Nagyböjti ráhangoló: Küldetésünk a kísértések között

Dr. Osztie Zoltán atya nagyböjt első vasárnapján Jézus pusztai megkísértésének evangéliumi jelenetéről (Mt 4,1–11) elmélkedik. A Szentlélek vezeti Jézust a pusztába – nem azért, mert az ördög úr lenne fölötte, hanem mert az üdvtörténet részeként a megtestesült Fiú vállalja a mi emberi, megkísértett létünket.

Az atya világosan beszél a sátán személyéről és működéséről. A „diabolosz” az, aki szétszakít, megoszt, egymás ellen fordít. A „sátán” pedig a vádló: azt suttogja az embernek, hogy értéktelen, nem elég jó, nem fontos még Isten számára sem. Ez a vád aláássa az önbecsülést, az önismeretet és a küldetéstudatot.

A három pusztai kísértés – kincs (anyag), hír (elismerés), gyönyör (élvezet) – ma is ugyanúgy jelen van. A világ azt sugallja: akkor vagy értékes, ha van elég anyagi biztonságod, ha megfelelsz az elvárásoknak, ha sikeres és kívánatos vagy. Jézus azonban nem a világ elvárásainak engedelmeskedik, hanem az Atya akaratát teljesíti.

A központi üzenet: küldetésünk van. A sátán célja, hogy eltérítsen ettől a küldetéstől – az Atya terve viszont az, hogy hűségesen betöltsük azt. A nagyböjt lehetőség arra, hogy újra felfedezzük: mi az én személyes hivatásom, feladatom, Isten által rám bízott küldetésem?

A nap kihívása

Ülj le csendben, és gondold végig:

• Mi az én küldetésem ebben a világban?
• Mit bízott rám Isten?
• Kik azok, akiket az én hűségem és jelenlétem gazdagít?
• Mely területen próbál eltéríteni a „kincs, hír vagy gyönyör” kísértése?

Szánj ma legalább 10–15 percet tudatos, imádságos elmélkedésre a saját hivatásodról.