Eucharisztikus Kongreszus Liverpool 2 Egyedi

Küszöbön az ötvenkettedik – az Eucharisztikus Kongresszusok története

Az Eucharisztikus Világkongresszusok százharmincnyolc éves múltra visszatekintő történetében másodszor nyílik alkalom arra, hogy a világ minden tájáról katolikusok tíz- és százezrei a magyar fővárosba zarándokoljanak azért, hogy megünnepeljék az egyház életének forrását és csúcsát: az Eucharisztiát. A 2020. szeptember 13–20. között Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyhetes ünnepségsorozatán számos lelki és kulturális esemény segíti majd, közérthető és kézzelfogható módon, az Oltáriszentség tiszteletét, és világít rá arra, hogy az Eucharisztia egyén és közösség számára egyaránt élet- és erőforrás. Szentmise a Puskás Ferenc Stadionban, a Kossuth téren, gyertyás körmenet a Hősök teréig, szentségimádás a Szent István Bazilika előtt, ifjúsági est a Papp László Sportarénában… és előadások, tanúságtételek, művészeti programok hosszú sora vonja majd Budapestre a világegyház figyelmét, minden remény szerint Európa újraevangelizálásának ügyét is előmozdítva. De honnan ered, mi a története ennek a nagyszabású nemzetközi eseménynek?

A XIX. század közepe táján az európai országokban, és főként Franciaországban rendkívüli fejlődésnek indultak az Eucharisztia tiszteletének előmozdítását célzó kezdeményezések. Ebben a légkörben Emilia Tamisier dél-franciaországi hívő asszony zarándoklatokat kezdett szervezni az Eucharisztia jegyében, első alkalommal 1874 júniusában Avignonba, majd egy hónappal később Arsba, Vianney Szent János egykori szolgálati helyére. A következő évben Douaiban gyűltek össze Tamisier asszony felhívására nem kevesebb, mint ötvenezren, köztük öt püspökkel. A sikeren felbuzdulva a francia eucharisztikus mozgalom vezetői elhatározták, hogy a zarándoklatokat minden évben megtartják és kongresszussal zárják majd le. Az első, akkor még nemzeti eucharisztikus kongresszust Faverney-ben tartották 1875 szeptemberében, ám a folytatást a Harmadik Köztársaság az egyházellenes intézkedéseivel megakadályozta.

A mozgalom célja abban állt, hogy a legszentebb Oltáriszentség tiszteletét egyesítse nagy létszámú eseményekkel, s így tegye érzékennyé az embereket az eucharisztikus „jelenlét” iránt, egyúttal felmutassa a katolikusok számára, hogy milyen sokan vannak és milyen erősek, a tervek megvalósítását azonban nehezítették az Egyház és a francia kormányok között fennálló feszültségek. Végül az észak-franciaországi hívek jóvoltából, ahol az eucharisztikus egyesületek virágzásnak indultak, 1881 júniusában Lille városában megtartották az első eucharisztikus kongresszust. Ez volt a mozgalom első olyan eseménye, amelyik már a határokon is átívelt: a francia és a belga híveken kívül nyolc országból érkeztek zarándokok, a szomszédos államok mellett Közép-Európából, Mexikóból és Chiléből is. A háromnapos ünnepség szentmisékkel, szentségimádással, elmélkedéssel és körmenettel zajlott.

A szervezők ekkor a mozgalom folytonosságának biztosítására megalapították az Állandó Nemzetközi Előkészítő Bizottságot, élén Lille ordináriusával, a cambray-i érsekkel, és megtervezték a jövőbeni kongresszusok kereteit.

Eucharisztikus Kongreszus Liverpool
Eucharisztikus Kongreszus Liverpoolban – Fotó: Adoremus Eucharistic Congress 2018 Facebook oldal

Egy évvel később – 1882-ben – a második kongresszust Avignonban tartották. Harmadik alkalommal, 1883-ban Doutreloux Liège-i érsek látta vendégül a kongresszus résztvevőit, és a belga városban végre meg lehetett tartani az ünnepélyes körmenetet, amely a szervezők szándéka szerint az Eucharisztia tiszteletének társadalmi méretekben is látható jele lett. A negyedik kongresszust Svájcban, Fribourg-ban rendezték meg 1885-ben, Mermillod püspök vezetésével, aki ezt követően az Állandó Bizottság elnöke lett. 1886-ban és 1888-ban ismét Franciaország (Tolouse, Párizs), 1890-ben pedig újra Belgium (Antwerpen) volt a kongresszus helyszíne.

XIII. Leó pápa kérésének megfelelően, aki úgy tekintett az Eucharisztiára, mint a katolikus egység rítusokon átívelő helyreállításának szentségére, a nyolcadik kongresszus Jeruzsálemben zajlott, 1893-ban. Ez valóságos áttörésnek számított, nemcsak azért, mert az Oszmán Birodalomban rendezték, hanem mert itt képviseltette magát először a pápa, Benoit-Marie Langenieux bíboros mint legátus által, ezzel is jelezve, hogy az esemény mekkora jelentőséggel bír egységtörekvéseiben.

A kongresszusok következő helyszíne 1894-ben Reims (9.), 1897-ben Paray-le-Monial (10.), 1898-ben Brüsszel (11.), 1899-ben Lourdes (12.), 1901-ben Angers (13.), 1902-ben Namur (14.) és 1904-ben Angoulème (15.) volt. 

X. Piusz, az Eucharisztia nagy tisztelője, „az Eucharisztia pápájának” a megválasztása új fejezetet nyitott a kongresszusok történetében; a mozgalom egyre jobban összekapcsolódott az akkoriban születőfélben lévő liturgikus mozgalommal. Az első tizenöt eucharisztikus kongresszus francia nyelvű országokban zajlott, ám 1905-ben X. Piusz Rómába hívta azt egybe, és elhatározta, hogy a későbbiekben valamennyi világkongresszusra elküldi hivatalos követét. Tournai (1906) után három olyan várost választott helyszínül, amelyek protestáns többségű államokban helyezkedtek el: Metz, amely akkor Németországhoz tartozott (1907), London (1908) és Köln (1909). 1910-ben a kongresszus átkelt az óceánon, és Montréalban, Kanadában szervezték meg, 1911-ben pedig Madrid volt a helyszíne. Fényes külsőségek között zajlott az 1912-es bécsi – a közvéleményre erős hatást gyakoroltak a hatalmas méretű ünnepségek és az impozáns eucharisztikus körmenetek –, majd szerényebb volt és inkább lelki megújulást hirdetett az 1913-as máltai és az 1914-es lourdes-i kongresszus. Az első világháború és az azután kialakuló feszült nemzetközi helyzet miatt a következő kongresszust csak 1922-ben rendezhették meg, Rómában, XI. Piusz pápasága idején, majd 1924-ben Amsterdam adott helyet az eseménynek. A két világháború közötti időszakban a kongresszusok nem foglalkoztak többé a „laikus” államokkal szembeni követelésekkel, sokkal inkább a keresztény misztériumba vetett hitről tett pozitív tanúságtételt helyezték előtérbe.

1926-ban Chicagóban rendezték meg az eucharisztikus világkongresszust, minden képzeletet felülmúló külsőségekkel. Közel egymillióan járultak szentáldozáshoz, hatvanezer tagú kórus énekelt, a szentmisét a főünnepségeknek helyet adó stadionban a Szent Péter-bazilika főoltárának hű másolatánál mutatták be. Ezen a kongresszuson magyar küldöttség is részt vett Csernoch János prímás vezetésével. 1928-ban Sydney, 1930-ban, Hippói Szent Ágoston halálának 1500. évfordulójára emlékezve Karthágó, 1932-ben pedig a Szent Patrik partraszállásának 1500. évfordulóját ünneplő Dublin adott otthont az eucharisztikus világkongresszusnak. Az 1934-es Buenos Aires-i, sorban a harminckettedik kongresszuson képviselte először a pápát kúriai bíboros, Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár személyében. 1937-ben a Fülöp-szigeteki Manilában gyűltek össze a hívek az Eucharisztia tiszteletére.

