Leó pápa előre megírt homíliája: Stabil családok nélkül nincs jövője a világnak

A kórházban lábadozó Leó pápa helyett és az ő megbízásából Luis Antonio Tagle bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja mutatta be a szentmisét szerdán délelőtt tíz órakor a Szent Péter téren, melyen vele együtt koncelebráltak az október 7-e és 14-e közt tartott „Amoris Laetitia” tanácskozáson résztvevő bíborosok, püspökök és pátriárkák. Tagle bíboros a szentmisén felolvasta XIV. Leó pápa már előre elkészített homíliáját.

„A családokban megélt szeretet öröme az Egyháznak is ujjongása” – idézte a homília Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításának bevezető sorát, melyet 2016. március 19-én tettek közzé. Ma az Eucharisztiát ünnepeljük, bemutatva az Úrnak a dokumentum jegyében az ebben az időszakban végzett munka gyümölcseit, miközben igyekszünk magunkévá tenni annak gazdagságát és megvalósítani lelkipásztori irányelveit – olvasta Leó pápa homíliáját Tagle bíboros.

Az igeliturgia olvasmánya Szent Pál „szeretethimnusza” alapján a pápa apostoli buzdítása negyedik fejezetében a keresztény házasság erényeiről szóló gazdag elmélkedés alapját képezi, amely „érzelmi, lelki és áldozati” egyesülés (AL, 120) és Isten szeretetének ikonja (vö. AL, 121). Ezen értékek által a kegyelem segítségével napról napra nőnek együtt a házastársak a Szentháromság képére, ki-ki a maga egyedi módján érlelődve, miközben felismerik azt a kölcsönös hasonlóságot, „amely abban a maradandó tervben mutatkozik meg, hogy egész létezésükön osztoznak, s közösen építik fel azt” (AL, 123). Így a szeretet igazi öröme a lassú egymásba oldódás, amelyben az egyik fél egyedisége a másik jelenléte által, az ajándékban virágzik ki. Az Apostol ráadásul egy olyan közösséghez szólt, amely gazdag ajándékokban és karizmákban (vö. 1Kor 12,4-11), de amelynek érettebbé kell válnia a szeretetben. Arra emlékeztette a korinthusiakat, hogy szeretet nélkül az ember minden talentuma ellenére „csak zengő érc vagy pengő cimbalom” (1Kor 13,1). Ám mi nem erre vagyunk teremtve, hiszen a válaszos zsoltár Isten „népének” és „nyájának” nevez minket, akinek „szeretete örökké megmarad”, hűsége pedig „nemzedékről nemzedékre” terjed (Zsolt 99,5) – tanította Leó pápa homíliája.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Az Amoris Laetitia dokumentum arra hív, hogy ezt a szeretetet tegyük meg családjaink alapjává. Ez a szeretet különösen is arra buzdít minket, hogy neveljük a házasságra készülő fiatalokat, megtanítva nekik „az erények fontosságát”, amelyek között különleges helyet foglal el a tisztaság, mint „a személyek közötti szeretet valódi növekedésének értékes feltétele” (AL, 206). Dicséretesek az ennek érdekében a plébániai vagy lelkipásztori szinten vállalt elkötelezett programok. Igaz, hogy ezek a programok önmagukban nem elegendőek, hacsak nem előzi meg és nem támogatja őket a szeretetre nevelés, amely minden növekedést kísér, már a gyermekkortól kezdve, ahogy Ferenc pápa megjegyezte: „a szeretet megtanulása nem valami rögtönzött dolog, és nem is lehet egy […] a házasságkötés előtt elvégzett kurzus célja” (AL, 208), majd kifejti, hogy „valójában mindenki születésétől fogva készül a házasságra”, és mindennek, amit egy fiatal a családban megtapasztal, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy „képessé tegye a teljes és végleges elkötelezettségre” (uo.).

