Brixen-Bressanone püspöke:
„Semmi kifogásom az ellen, hogy mecsetek vagy más vallások követői számára nyilvános imaházak épüljenek Dél-Tirolban. Számomra a keresztény identitás hiánya és a saját berkeinken belül tapasztalható közömbösség ad okot aggodalomra.”
1704-ben Kaspar Ignaz von Künigl brixeni hercegpüspök egy Szent Cassianustól származó ereklyét kapott Imolából. Az ereklye átadására emlékezve Brixenben rendszerint húsvét harmadik vasárnapján tartják Szent Cassianus és Vigilius ünnepét. Ivo Muser püspök április 23-án a brixeni dómban tartott szentmisén arról beszélt, hogy a kereszténység megéléséhez a mai időkben sokkal több bátorság, meggyőződés és civil kurázsi kell, mint valaha. „Tudnunk kell, hogy kik vagyunk, és mit képviselünk”, hangsúlyozta a püspök.
A Cassianus- és Vigilius-napi körmenetnek három évszázados hagyománya van. Ivo Muser püspök erre is kitért aznapi szentbeszédében, majd utalt az egyházmegyei kalendáriumban szereplő változásra, mely szerint az idei évtől az egyházmegye védőszentjeinek, Szent Cassianusnak és Vigiliusnak az ünnepét az egész egyházmegyében augusztus 13-án tartják majd, kivéve magát Brixent, ahol továbbra is a korábbi vasárnapon kerül sor a nagy Cassianus- és Vigilius-napi körmenetre.
Muser püspök felteszi a kérdést, akarnak-e ma még az emberek egyáltalán keresztények lenni és maradni. Szerinte „Ahhoz, hogy ma keresztények legyünk, bátorság, meggyőződés és civil kurázsi kell. Tudnunk kell, hogy kik vagyunk, és mit képviselünk – akkor is, amikor más vallású, kultúrájú és világnézetű emberekkel találkozunk, akik köztünk élnek, és akiknek szintén joguk van a saját vallásukat és meggyőződésüket nyilvánosan kifejezni és gyakorolni. A viszály és a félelemkeltés nem keresztény magatartás! Semmi kifogásom az ellen, hogy mecsetek vagy más vallások követői számára nyilvános imaházak épüljenek Dél-Tirolban. Számomra csupán a keresztény identitás hiánya és a saját berkeinken belül tapasztalható közömbösség ad okot aggodalomra.”
Muser püspök szerint a keresztény hitnek nem csak bizonyos kivételes alkalmakkor kellene megmutatkoznia: „Egy csupán hagyományból megtartott vagy alkalmi kereszténység, amelyet csak hébe-hóba húzunk elő a fiókból, nem fog fennmaradni, és nem is meggyőző. Mutassuk meg személyes életünkben és ugyanúgy a közéletben és a közösségben is, hogy keresztények vagyunk, és azok is akarunk maradni.”
A hit különösen fontos elemének nevezte a felebarát iránti elkötelezettséget: „Az emberi életet védelmezni, a rászorulón segíteni, önkéntes munkát végezni, szociális és karitatív projektekben részt venni és azokat támogatni, egyénileg és szervezeteinken keresztül osztozni azoknak a sorsában, akik segítségre szorulnak, valamint alázattal és tisztelettel bánni a teremtéssel – ezek adják azt a szociális dimenziót, amely nélkül a hitet nem nevezhetjük kereszténynek.”
Rövidített fordítás: Klausz Eszter
Forrás: Kath.net