Eucharisztikus Kongresszus Budapesten 1938 Egyedi
Ünnepi díszvilágításban a Lánchíd 1938-ban, a Magyarország által szervezett első Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson – Fotó: fortepan.hu

Annak gondolata, hogy Budapest is rendezzen eucharisztikus világkongresszust, már Csernoch János és kíséretének Chicagóból való hazatérte után felvetődött. Mintegy próbaként 1928-ban nemzeti eucharisztikus kongresszust tartottak Magyarországon, kétszázezer hívő részvételével. Ennek sikerén felbuzdulva a püspöki kar a következő évi értekezletén hivatalosan is kezdett tárgyalni arról, hogy Magyarországon is tarthassanak eucharisztikus világkongresszust. Az 1929. március 13-i püspökkari értekezleten az új esztergomi érsek, Serédi Jusztinián szorgalmazta a budapesti helyszínt és ki is jelölte az időpontot, mégpedig 1938-at, Szent István halálának 900. évfordulóját. A hercegprímás alkalmasnak látta a magyar katolicizmust arra, hogy az egész világ előtt szerepeljen egy ilyen rendezvény keretei között.

A 34. Eucharisztikus Világkongresszuson, 1938-ban Budapesten ötszázezren vettek részt, közülük ötvenezren külföldről érkeztek. A kongresszus himnuszaként erre az alkalomra született meg a Győzelemről énekeljen című énekünk, melynek dallamát Koudela Géza, szövegét Bangha Béla írta, s mely népénekünkké vált, a Szent vagy, Uram! katolikus énekeskönyv 280/B. számú éneke. A magyar kongresszuson XI. Pius pápát Pacelli bíboros képviselte, aki nagyon komoly lelki élményekkel tért vissza Rómába, és tíz év múltán pápaként rádióbeszédében külön megemlítette, hogy milyen felemelő, szívet melengető, hitet erősítő, csodálatos élményeket adott számára a budapesti eucharisztikus ünneplés.

A második világháború után az eucharisztikus kongresszusok és a liturgikus mozgalom közötti kapcsolat elkezdte megteremni gyümölcseit, a rendezvények középpontjában mindinkább a szentmise állt. Az 1952-es Barcelona-i (35.) és az 1955-ös Rio de Janeiro-i (36.) után az Egyház új korszaka 1960-ban a müncheni kongresszuson ért be, ahol Doepfner bíborosnak és a figyelmes teológusok egy csoportjának köszönhetően az Eucharisztia tiszteletének minden megnyilvánulása a szentmiseáldozattal kapcsolatban nyert értelmet. Az eucharisztikus kongresszusokat integrálták a II. Vatikáni Zsinat liturgikus, teológiai és lelki megújulásának folyamatába, és új arculatukat rögzítette az 1973-as római szertartáskönyv.

bannerek altalanos 820x400 1

A Zsinat utáni időszakban az eucharisztikus kongresszusok Bombaytől (1964) Bogotáig (1968), Melbourne-től (1973) Philadelphiáig (1976) és Lourdes-ig (1981) egyre inkább megnyíltak a világ örömei, fájdalmai, reményei és szükségei felé, és az Eucharisztiából kiindulva felajánlották hozzájárulásukat az emberibb és igazságosabb társadalom kialakításához.

A család, a béke és a szabadság egyetemes értékei, valamint az új evangelizáció szükségessége állt az eucharisztikus kongresszusok középpontjában, amelyek Nairobitól (1985) bejárták a világot Québecig (2008), olyan példaértékű kongresszusokon át, mint Szöul (Korea, 1989), Sevilla (Spanyolország, 1993), Wrocław (Lengyelország, 1997), Róma (2000. jubileumi szentév), Guadalajara (Mexikó, 2004), Québec (Kanada, 2008) és Dublin (Írország, 2012).

A 2016. január 24. és 31. között a Fülöp-szigeteki Cebuban megtartott 51. Eucharisztikus Világkongresszus végén jelentette be Ferenc pápa, hogy a következő kongresszus helyszíne Budapest lesz, 2020. szeptember 13–20. között. (folytatjuk)

Az iec2020.hu és más források felhasználásával összeállította:
Varga Gabriella

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük