Nem is gondolnánk, de ezek a kérdések nyomasztóak lehetnek egy gyereknek
„Kivel játszottál ma?”, „Kaptál osztályzatot?”, „Ki tetszik neked?”… Ezek mind olyan kérdések, amelyek bizony kellemetlen érzéseket kelthetnek a gyermekben.
A szülők kérdései gyakran azt tükrözik, hogy ők mi iránt érdeklődnek, mire figyelnek, miért aggodalmaskodnak, a gyermekben is túlzott aggályokat, kellemetlen érzéseket kelthetnek. Íme egy kis válogatás az érzékeny mondatokból.
„Kivel játszottál ma?”
Régen a szülőket nem nagyon érdekelte, hogy ki a gyerekeik barátja. A gyerekek azért jártak iskolába, hogy tanuljanak, nem pedig azért, hogy barátokat szerezzenek. De ma, 2024-ben, a közösségi hálózatok, a lájkolások és a LinkedIn korában a pszichoszociális készségek a sikeres élet kritériumává váltak. Vannak szülők, akik már az óvodától kezdve vizsla szemmel figyelik gyermekeik kapcsolati életét, és számolják, hány születésnapra hívják meg őket. Ezzel nyomást gyakorolnak azokra a gyerekekre, akiknek egyébként nem okoz gondot egy kis egyedüllét, amikor magukban vannak. Igaz ugyan, hogy a másokkal való kapcsolatteremtés képessége fontos a boldogsághoz, az azonban még fontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Nem mindannyian érezzük ugyanakkora szükségét a kapcsolatoknak, és az állandó kapcsolatban levés társadalmában az egyedüllét íze is fontos.
„Kaptál osztályzatot?”
Az osztályzat nem több, mint egy objektív módja annak, hogy felmérjük, hogy a gyermek megértette-e vagy megtanulta-e a leckéjét. Semmit sem árul el az Isten képmására teremtett embernek, ennek a csodák között is csodának a belső értékéről. Ha minden nap csak az osztályzatokra összpontosítunk, az háttérbe szoríthat más fontos iskolai értékeket: a munka értelmét, a kíváncsiságot, az intelligencia gyakorlásához szükséges általános kultúrát. Mi lenne, ha inkább azt kérdeznénk meg a gyerektől, hogy mi szépet tanult a nap folyamán?
„Ki tetszik neked? Ki a barátod/barátnőd?”
Aki tetszik, aki rokonszenves, azt a fiú- vagy lánybarátot szerelemmel szeretjük, és ez a csodálatos érzés, amely a testet, a szívet és az agyat is bevonja, borzasztóan fájdalmas is lehet. Azaz nagyon óvatosan kell megközelíteni! Az ilyen mulatságos kis megjegyzésekkel azt üzenjük a gyereknek, hogy tetszhetne neki valaki, sőt akár kellene is legyen kis barátja/barátnője. Négy-öt éves korban ennek nem sok hatása van, legfeljebb a mi felnőtt érzéseinket vetítjük ki rájuk. Később azonban ezek a megjegyzések arra ösztönözhetik a gyermeket, hogy egyre fiatalabb korban bonyolódjon szerelmi, sőt szexuális kapcsolatokba, holott a kamaszkorúak még nem rendelkeznek ehhez a megfelelő pszichikai és fizikai adottságokkal. A gyermekkor a családi szeretet és a barátság megtapasztalásának az ideje (persze, a vérfertőzés tilalmával), ekkor kell megélni a különleges kötődéseket, a közös tevékenységeket, megtanulni a másokra való odafigyelést és a szabadságot. Becsüljük meg ennek a kapcsolatnak a szépségét, amely lehet múlandó vagy néha az egész életen át tartó.
„Kedves a tanító nénid?”
Tegyük fel, hogy igen, de jó! A gyermek egy évre biztonságban van. De a kérdésben benne lapul a kétely csírája: miért, hát akkor vannak olyan tanító nénik is, akik nem kedvesek? Micsoda aggodalom ez a tanuló kisgyereknek! Vagy lehet, hogy a tanító néni nem is kedves, akkor viszont felmerül a kérdés: lehet-e békésen eltölteni a tanévet egy olyan tanító nénivel, aki nem kedves? De milyen is a nem kedves tanító néni? Mi lenne, ha inkább elmagyaráznánk a gyerekeinknek, hogy a tanító néninek (vagy tanító bácsinak) az a dolga, hogy szép dolgokat tanítson nekik, és ezt is teszi a legjobb tudása szerint, a maga saját jelleme szerint, a maga apró gondjaival, és hogy a jó munkához nem is vagyunk kötelesek szeretni egymást?
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia
