Mi történt Cirenei Simonnal a keresztre feszítést követően?

Keveset tudunk arról, mi történt Cirenei Simonnal azt követően, hogy segített Jézusnak a keresztet a megfeszítés helyéig elvinni.

A történelemben csak egyetlen ember van, aki szó szerint segített Jézusnak a keresztjét cipelni. Neve feltűnik az evangéliumokban, de nagyon keveset tudunk erről a titokzatos emberről és arról, hogy mi történt vele Jézus keresztre feszítése után. Máté evangéliuma egyszerűen számol be arról, hogy:

„Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet.”

Mt 27,32

Márk még néhány pontosítást is hozzáfűz:

„Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.”

Mk 15,21

Így tudjuk meg, hogy Simon egy észak-afrikai tartományból, Cirenéből (Líbia) származott, amely egykor görög, majd római gyarmat volt, jelentős számú zsidó lakossággal.

A szöveg azt látszik sugallni, hogy Simont rákényszerítették Jézus keresztjének a vitelére, ami arra utal, hogy nem önként került kapcsolatba azzal, akit bűnözőnek tekintettek.

Boldog Emmerich Anna Katalin látomása

Boldog Emmerich Anna Katalin, egy 19. századi német misztikus „A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése” című művében azt állítja, hogy Cirenei Simon pogány volt:

„A középső utcán éppen akkor jött lefelé Cyrenei Simon, egy pogány ember, három fiával. Kertész volt, a keleti városfal melletti kertekben dolgozott. Egy nyaláb rőzsét hozott hóna alatt. Mint sok más munkás, ő is feleségével és gyermekeivel az ünnepekre minden évben bejött Jeruzsálembe, sövényeket nyesni. Nagy volt a tolongás, nem tudott kitérni. Amint öltözetéről felismerték, hogy pogány és alsóbb rangú munkás, a katonák megfogták, odahurcolták és azt követelték, segítsen a Galileainak vinni a keresztet. Ő vonakodott és hevesen ellenállt, de azok erőszakkal kényszerítették. Gyermekei sírtak és kiabáltak; néhány asszony, aki ismerte őket, oltalmába vette a gyermekeket. Simont undorodás és ellenkezés fogta el, oly rettenetes nyomorultan és eléktelenítve nézett ki Jézus és ruhája csupa piszok és sár volt.”

[33. fejezet- Kertész Kálmán fordítása, Szent István Társulat, 1936. | ppek.hu]

Emmerich Anna Katalin hozzáteszi ezután, hogy Jézus sírt és olyan áthatóan nézett Simonra, hogy annak nem sokáig kellett a keresztet cipelnie Jézus mögött ahhoz, hogy mély megindulást érezzen. Ez az esemény mélyen megérintette a két idősebb fiút, Rufust és Alexandert is, akik keresztények lettek, majd csatlakoztak a tanítványokhoz. A harmadikat, a legfiatalabbat, még gyermekként látta Szent István közelében.

Egyes biblia­történészek azt gondolják, hogy ha Márk evangélista Alexander és Rufus nevét idézi, ez feltehetően azért van, mert jól ismertek voltak az első keresztény közösségekben. Másrészt, Szent-Pál maga is megemlít egy bizonyos Rufust a rómaiakhoz írott levelében:

„Köszöntsétek az Úr választottját, Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám”.

Róm 16,13

Bár az evangélisták nem szólnak semmit arról, hogy mi történt Simonnal Jézus keresztjének a vitelét követően, nehéz elhinni, hogy a Jézushoz való ilyen közelség ne változtatta volna meg mélyen őt. Bizonyos keresztény hagyományok szentként tisztelik és december 1-jén ünneplik. Nyomdokaiba lépve a hívők kérhetik a kegyelmet ahhoz, hogy hordozzák saját keresztjüket és hagyják, hogy Jézus átalakítsa az életüket.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia