Napi ráhangoló: Isten változhatatlansága – a kegyelem maradandó, a hívás visszavonhatatlan
Évközi 31. hét, hétfő
„Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását.”
Amit életünkben egyszer megtapasztaltunk Isten kegyelméből, az most, évekkel, évtizedekkel később is ugyanúgy jelen lévő, ugyanolyan intenzitású valóság, mint akkor. Ha csak egyszer is megtapasztaltuk irántunk való szeretetét, ha csak egyszer is megéreztük az ártatlanság tisztaságának isteni illatát, ha csak egyszer is nyilvánvaló lett számunkra, hogy Krisztusban az igazság, s hogy van egy láthatatlan, de a láthatónál sokkal ragyogóbb és nagyszerűbb örökkévaló ország, akkor mindez most is érvényben van, mert Istenben árnyéka sincs a változandóságnak. Olyan nincs, hogy ő megbánja adományait és hívását, legfeljebb mi távolodtunk el tőle, vagy pedig az ő tudtával – bizalmunk próbájaként, hitünk fejlődése és üdvösségünk érdekében – átmenetileg sötét felhő takarja el a szemünk elől.
Óvakodjunk hát attól, hogy a jelen érzései alapján átértelmezzük a múltat, mondván: félreértés volt, Isten nem is szólított, nem is volt hivatásunk. Legtöbbször alattomos kísértés ez, mely el akar tántorítani az egyszer világosan felismert útról és igazságtól. Inkább azt vizsgáljuk meg, nem lettünk-e hűtlenek, nem volt-e egy pont az életünkben, amikor nem akartuk hallani többé Isten hívását, amely akkor is, most is a szeretet szava. Ő nem vonta vissza ajándékát, és most vár, hogy visszatérjünk hozzá, megtalálva a neki szóló hiteles választ jelen állapotunkban, mostani élethelyzetünkben. Nem kiégett lelkünk állapotán kell siránkoznunk, hanem őszinte szentgyónást végezve ismét teljes bizalommal ráhagyatkoznunk az ő változhatatlan jóságára és szeretetére.
Imádság
Urunk Jézus, vigasztaló és megerősítő az a tudat, hogy akár érezzük, akár nem, Te velünk vagy mindig, s azt várod tőlünk, hogy újra meg újra és egyre jobban merjünk ráhagyatkozni vezetésedre. Add, kérünk, hogy amint az Istentől egyszer eltávolodó, majd pedig hozzá visszatérő választott nép története az isteni irgalom újbóli s újbóli kiáradásának szent történetévé vált, úgy kegyelmedből a mi botladozásokkal teli, gyarló életünk is az isteni szeretet mindenekfeletti hatalmának bizonysága legyen.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
Isten mindig a jelen. Isten mindig új és még ujabb. Sok -sok különös lem´ndást hallottam Isten-hitröl…1-Nem érdekel, mert itt akarok boldog lenni nem máshol/mennyekben. 2-Nem érdekel, mert a világ változik Ö meg/Isten unalmasan mindig változatlan. 3-Nem érdekel Isten, mert probára tesz me-meg lesi, hogy hol köthet belém/nem is Ö hanem a követöi (által). 4-Nem érdekel, mert a bajban nem segít, sok-sok a betegség-háború-veszekedés, ha Ö jó/megmindenható miért engedi ezt meg? 5-Nem érdekel, mert Isten sivatagi népek ostoba történeteiben létezik, mert a sok nelkülözésben jól esett nekik egy-kis vigasz/”azörökjótól”. 5-Nem érdekel, mert a jólétben/jóorvosokáltal/tudományosigazságban nem kell menekülni a nyomor elöl/vágyálmokba/mennyekbe. Lehetne még folytatni.
De nekem éppen azért érdekes Isten jelenléte, mert mindíg más és más oldaláról ismerem meg Öt naponta, mert az ismereteim róla mindig uj és uj kellemes megelepetést tartogatnak. Az, hogy megsegít és hiv-vár egyformán mindenkit egyedüli a teremtésben/ilyet senkitöl sem lehet látni/hallani/ rajta kívül. Mert a tudomány mindíg változik/új és új ismereteket rendszerez az ember, de azt, hogy miért-kiáltal-hogyanboldgolulhat-ésmeddig erre senki sem tud megnyugattó választ Isten nélkül. Még arra sem, hogy: “Minek kelek korán és dolgozzak valahol valamit, de minek? Meg mit tegyek az idömmel? Mi az, hogy szabadidö? Mi az, hogy jódolog? Meg mi az, hogy rossz? Kinek jó és kinek rossz? Mi a boldogság? Miért akar mindenki boldog lenni?”
A 4200 mai vallások többsége ezekre nem ad választ söt betegebbé tesz, mint annak elötte voltam. Nem mindenkihez szólnak ezek a vallások. Akihez meg szólnak azokat igazságtalan egymást nem elfogadó diktátumokat hirdetnek meg a hétköznapi éltben is. Méga házasfelek egyenrangusága is nyilvánvalóan naponta megsérül. Egy férfi és egy nö teljes fele-fele részeként nem lesz kölcsönösen elfogadva/mert “valaki valamikor ezt kimondta”.
A vallástalanság “hite” még vadabb életet produkál. Eröszakos másokat elsöprö ” társadalmi-igazságok” miatt.
A Jóteremtö azonban a választott nepén keresztül szolt az emberhez. Mozesnek adott tizparancsolata az evilági bolodgság kulcsa személyesen minden ember számára. Jézus által ezt én a nemzsido is megtudhattam. Tudom, hogy miért kelek korán, miért dolgozom, miért imádkozom, miért nösültem meg, hogyan lehetek magam és a rambizottak is boldogok. A vasárnapi mise es szentáldozás által. Egyenrangú nejemmel. Gyeremekeinkkel-unokáikkal. Földi boldogságban/ráadásnak majdan a mmennyi boldoság reményében. A földi élet utáni életben. osli mosolygos Madonna könyörögj éretünk