Miért ejt a pap egy ostyadarabkát a kehelybe?
Ez a cselekedet az Egyház egységét és az egyes szertartások közötti lelki kapcsolatot jelképezi
A katolikus Egyház római rítusú miséjében észrevehettétek, hogy a pap letör egy darabot a konszekrált (átváltoztatott) ostyából és beleejti a konszekrált borral telt kehelybe. Olyan csendes rítus ez, hogy a történés gyorsasága miatt észrevétlen is maradhat.
hirdetés
Noha nagyon rövid cselekvés, nagyon mély szimbolizmusa van.
Nikolaus Gihr a The Holy Sacrifice of the Mass című könyvében azt írja, hogy a szentostya egy kicsiny részének a kehelybe helyezése a korai Egyházból ered, és a pápával, valamint a helyi püspökkel fennálló egységet akarta jelképezni.
“Az ugyanazon Szentáldozatban való részvételt az egyház egysége jelének és az ezért való könyörgésnek vélték. Hogy ezt a közös részvételt megtapasztalják és megtartsák, a pápák és püspökök konszekrált ostyadarabkákat küldtek a többi püspöknek vagy papoknak is, amelyeket az érintettek belemártottak a kehelybe és elfogyasztottak…
Ez a szokás Rómában körülbelül a IX. századig létezett. Ott a pápa vasárnaponként és ünnepnapokon szentostyát küldött a város templomaiban szolgáló papoknak az Egyházfővel való közösségük szimbólumaként és misézésre való felhatalmazásuk jeleként”.
Ez a cselekmény látható és konkrét emlékeztető volt arra, hogy minden alkalommal, amikor miséztek, a pápával és a püspökökkel egységben voltak.
Ennek a rituálénak másik aspektusa az volt, hogy jelezze a Szentmise celebrálásának egységét, amely Jézus egyedüli, egyetlen keresztáldozatának újbóli bemutatása. A katolikusok abban hisznek, hogy Jézust nem áldozzák fel minden egyes mise alkalmával, hanem az Eucharisztia egy misztikus részvételt jelent a Kálvária hegyén megtörtént egyetlen áldozatban.
“Korábban ez a szokás kissé másféle volt. Mivel az ostyák sokkal nagyobbak voltak, e három darab egyikét különféle részecskékre osztották és eltérő módon használták: vagy szétosztották a jelenlévők között, vagy elküldték a távollévőknek, vagy a kehelybe tették az azt követő áldozati szertartáson… Egy korábban konszekrált ostyadarabkát megőriztek és egyesítették a drága Szent Vérrel a következő miseáldozat alkalmával, minden valószínűséggel azért, hogy képviseljék az áldozat folyamatosságát, valamint az előző és a jelen szertartás egységét”.
Ezért a történészek úgy gondolják, hogy néhány évszázadon át két részecske volt a kehelyben, az egyik a pápától/püspöktől kapott ostyadarab, a másik egy korábbi miséből megtartott darabka.
Ennek a cselekvésnek szimbolizmusa Jézus testének és vérének a Szentostyában való egységét mutatja, mivel mind a konszekrált ostya, mind a bor Jézus teljes jelenlétét – testét, vérét, lelkét és isteniségét – tartalmazza.
Arra emlékeztet, hogy a szentmisében a pap minden cselekedete egy csaknem 2000 éves történelemben és hagyományban gyökerezik, és számos mélyértelmű lelki igazságot akar átadni számunkra.
Forrás: Aleteia
Ezt a cikket Galgóczy Edit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Zarándok.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.
