koronavirus imadsag

Ima vagy oltás?

Azt a címet is adhattam volna: „amikor ég a ház,” „a tudomány csődje,” vagy „antivaxerek kíméljenek!”

Mert amikor ég a ház, akkor nem elég filozofálni, bűnbakot keresni, hanem menteni kell a menthetőt.

Már nem bizalmi kérdés ez, hanem közegészségügyi. Olthatod magad ötször is, ha a többség nem hajlandó. Mert a vírus pimasz. Csak azért is támad, pláne ott, ahol rést talál.  És te oltva is továbbadod, ha van kinek. Mert a szervezeted elkényelmesedett. A tápos városi életmódban nagy a nyüzsgés, sok az interakció, jobban terjednek a mérgek, a mérgezők is.

A falusi csendes idill esetleg hétvégére jó, de már zavar a harangszó, a kakaskukorékolás, a trágyaszag, a poros mellékutca, a kinti vécé, a csorda kolompja. Persze marha se lesz mihamarabb, mert már nem éri meg. De sebaj, majd lesz importból.  És majd a futár hozza a petrezselymet, mert se friss nincs a kertben, se szárított a kamrában. Minek?  Minek? Úgyis kapsz étrendkiegészítőt a patikában.

Mondják: bűnbak az egyház is, mert tudatlanságban tartja híveit. Bűnbakok az oltatlanok, mert ellehetetlenítik az „egészségesek” mozgását, jogait.  Hibásak az oltottak, mert nem voltak eléggé meggyőzőek a kommunikációban.

De a tudomány nem kér bocsánatot. S a gyógyszerbiznisz sem. Olvasom, hogy a mai felnőtt nemzedék megszületésének éveiben, úgy kb. 60 évvel ezelőtt történt meg az orvostudomány legmegrázóbb tévedése. 1958 és 1962 között egy németországi gyógyszergyártó mintegy 15 tonna gyógyszert adott el, hogy csökkentsék a várandós édesanyák émelygés-tüneteit. Ennek eredményeképpen több mint 10 ezer torzszülött látott napvilágot és mind a mai napig szenvednek tőle. A Contergan tablettát a gyártó mégsem vonta ki forgalomból csak átkeresztelte, és pozitív hatásait a lepra illetve a rákkezelésben hasznosítják. A gyártó  a botrány miatt ugyan nem tudta törzskönyveztetni a gyógyszert, de később, más néven, Amerikában azóta is gyártják. Sem bírósági döntés nem született, sem bocsánatot nem kért senki. A cég is csupán csak – holmi filantróp szándékkal – egy közös alapba csurgatott néhány millió dollárt. Az Egészségügyi Világszervezet meg finoman felhívta az Európai Gyógyszerügynökség figyelmét, hogy alkalmazáskor majd jól olvassák el az apróbetűs részeket a mellékhatásokról…

Az egyház többször bocsánatot kért a bűneiért, a „civil” társadalom, a politika soha. A „hivatalos” média úgy semleges, hogy mikor egyik, mikor másik álláspontot szajkózza. Mert nincs egyetértés. Nincs összhang, nincs konszenzus. Minek is – hiszen demokrácia van. Egyébként is mindenki azt olvas, amit akar. Majd eldönti, mi az igaz. A nyolc osztályos szakmunkás szavazata is annyit ér, mint a frissen doktorált filozófusé.

Közben ekkora nyomás alatt az egészségügyi rendszer a szemünk láttára omlik össze. Nyilván, ez fáj a hatalomnak, nem az egyén élete, helyettesíthetetlen méltósága, örök értéke.

Talán az utóbbi hetek legszimpatikusabb érve: azért nem oltatják magukat az emberek, mert előbb imádkoznak, mint orvoshoz menjenek. Pedig hát az orvosok is Isten gyermekei. Feladatuk, hivatásuk a gyógyítás. A baj az, ha ők is megbetegszenek. Főként, ha nincs annyi kórház, hogy a lakosságnak legalább a fele elférjen benne, ha a szükség úgy hozza. És pénz sincs erre, mert a biztosító sem fizeti ki a teljes autót, akármekkora a kár a balesetnél.

Vagyis eljutottunk a pénzhez.

Hogy mindent ki lehet számítani pénzben: megéri, vagy nem? Ráfizetős vagy nyereséges? Az élet pedig… Háát, ennyi volt. Meghaltál, eltemetnek, három napig tart a csoda. Ha nem támadtál fel, jön a következő hír, ember, esemény, cunámi, járvány, kormány, mozgalom, s megy az élet tovább, nélküled.

Te mennyit érsz? Mert annyit biztosan nem, mint amennyit a nagy focisták a nagy kluboknál. Mert nincs annyi nyereség utánad. Még az adód sem fedezi az egészséged, életed értékét.

Pénz vagy élet?

Úgy tűnik, inkább a pénz?! Hiszen azt lehet csak számszerűsíteni. A halálod, csak a pénzzel való rossz gazdálkodás mellékterméke. Sima biológia, így aztán simán mész a süllyesztőbe, csak majd talán a rokonaid, barátaid emlékeznek rád, amíg élnek, hiszen te is úgy vagy velük, mint ők veled.

