Nagyböjti ráhangoló: A csendből forrásozó megújulás

Forrai Tamás SJ atya a Nagyszombat különleges csöndjére hív minket, amely az átmenet napja, a keresztény közösség fájdalmas várakozásának ideje. Ez a nap még Jézus hiányának, az ürességnek és a gyásznak a tapasztalatáról szól, amikor még nem ég a húsvéti gyertya, és szívünkben még csak kérdések és bizonytalanság vannak.

Tamás atya Lukács evangéliuma alapján idézi fel a hajnalban az üres sírhoz érkező asszonyok döbbenetét és fájdalmát, akik előbb a kő eltűnésével, majd a sír ürességével szembesültek. Az asszonyok első gondolata a fájdalom és értetlenség, hogy talán sírrablók vitték el szeretett Mesterük testét. De az angyalok jelenléte és üzenete („Miért keresitek az élőt a halottak között?”) újabb döbbenetet okoz: emlékezteti őket arra, amit Jézus korábban mondott, miszerint fel kell támadnia a harmadik napon.

Az apostolok először üres fecsegésnek tartják az asszonyok szavait, egyedül Péter fut ki mégis a sírhoz, hogy maga is megtapasztalja az ürességet és a titkot. Ez a pillanat jelképezi azt, hogy hitünkben sokszor előbb a fájdalommal és értetlenséggel kell szembesülnünk, mielőtt befogadnánk a feltámadás örömét.

Tamás atya hangsúlyozza, hogy bár 40 napot készültünk nagyböjtben, az Egyház 50 napot ad arra, hogy a feltámadás öröme mélyen átjárjon minket. Nem sietve, hanem lassan, tudatosan élve át ezt az örömteli változást.

A nap kihívása

A mai napon tartsd meg a belső és külső csendet. Este pedig a liturgia során figyelj tudatosan arra, hogyan váltja fel benned a fájdalmat és ürességet az öröm és a remény fénye. Kérd imában, hogy Jézus feltámadásának ereje formáljon át téged, hogy képes legyél szeretetet befogadó és továbbadó emberré válni.