Miért kapnak a bíborosok templomokat Rómában?
Valahányszor új bíborost neveznek ki, egy római templomot kap, hogy ez jelezze kapcsolatát Róma püspökéhez.
A katolikus egyházban szokássá vált, hogy minden új bíboroshoz egy római templomot rendelnek. Ez egy ősi szokás, amelynek hagyománya a korai egyházig nyúlik vissza.
Eredetileg a bíboros elnevezést olyan papoknak adták, akik Róma városának plébániáit vezették. A Katolikus Enciklopédia rövid magyarázatot ad erre.
„Ennek a szokásnak megfelelően az V. század végétől Rómában a Cardinalis (bíboros – a ford.) kifejezést a római püspök egyházához tartozó (huszonöt-huszonnyolc) római titulushoz, vagy kvázi-plébániákhoz (quasi diæceses) állandóan hozzárendelt papokra alkalmazzuk.”
Ahogy az egyház terjeszkedni kezdett Európa- és világszerte, a pápának szüksége volt tanácsadókra, püspökökre ezeken az új területeken, akik konzultáltak vele a szükséges intézkedésekről. E püspökök közül sokakat aztán “bíborosokká” neveztek ki, hogy jelezzék a római pápához fűződő különleges kapcsolatukat.
Az idők folyamán és a szerint, ahogy a pápai egyházfőség egyre inkább megnyilvánult, az egyházi és világi ügyek mennyisége Rómában nagymértékben megnőtt, aminek következtében a pápák szomszédos püspököket hívtak, hogy képviseljék őket a püspöki funkciókban és segítsék őket tanácsaikkal.
A “bíborosi” elnevezés mellett ezek a püspökök „tituláris templomokat” („címtemplomokat” – a ford.) is kapnak Rómában, hogy még inkább megszilárdítsák kapcsolatukat Róma püspökével, a pápával.
Gyakorlatilag a bíboros nem vesz részt az adott egyházközség mindennapi működésében, és nincs hatásköre a lelkipásztorok kinevezésére vagy az egyházközségre vonatkozó fontosabb döntések meghozatalára. A valóságban a római plébánia inkább egy második otthon a bíborosok számára, akiket mindig szívesen látnak a címtemplomukban misézni és lelki szükségleteikben szolgálni.
Fordította: Medgyessy László
Forrás: Aleteia
