Nagyböjti ráhangoló: „Kelj föl és járj!” – Van újrakezdés, van gyógyulás

A mai nagyböjti elmélkedés középpontjában a betesda-tavi gyógyítás története áll, Szent János evangéliumából. Egy 38 éve beteg ember fekszik a gyógyító fürdő mellett, de nincs, aki segítsen neki. Jézus azonban észreveszi őt, és megkérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?” – majd szavával meggyógyítja, és cselekvésre hívja: „Kelj föl, vedd ágyadat és járj.”

Ez a megrendítő jelenet arra hív bennünket, hogy vizsgáljuk meg: észrevesszük-e mi azokat, akik mellettünk vannak, de segítségre szorulnak? Nemcsak testi épségünk, hanem erőnk, szívünk, figyelmünk is ajándék, amit szolgálatra kaptunk – hogy másokat támogassunk, felemeljünk.

A nagyböjt fontos célja, hogy kinyíljon a szemünk másokra, hogy kilépjünk önmagunkból és odafigyeljünk azokra is, akiket eddig talán észre sem vettünk. Ez a lelkigyakorlat meghívás arra, hogy szeretettel, konkrét tettekben válaszoljunk Isten hívására – a hétköznapi életben is.

Tamás atya hangsúlyozza a vasárnap megszentelésének jelentőségét is. Jézus szombaton gyógyította meg az embert, ezzel jelezve: az ünnep igazi értelme, hogy Istenhez közelebb vigyen, és közösséget teremtsen vele. A vasárnapi szentmise, az imádság, a csendes Istenre figyelés legyen hálaadás is: hogy járhatunk, láthatunk, szerethetünk – és segíthetünk másoknak.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

A nap kihívása

Ma próbáld meg észrevenni azokat az embereket, akiket talán eddig nem vettél észre. Lehet ez egy idős ismerős, egy magányos szomszéd, egy régen látott rokon – valaki, akinek sokat jelenthet egy rövid beszélgetés, egy apró üzenet vagy gesztus.

Keress fel valakit személyesen, telefonon vagy üzenetben, aki nem számít rá – és ezzel tedd számára a mai napot különlegessé.