A ruandai kisvárosnak, Kibehónak, Afrika egyik legnagyobb zarándok kegyhelyének, az 1981. november 28. és 1989. november 28. között lezajlott Mária-jelenések színhelyének a kontinens egyik legnagyobb templomát kellene fogadnia. A kormány által nagy hűhóval bejelentett “bazilika” terve azonban akadályokba ütközik.
Az elkövetkező években Afrika egyetlen elismert Mária jelenésének helyszínén, a kibehói Szűzanya kegyhelyen kellene felépülnie egy akár tízezer hívőt is befogadni képes templomnak. A hatalmas tervet már évekkel ezelőtt bejelentették. A dél-ruandai Kibeho város kegyhelyét, melyet gyakran az „afrikai Lourdes-nak” tekintenek, bővíteni kellene.
A Ruandából és külföldről érkező, évi 500-600.000 fő zarándok fogadására a jelenlegi helyszín már nem alkalmas, és az infrastruktúra is hiányzik. Mi az oka ennek a hevületnek? A hívek arra a helyre jönnek magukba szállni, ahol 1981. november 28 és 1989. november 28. között Szűz Mária megjelent egy helyi iskolában tanuló három fiatal lánynak, Alphonsine Mumurekének, Nathalie Mukamazimpakának és Marie-Claire Mukangangónak, és általános megtérésre, imára, és böjtre szólított fel.
A falusiak és tanítóik először nem hittek nekik, de apránként, a leányok elragadtatása, Alphonsine poklot, purgatóriumot és paradicsomot idéző misztikus utazása, és az ehhez társuló, orvosok által gondosan megfigyelt, fizikai megnyilvánulások, remegések, kómába zuhanások, egyiküknek órákon át tartó, szenvedés nélküli Napba bámulása meggyőzte őket.
A Szent Szűz üzenete a következő volt:
Senki nem érkezik az égbe szenvedés nélkül. Mária gyermeke nem fordul el a szenvedéstől. A hit és hitetlenség úgy fog együtt eljönni, hogy senki sem veszi majd azt észre. A világ lázadásban van Isten ellen, túl sok bűnt követnek el: nincs sem szeretet, sem béke.
E látomások némelyike az eljövendő népirtás előhírnöke is volt: az iskolás lányok azt állítják, hogy 1982. augusztus 15-én könnyezve látták az “Ige Anyját “, valamint „vérfolyamokat, egymást gyilkoló embereket, elhagyott, temetetlen holttesteket láttak”. Tizenkét évvel később ugyanez a kibehói hely szörnyű mészárlások színhelye lett, a tízezer tuszinak menedéket nyújtó plébániát felgyújtották a milicisták, a túlélőkkel meg végeztek.
Egy új látogatóközpont
A Szent Szűz akaratának megfelelően, 1992-ben engedélyezték az első kápolna építését. A jelenések Misago gikongorói püspök általi elismerése 2001-ben csak megerősítette Kibeho amúgy is nagy népszerűségét a világ minden tájáról érkező zarándokok körében, olyannyira, hogy döntés született egy új templom építéséről, amelynek alapkövét 2022 júliusában kellett volna letenni. Az épület a kertekkel együtt akár 100 000 zarándok befogadására is alkalmas lesz, becsült költsége 70 millió dollár. A ruandai hatóságok számára ez lehetőséget teremt egyúttal a régió idegenforgalmának a fejlesztésére, köszönhetően a már ma is, egyébként helytelenül, “bazilikának” titulált templomnak (ezt a címet egyedül a Vatikán adományozhatja).
François Harelimana pallottinus atya, a kegyhely jelenlegi rektora tartózkodóbb a bejelentés által kiváltott lelkesedéssel szemben, és rámutat, hogy az építkezés még el sem kezdődött. „Egy együttműködési szerződést már aláírtak, de még semmi sem kezdődött el. A terv nehézségekbe ütközik, különösen az elhelyezését illetően.” Lesz-e egy napon Kibehóban, ebben a kisvárosban egy olyan nagyságú templom, mint a Guadalupe-i Miasszonyunk bazilika? Ezt reméli Immaculée Ilibagiza, az építkezéssel megbízott amerikai alapítvány elnökasszonya, aki maga is a népirtás egyik túlélője.
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia
