Tisztázzuk: semmiképpen sem akarom a vallások közötti versenyt elindítani, de őszintén szólva vannak olyan pillanatok, amikor el kell csodálkozni azon a kettős mércén, amely azt sugallja, hogy egyesek állandóan az áldozattá válásról panaszkodva akarják elérni céljukat, azaz le akarják törölni a katolicizmust Franciaország kulturális és vallási palettájáról.
Október 27-én, vasárnap Guadeloupe szigetén, Goyave település plébánosát, Norbert Tibeau atyát erőszakos támadás érte mise közben. Ki beszélt erről? Ki ítélte el ezt a súlyos tettet?
A „rosszul vagyok az én Franciaországomtól” szakembereinek biztosan rengeteg más dolguk volt, máskülönben hogyan is lehetne megérteni a rendszer elviselhetetlen hallgatását?
Senki – vagy csaknem senki – nem ítélte el ezt a támadást, egyetlen nagy francia médium sem, egyetlen politikai vezető sem, még azok sem, akik általában sebesen azt szokták magukról állítani, hogy ők Franciaországnak, értékeinek és hagyományainak a védelmezői. Megdöbbentő, nem igaz?
Miért a csend?
Túl azon a tényen, hogy valakinek a testi épségét megsérteni törvény által büntetendő cselekmény, egy vallásos személy megtámadása erkölcsileg is szégyenletes és elfogadhatatlan.
Amikor imahelyeket firkálnak össze, amit sokan közülünk elítélnek, az egész média, az egész politikai osztály és az egész rendszer tollat ragad, hogy üvöltsön ez ellen az inzultus ellen, és ha bizonyos vallásokról van szó, akkor nem esnek zavarba, hogy „Franciaország elleni támadásról” beszéljenek. De miért van az, hogy ami október 27-én Guadeloupe-on történt, azon csendben átsiklanak, mintha egy ember élete kevésbé lenne fontos, mint egy mecset, egy zsinagóga, vagy akár egy templom összefirkálása? Mert nem tudom elhinni, hogy Franciaországban minden másodlagos, ami egy tengerentúli megyében történik, és nem tudom elhinni, hogy egyes esetekben azt mondják, hogy „a nyomozás folyamatban van, hagyjuk, hogy a törvény tegye a dolgát”, miközben más esetekben már a tett elkövetésének a pillanatában bekövetkezik a reagálás.
A rossz nyelvek képmutatóan azt fogják mondani, hogy nem tudtak róla, miközben a guadeloupei egyházmegye azonnal kiadott egy sajtóközleményt, elítélve a cselekményt, és bejelentette, hogy panaszt fog tenni. Normális esetben ezek az információk nyilvánosak, amelyeket az AFP jelentéseinek kellene volna követniük, de nem… Franciaországot nem tájékoztatták arról, hogy egy katolikus papot megtámadtak az Eucharisztia ünneplése közben.
Hihetetlen! De ha már itt tartunk, már semmi sem lep meg minket. Végül is nem az a cél, hogy a katolikus egyház eltűnjön a francia vallási palettáról? Nem bírják elviselni, ha azt mondják, hogy hazánk az Egyház legidősebb leánya, és remélik, hogy templomaink, imahelyeink kiürülnek. De nincs ilyen szerencséjük, mert az egyház visszanyeri híveit Franciaországban a Z generációt alkotó fiatalok körében, és ne feledkezzünk meg a tengerentúli lakosság és hasonlóképpen az afrikai és ázsiai bevándorlók templomokat látogató, növekvő tömegéről sem.
A guadeloupe-i Goyave plébánia tömve lesz
Látni akarják, hogy a katolikusok eltűnnek, de elfelejtik, hogy Isten immanenciája az, ami a hitünket hordozza. Meglátjátok, a guadeloupe-i Goyave plébánia tele lesz Norbert Tibeau atya támogatására, és annak megerősítésére, hogy semmi és senki sem tántoríthat el egy hívőt.
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Boulevard Voltaire
Josefayerbrider
2024. november 27. at 20:40
INRI,
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik ( a 12 anlafabéta zsidó halásznak, a tanitványainak)…Ekkor Háromszor bizta meg Pétert az elsö pápát, aki még félelmében a föpap udvarában a Jezus kivégzése elött háromszor tagadta meg öt, vagyis azt, hogy ismeri Jézust…Namost ezzel a Péterrel nem tud senki sem mit kezdeni..föleg az utodjával az ellenfelei nem…
Lásd János evangeluma 21. fejezezet: “Jézus Tibériás tavánál.
1Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: 2Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natánael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. 3Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. 4Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. 5Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. 6Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. 7Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. 8A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 9Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. 10Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” 11Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. 12Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. 13Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. 14Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. 15Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” 16Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” 17Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”
Péter és János sorsa.
18„Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” 19E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: „Kövess engem!” 20Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: „Uram, ki árul el?” – az követi. 21Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: „Hát vele mi lesz, Uram?” 22Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!” 23Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: „Nem halsz meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele.”
Befejezés.
24Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága. 25Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.
Osli szüz könyörögj eretünk.