“Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek. De ti inkább ezt mondjátok: Azért sem! Majd lovakon száguldunk.” – Iz 30,15
Ismerős a száguldás élménye? Valami, amit csinálni szoktam, állapotbeli kötelességeim, kitűzött céljaim, intézendő feladataim. Amikor azt akarom, hogy haladjanak a dolgok. Szerre veszem azt, ami sürgős, fontos, szükséges, hasznos. Alkotok, dolgozok, szolgálok. Teszem a dolgom. És csak száguldok, száguldok.
Mégha szent célokért is hajtok, másokért és a közösségért feláldozom is önmagam, van egy Isten által rendelt állapota a léleknek, amit ünnepnek nevezünk. Munka és ünnep kiegészítik egymást.
Pilinszky János ezt írja az ünnepek lényegéről: „A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára a napi felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülést jelenti… A keresztény ünnep a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell hogy legyen. A kikapcsolódás erre kevés…, valójában bekapcsolódásnak kell lennie. Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja”.
Az ünnepet Isten rendelte el, amikor a hetedik nap megszentelését megparancsolta. Dies Domini… Az Úr napja. A nyugalom napja. Minden más bibliai, egyházi ünnep, vagy személyes ünnepeink. Olyan tér és idő, melyet az Úr tölt ki békéjével, Szavával. Célja az, hogy ilyenkor az ember tegye félre a maga munkáját, és Isten munkájára összpontosítson. Úgy is, hogy Isten nagy tetteiről beszélgessünk, s úgy is, hogy nyissuk ki magunkat, s kérjük, hogy ő munkálkodjék bennünk. Az ünnep Isten munkája bennünk.
Az ünnep látszólag semmittevés. Kapunyitás felfelé. Bekapcsolódás a létezés forrásaiba. Tartom a kezemet, hogy Isten ajándékait átvegyem. Hogy legyen mit továbbadnom másoknak. Nincstelen leszek, ha soha nem állok csendben Isten elé, hogy beszéljen velem és gazdaggá tegyen. Előbb dolgozik bennem, utána pedig dolgozik általam. Óvakodnék attól, hogy ehelyett teletömjem ünnepeimet tennivalókkal, s a végére még fáradtabb, üresebbek legyek. Nem engedek semmilyen kényszernek. Az ajándékozást, utazást, vendéglátást is ehhez a célhoz igazítom.
Ha most kinyílik a lélek benned, és örülsz annak, hogy élsz, ha hálás vagy azért, hogy létezel, ünnep születik benned. Mély lélegzetet veszel, béke, higgadtság tölti el a szívedet. A szeretet feltölti erőforrásaidat.