Így a családi konkrét szeretet, mely nem mentes a küzdelmek, hibák és kudarcok pillanataitól, mégis csodálatos jellegű a kiszámíthatatlan mindennapokban, mely a szeretet első iskolája, az első értékes és pótolhatatlan tanulóidő a „szeretet örömében”. Ezért sok család erőfeszítése, akik nap mint nap csendesen és hősies hűséggel élik meg hivatásukat és küldetésüket, megérdemli, hogy értékeljük és támogassuk őket – buzdít Leó pápa homíliája. Nagylelkű válasz ez Jézus szavaira, aki „maga választott bennünket, és arra rendelt, hogy maradandó gyümölcsöt teremjünk” (vö Jn 15,16). Így a családban a szülők, gyermekek, nagyszülők, fiatalok és idősek, kicsik és nagyok tanúságtétele által az evangélium igazságáról és az élet teljességéről szóló üzenet hatékonyan terjed az egész világon. Jézus földi élete végén hagyta ránk parancsolatát, hogy „úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket” (Jn 15,12). Tegyük gyakorlattá ezt, hogy olyan Egyházként növekedjünk, amely „családok családja” (AL, 87), a kölcsönös gondoskodás légkörében, ahol a fiatal házastársak bátorítást éreznek házasságuk megkezdésekor; a szülők segítséget kapnak a gyermeknevelésre és a családi életben való helytállásra; az idősek felismerik és értékelik a bölcsesség és az erény tanúságtevőiként betöltött szerepüket. A szeretet e légkörében még a legtörékenyebbek, és a nehéz, válságos helyzetűek is támogatásra találnak. Ez a szeretet alapvető fontosságú életünk és közös emberségünk szempontjából, nyitottan az élet értékei iránt, a fogantatástól kezdve egészen a természetes halálig. A család ezen értékek jeles letéteményese, az emberiség javának jelzőfénye. Ahogy Ferenc pápa hangsúlyozta: „a bizonytalan vagy az élet átadása elől elzárkózó kapcsolat nem biztosítja a társadalom jövőjét” (AL, 52). Erős családok nélkül – amelyek nyitottak a gyermekáldásra és odafigyelnek nevelésükre és növekedésükre – a világnak nincs jövője – szögezte le Leó pápa homíliája.

Jézus egyik fontos felhívása – „kérjük az Atyát az ő nevében” – arra emlékeztet minket, hogy a család az imádság kiváltságos helye. A pápa sajnálattal elismeri, hogy ma a világ számos részén jelentősen meggyengült az otthoni közös ima szokása, ugyanakkor az Amoris laetitia jelzi, az ima alapvető fontosságú, ezért „hangsúlyozni kell a családi lelkiség, az ima és a vasárnapi eucharisztiában való részvétel fontosságát”, és javasolja, hogy a családok is rendszeresen gyűljenek össze a lelki növekedést szolgáló imádságra. A közös ima és a szentségek létfontosságú szerepet játszanak a családi életben, szilárd táplálékot és gyógyírt jelentenek.

Leó pápa felolvasott homíliája után Tagle bíboros így folytatta beszédét: XIV. Leó pápa különleges megbízásából számomra megtiszteltetés ezen az ünnepségen elnökölni, és hogy mindenkinek kinyilváníthatom az egyházi közösséget Őboldogsága, III. Polis Nonával, a káldeusok bagdadi pátriárkájával, aki részt vesz az Eucharisztia ünneplésében. Egy pátriárkának és Péter utódjának közössége arra az ősi gyakorlatra emlékeztet, amely szentesítette a patriarchális egyháznak a római székkel fennálló egységét, és akkoriban maguknak az egyházaknak is az egységét a hitben és a szeretetben. Ezért az nem puszta formalitás, hanem élő valóság, amelynek létjogosultságát az eucharisztikus közösség, mint az Egyház Krisztusban létező egységének forrása és csúcspontja adja. A káldeusok bagdadi pátriárkájának jelenléte segít annak mélyebb megértésében, hogy Egyház vagyunk, a különböző rítusú és hagyományú egyházaknak az Úr Krisztusban való közössége, amely láthatóan megnyilvánul a Péter utódjával való egységben. Az egész katolikus Egyház szeretetéről és imáiról biztosítja őt a rábízott hívek lelkipásztori gondozásáért, akik régóta próbatétel alatt állnak, ám a sok megpróbáltatás közepette is állhatatosak maradtak, gyakran hősiesek is abban, hogy tanúságot tegyenek a Jézusba vetett hitükről.

Végül Tagle bíboros minden családot és az egész Egyházat a Názáreti Szent Családra bízott, elimádkozva Ferenc pápának az Amoris Laetitia buzdítás végén elmondott fohászát. Imádság a Szent Családhoz: Jézus, Mária és József, bennetek szemléljük az igaz szeretet ragyogását, nagy bizalommal rátok bízzuk magunkat. Názáreti Szent Család, tedd a mi családjainkat is a közösség helyeivé és az imádság cönákulumaivá, az evangélium hiteles iskoláivá és kicsiny család-egyházakká. Názáreti Szent Család, a mi családjainkban soha ne kerüljön sor erőszakosságra, elzárkózásra és megoszlásra, és ha valaki megsebesült vagy megbotránkozott, azonnal nyerjen vigasztalást és gyógyulást. Názáreti Szent Család, add, hogy mindannyiunkban tudatosodjék a család szent és sérthetetlen jellege, és Isten terve szerinti szépsége. Jézus, Mária és József! Hallgassatok meg minket, és fogadjátok el könyörgésünket! Ámen.

Forrás: Vatican News