Müller bíboros a szinóduson megerősítette, hogy „Isten soha nem áldja meg a bűnt”

Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi prefektusa elküldte a LifeSiteNews portálnak a szinodalitásról szóló szinódussal kapcsolatos észrevételeit, amely Rómában egy háromhetes ülésszak után ért véget.

A bíboros megjegyzéseiben egyértelműen kifejtette, hogy „nagyon kevés befolyása” volt a szinódusi vitákra, csak egyszer biztosítottak számára „nyilvános felszólalást”, és hozzátette, hogy „az eretnekek és globalisták számára nem létezett a pápai titoktartás”. Igaz, hogy az ő asztalánál a szinódus alatt a beszélgetések „jók voltak”, mondta a német prelátus, de „az egész folyamatra és napirendre gyakorolt nyomás mindenben látható volt (például a házasságon kívüli – házasság előtti és házasság utáni – szexualitás megáldása; a nők diakónussá és pappá szentelése; a papok, püspökök és világiak közötti különbségek elsimítása ügyében)… És ez meglátszott már a szinódus résztvevőinek a sajtótájékoztatóra való kiválasztásában is, ahol monoton módon ismételgették téziseiket.”

 „Az eretnekek és globalisták számára nem létezett a pápai titoktartás. A harmóniára való felhívás azt fejezte ki, hogy ezzel a napirenddel senki sem ellenkezhet, ha nem akarja, hogy megmerevedett, szigorú tradicionalistaként, klerikalistaként pellengérre állítsák”.

Müller érsek azt is megfigyelte a szinódusi üléseken, hogy a „Szentlélek” szó használata úgymond problematikus lett:

„Meglehetősen kevéssé katolikus/ortodox dolog volt folyton a Lélekről beszélni anélkül, hogy figyelembe vennék azt a tényt, hogy a Szentlélek egy isteni személy, nem pedig valami meghatározatlan, homályos lény, és éppen ezért csak a Fiúval és az Atyával együtt lehet említeni.”

Egy olyan Egyház, amely már nem vallja azt, hogy Jézus a Krisztus, az Isten élő Fia, már nem Jézus Krisztus Egyháza – figyelmeztetett Gerhard Müller bíboros. A papi szolgálattal kapcsolatban pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a hivatások terén tapasztalható válság nem a karizmatikus cölibátusi életforma miatt alakult ki, hanem a szexuális vagy spirituális visszaélések esetében az egyes emberek pszicho-szociális és erkölcsi hiányosságai okán. 

„A halálos bűn Isten szeretetének kifejeződésével tökéletesen ellentétben áll. Mert Isten sohasem áldja meg a bűnt, ami elválasztja az embert az örök élet forrásától és a romlásához vezet”

– mondta Müller bíboros. 

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: riposte-catholique.fr