Miért taszíthat minket a gazdagság rabszolgasorba?
Ha az vagy, amid van, akkor ha elveszik tőled, amid van, akkor te is megszűnsz létezni. Ez rabszolgaság.
“Jézus most tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19, 23-24)
hirdetés
Túl sokszor olvastuk úgy ezt az evangéliumi verset, hogy azt gondoltuk: Jézus valamiképp a gazdagságot és a jólétet hibáztatja. Jézus azonban nem az emberek gazdagsága ellen szól, amely nem ritkán komoly és becsületes erőfeszítéseik gyümölcse, hanem sokkal inkább az ellen a lehetőség ellen, hogy azt gondoljuk: az életünk alapvetően attól függ, hogy mink van.
Azok, akik ebben a meggyőződésben élnek, valójában nem gazdagok, hanem a gazdagságuk rabszolgái. Ha az vagy, amid van, akkor ha elveszik tőled, amid van, akkor te is megszűnsz lenni. De ha az vagy, aki vagy, függetlenül attól, hogy mid van, akkor ugyan az élet viszontagságai közepette elveszítheted azt, amid van, de nem fogsz a balszerencse súlya alatt megtörni, mert az életed valami többön alapszik.
Ez a szabadság az, ami mindent megváltoztat. A nagy kérdés az, hogy az az ember, akinek ilyen sok mindene van, képes-e igazán elszakadni attól, amije van.
Nemrégiben több ilyen történetről is beszámoltak a hírekben, miszerint gazdag örökösök lemondanak a vagyonukról, mert az nem áll arányban az egyéni életük szükségleteivel. Talán ez reményt nyújt arra, hogy nem csak egyedül Szent Ferenc értette meg ezt a titkot, hanem sokan mások is, olyanok, akik valószínűleg még nem is találkoztak Jézus Krisztussal, de úgy látszik, a helyes úton járnak.
Írta: Fr. Luigi Maria Epicoco atya
Fordította: S.J.
Forrás: Aleteia