Igen, az ember testbe zárt halhatatlan lélek. De ez az Isten Lelke által átlelkesített test is üdvösségre van teremtve. Felruházva értelemmel és szabad akarattal. S most kiderült, hogy a tudományt, civilizációt, gazdaságot istenítettük, és mégis milyen törékeny. Múlandó. Mert a testet elszakította a spiritualitástól. Elidegenítette az embert önmagától. Így aztán könnyebben lerongyolódott és sebezhetővé vált. A legjobb „szakit”, a sátánt kérte fel, hogy segítsen belerondítani Isten tervébe, segítsen meghekkelni a jó szándékot, segíteni akarást, hiszen csatolt áruként kapta vele a kapzsiságot, a hataloméhséget, a becsvágyat is.

Az evilág elért a saját határaihoz.

Ha kiölte az emberből a halhatatlan isteni csírát, már istenként viselkedne, de megállítja őt saját keze alkotása. A torzszülött fattyú, amit a tudás gőgjével produkált.

És akkor keresi a bűnbakot. Hirtelen áldozati pózban kezdi sajnáltatni magát, s mindenütt tolvajt kiált. Pedig egyszerűen csak hisztizik, mert saját magát fojtotta meg, levágta magáról az isteni lélegeztetést.

Önállóan akart lélegezni, s kiderült, hogy Isten lehelete nélkül csak remeg, s aztán összerogyik. Jó lenne, ha az Istenbe vetett személyes és közösségi hitünk-vallásosságunk segítene megtartani józan eszünket, hívő szívünket.

Jó lenne, ha az embernek, ebben a végső kapkodásban, még lenne ereje legalább az imában Isten után nyúlni és mélyet szippantani Belőle.

Kapcsolódó tartalom

  • Nem lett volna szabad ledobni az atombombát. Ennyi.

    Sok katolikus a védelmébe veszi a 80 évvel ezelőtti cselekményeket, de az Egyház álláspontja világos. Christopher Check, a Catholic Answers portál elnöke hosszú elemzésben magyarázza el, miért nem volt helyes dolog az atombomba ledobása 1945-ben. Állítása szerint Amerikában talán a katolikusok fele még mindig egyetért azzal, hogy helyes döntés volt Truman elnök részéről atombombát dobni…

  • Viseld a keresztet Krisztusért

    Azt hiszem, hogy minden emberrel történt már valami az életében, amit sajnál, ami miatt bánkódik, amit gyászol, valami, amit nagyon szeretett volna az élettől, de amit soha nem fog megkapni. Nem az ostoba anyagi dolgokról beszélek. Talán inkább egy különleges kapcsolatról, vagy a munkája elismeréséről, vagy valami lényegesebb dologról. Az emberek megpróbálnak segíteni rajta, mindenféle…

  • A vasúti átjáró – olvasmányok gyerekeknek nagyhétre

    Kedves Olvasóink! A hét folyamán napról napra küldünk gyermekeiknek egy-egy kis olvasmányt, amelyhez Rideg Anna tanárnőnek, a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola hittanoktatójának kedvességéből jutottunk. A történeteket az iskola Hittan Munkaközösségének tagjai gyűjtötték össze és ajánlották a tanulóknak nagyböjt idejére. Reméljük, tetszésükre szolgálnak majd a tanulságos, elgondolkodtató történetek. Javasoljuk, hogy a szülők is olvassák…

  • Ferenc pápa: békeínségtől szenved a világ

    Békeínségtől szenved a világ Ferenc pápa szerint, aki “harmadik világháborúról” beszélt vasárnapi beszédében, melyet az Urbi et Orbi-áldás követett. A katolikus egyházfő a karácsonyt sötétben, hidegben, otthonuktól távol töltő ukránokat helyezte az első helyre békefelhívásában, amely a Szent Péter-bazilika lodzsájáról hangzott el. A pápa az “értelmetlen” háború azonnali leállítását szorgalmazta. Az egyházfő úgy vélte, a…

  • A szent, akit kiközösítettek

    Szent Mary MacKillop 1842-ben született Dél-Ausztráliában szegény bevándorló skót család sarjaként. 14 évesen kenyérkeresővé vált, annak ellenére, hogy elsőáldozásától fogva apáca akart lenni. Mary 1864 januárjában nyitott meg egy katolikus leányiskolát, ahol nővérét, Maggie-t tanárként, anyját pedig házvezetőnőként alkalmazta. 1866-ban nővéreivel Penolába költözött. Bátyja, John egy kunyhót és egy istállót újított fel az első Szent…

  • A katolikus egyház hivatalos útmutatója képregények olvasásához

    Az Egyház már néhány alkalommal kifejtette álláspontját a képregényekkel kapcsolatban, részletezve mind a jó, mind a rossz vonatkozásaikat. Superman 1938-as bemutatkozása óta a szuperhősök és más képregényszereplők rabul ejtették a felnőttek és a gyerekek képzeletét egyaránt. A képregény az egyik különösképpen népszerű médiatípussá vált és számos kasszasiker létrejöttét inspirálta, melyek dollármilliárdos bevételt hoztak a filmipar…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.