, akinek van egy csöppnyi esze és hajlandó egy kis időt rászánni, hogy végig gondolja a dolgokat. Nemrég egy nemvárt, ezért meglepő, valójában azonban teljesen logikus helyről érkezett Balázs atya tézisének megerősítése: a mesterséges intelligenciától.

Az ismert brit ateista, Alex O’Connor ugyanis podcastjában elbeszélgetett a ChatGPT-vel Isten létéről vagy nem létéről. O’Connor először egyszerűen a tényekhez ragaszkodva kérdezett, például az előtte álló mikrofon létezéséről. Innen indult a filozófiai vita: a kontingens (esetleges) dolgok nem létezhetnek önmagukban ok nélkül, ezért visszafejtve őket vagy esetleges okok végtelen láncolatához jutunk, vagy végső soron egy szükségszerű létezőben kell megalapozódniuk. A ChatGPT logikusan kifejtette, hogy ha nincs ilyen szükségszerű alap, akkor az esetleges dolgoknak nincs valódi okuk – ezért kell lennie egy szükségszerű létezőnek.

Ez az úgynevezett kontingencia-érv, amelyet már Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, Avicenna és Leibniz is tanított, s amelyet most a mesterséges intelligencia fogalmazott meg világosan. Amikor O’Connor megkérdezte, hogyan nevezzük általában ezt a szükségszerű, örök és akarattal rendelkező létezőt, a ChatGPT azt válaszolta: „Isten.” És amikor rákérdezett, ténynek tekinthető-e, hogy Isten létezik, az MI így felelt:

„Igen, az általunk követett érvelés alapján tény, hogy Isten létezik.”

William Lane Craig a Reasonable Faith című podcastban az O’Connor – ChatGPT vitát kommentálva megjegyezte, hogy az MI a „elégséges indok elvére” (principle of sufficient reason) épített, vagyis arra a gondolatra, hogy minden esetleges dolog magyarázatot igényel, és nem fogadta el a „magyarázat nélküli, önmagában létező” tényeket, amelyek mögé az ateisták előszeretettel bújnak. Craig különösen figyelemre méltónak találta, hogy az MI azt is elismerte: a szükségszerű létező nem pusztán egy személytelen, vak erő, hanem akaratának is kell lennie. Ha ugyanis pusztán mechanikus okról lenne szó, akkor az univerzum vagy öröktől fogva létezne, vagy soha nem jött volna létre. Az a tény, hogy az univerzum 13,8 milliárd éve kezdődött, azt jelzi, hogy eredete egy személyes létezőre vezethető vissza – egy olyan létezőre, amely szabad akarattal és döntéssel hozta létre a világot.

Egyszóval Isten létezése gondolati úton belátható bárki számára, aki hajlandó logikusan gondolkodni, ahogy ezt a ChatGPT is megtette.

De most idézzük ismét Barsi Balázs atyát, aki szerint az ateista számára nem is Isten léte vagy nem léte a kérdés, hanem hogy ez az Isten milyen.

„Ha rádöbbenne (az ateista) hogy Isten a szeretet, akkor már tudná, hogy létezik. Aki csak arra jön rá, hogy Isten van, de nem tudja, hogy ő a szeretet, az még mindig valamilyen bálvány-istenben hisz. A kinyilatkoztatásra épülő, igaz keresztény hit mindig abban való hit, hogy Isten a szeretet: „Hittünk a szeretetben.”

Isten nem csupán önmagától való, örökkévaló, mindentudó és mindenható lény, hanem ő a szeretet – és az ő szent Fia, Jézus ezt a szeretetet nyilatkoztatja ki.

Legtöbb értelmi nehézségünk, vallási kételyünk mögött ott rejtőzik a még nagyobb és talán meg sem nevezett problémánk: nem merünk hinni Jézusnak, Isten Fiának irántunk való szeretetében. Amikor viszont kinyilatkoztatja szeretetét, s mi Tamással együtt felkiáltunk: „Én Uram és én Istenem!”, megoldódik minden nehézségünk, s elnyerjük az üdvösségre vezető hitet.”

Írta: Krúdy Tamás
Szent István Intézet