„Nem jutunk szóhoz, csak csöndben sírni tudunk…”
A pápa szavait idéztük, aki február 1-jén, a kinshasai apostoli nunciatúrán olyan áldozatok vallomásait, történeteit hallgatta meg, akik a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti részén zajló véres és erőszakos események elszenvedői voltak.
Egy, annak idején 17 éves lány arról beszélt, hogyan rabolta el őt és követett el rajta utána erőszakot másfél éven keresztül a lázadók parancsnoka. Magával hozta a pápa elé az erőszakból született kicsi ikergyermekeit is. Egy 16 éves fiúnak a szeme láttára gyilkolták meg az édesapját, anyját pedig elragadták, és azóta sem tudja, mi történt vele. Ő egyedül maradt a két kicsi húgával. Volt olyan áldozat is, aki halálos csendben csak a levágott kezeinek, megcsonkított végtagjainak a helyét mutatta fel a pápának.
A pápa szemmel láthatóan nagyon megindult volt. Válaszbeszédében elítélte az országot szakadékba döntő etnikai és gazdasági konfliktusokat, és Ruanda névszerinti említését mellőzve beszélt a KDK kincseinek „gyilkos és törvénytelen kizsákmányolásáról és az országot szétszakítani, és ezáltal uralni célzó kísérletekről”.
„Csak csöndben sírni tudunk, mert nem találjuk a szavakat” – mondta, és név szerint felsorolta az országnak azokat a keleti településeit, amelyek az erőszak színhelyei. Beszédének részletes ismertetését itt olvashatjuk. Ugyanitt rövid videofelvétel is található a találkozóról.
Február 3-án délelőtt az útitervnek megfelelően Ferenc pápa továbbindult Dél-Szudán fővárosába, Jubába.
