Anyává válni nem egy pillanat műve, de…
A legtöbb nő életében eljön a pillanat, amikor vágyakozni kezd gyermek után. Az, hogy ez kinél mikor érkezik el, nagyon eltérő lehet, hiszen mindenkinek más az életkörülménye, más a prioritása. Van, aki már nagyon fiatalon érzi, hogy anya akar lenni, vannak, akik csak későbbi életszakaszban gondolják magukat érettnek az anyaszerepre.
Amikor tudatosul bennünk, hogy gyermeket hordunk a szívünk alatt, elkezdődik egy új fejezet. Elindulunk egy ismeretlen úton, amely -jobb esetben- örömmel és kíváncsisággal van kikövezve. Elképzeljük azt a csodát, amit majd a gyermekünk jelenléte fog adni nekünk, elképzeljük magunkat a világ legszebb szerepébe. Készülni, várni kezdjük a pici babát, beszerzünk minden hasznos dolgot, ami szükségeltetik.
Sok nő számára fontos, hogy ne csak a tárgyi dolgokkal hangolódjon gyermekére, hanem lelki értelemben is készítse magát. A szülésfelkészítő például jó lehetőség arra, hogy felkészüljünk a szülés fizikai és érzelmi kihívásaira. Úgy hisszük, ha a szülés rendben, harmóniában lezajlik, a nehezén túl vagyunk. Pedig, igazán csak ott kezdődik minden. Semmihez nem hasonlítható érzés, amikor 9 hónap után végre, fizikailag is átölelhetjük gyermeküket, de ugyanebben a pillanatban az a felismerés is belénk nyilall, hogy a mi feladatunk, a mi felelősségünk ennek a pici lénynek az életben tartása, testi-lelki szükségleteinek a kielégítése napi 24 órában.
A gyermek érkezése felborítja a megszokott életünket, hatással lesz a párkapcsolatunkra, a mindennapjainkra. Az első nagy illúzióvesztés akkor következik be, amikor rájövünk, hogy a kisbaba nem úgy működik, ahogy arra számítottunk, nem akkor alszik, nem akkor eszik, nem akkor végzi a szükségleteit amikor az az anyának komfortos. Nehéz megfejteni miért sír, nehéz kitalálni mikor mire van igénye. A szoptatás, ugyan ösztönös tevékenység, mégsem megy mindenkinek azonnal. Időre van szükség, mire a baba és a mama összeszoknak.
Fájó felismerni, hogy az anyaság köszönőviszonyban sincs azzal az elképzeléssel, amiről 9 hónapon keresztül ábrándoztunk. A fizikai változások, melyeket a szüléssel élünk meg, megnehezítik önmagunk elfogadását, nem beszélve a lelki oldalról. Egyfelől rendkívül felemelő, örömteli, semmivel össze nem hasonlítható érzés, másrészt kihívásokkal, küzdelmekkel teli folyamat.
Az anyaság lelki velejárója a szorongás és az aggodalom. Az önfeláldozás is, hiszen a nő szükségletei háttérbe kerülnek. Nehéz elfogadni, hogy a gyermek érkezésével, egy új életszakasz kezdődik, más helyre kerülnek a fókuszok. Kicsit elveszítjük önmagunkat, mert mindent a picinek rendelünk alá. Ránk nehezednek az elvárások, ömlenek az információk, a jótanácsok, mindenhonnan a tökéletes anyák vigyorognak ránk, miközben mi, sokszor kétségbeesve próbáljuk megtalálni a helyes utat a gyermekünkhöz, a párunkhoz, magunkhoz. Kimerülés és sokszor a magányosság érzése is nehezíti a mindennapokat. Megjelenik a bűntudat, a kétségbeesés, hogy elég jól csinálom-e?
Ugyanakkor, az anyasághoz rengeteg sikerélmény, pozitív megélés is hozzátartozik, sőt, az a normális, ha ezek vannak túlsúlyban. Az, hogy az ellentmondó érzelmek egyszerre vannak jelen, teljesen rendben van. Fontos viszont, hogy megengedjük magunknak mind a pozitív, mind a negatív tapasztalatok megélését. Merjük felvállalni, hogy nehéz, merjük felvállalni, hogy nem tudunk mindent ösztönből megoldani. Sőt, merjünk bátran segítséget kérni, ha végképp azt érezzük, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok.
Anyává nem válhatunk egyik pillanatról a másikra. Az anyaság egy folyamat, egy élethosszig tartó tanulási folyamat, önismereti út. Ezen a hosszú úton, rendszeresen szembesülnünk kell önmagunkkal. Folyamatosan újra kell értelmeznünk magunkat. Ezáltal fejlődünk, formálódunk, változunk. A tapasztalatokkal növekszik az önbizalmunk, idővel egyre bátrabban tudjuk kezelni a lelki aspektusokat, miközben megtapasztaljuk az anyává válás egyedülálló és értékes élményét.
INRI,
Namost az anyákat. Azokat emeld fel egyházam az elsö és legfontosabb hitoktatói rangba. Nincs az az egyházatya aki akkora ha´tással lehet a gyerekre 0-12 között mint az anyja (utána az abból él amire az anyja akkor megtanította- ha semmire akkor semmierekellö lesz). Egyetlen ember (asszony) képes elültetni a hit magját 0 éves kortól a lelkekben. Az Édesanya. Aki a férj-ura kedvence és kényeztetett szivedobbanása.
Akkor az anya mindent eltür, mindent elhisz, mindent remél és mindent elvisel (és csoádkara lesz képes).
A vallásos nö, a feleség=felerész (az urának) és édesanya.
A napba öltözött nö.
Fején a 12 csillagból álló korona, Izrael 12 törzse (késöbb a 12 apostol) szerint.
Még bébiként az Isten is csak egy ilyen lényre merte magát bízni a zsidó Mirijámra a hajadonra (ami normális esetben férjezetlen szüzet jelent, ma már sajnos a szüz nem egyértelmünek értenedö ha valaki férjezetlen hajadon).
Mert a Jóteremtö jól tudta mi lakik az emberben (férfiben). Magában tehetetlen a csecsemövel, az asszonyra és a csecsemöre viszont oltalom a szerelems férj.
Joszéf jelentései:
az Isten az Újszülött mellé rak (apának)
Isten gyarapítson
Héber יוֹסֵף, jōsēf = Ö hozzá füz (rendel) A keresztények (=az -öskeeresztények többségben kivétel nélkül zsidók voltak az elsö években- ez egy zsidó szekta a mai napig- naja a szekta kissé nagyobb lett a zsidó anyagyházánál, ugy 1000x nagyobb, de tanuknak a zsidók is velünk maradnak-“zsidók nélkül nincs kereszténység”—König bíboros szerint) szerint: -Az Isten a fiához rendel-
IHA
IHS
AVE