A túl sok dicsérettől arrogánssá, gőgössé, nárcisztikussá válnak a gyermekek, ha nem kapnak elég dicséretet, nem lesz önbizalmuk. Nos, akkor kell-e vagy sem dicsérnünk a gyermekünket?
A szülői csodálat természetes dolog, gyors és hatásos ösztönző a gyermekek nevelésében, de ha eltúlzott, akkor káros is lehet. Az, ami átmenetileg jókedvet és erős önbecsülést hoz, az felnőtt korra káros hatással lehet. Ezért meg kell találni az egyensúlyt a dicséret és a kritika között, hogy alkalmazkodóképes, talpraesett gyermekeket neveljünk.
Egy védelmező, óvó édesapa vagy édesanya szerető, jó közönséget jelent, ő a szeretetet adó néző a gyermek otthoni színházában, aki dörgő tapssal jutalmazza őt. Azonban a való életben bizonyára lesznek majd győzelmek és tapsok, de lesznek vereségek és kritikák is. Ha gyermeket nevelünk, megtanítjuk őt a társadalomban élni, és ezzel meg kell tanulnia elfogadni a kritikát, a vereséget és a kudarcot. Amikor a gyermekekkel játszunk, olykor-olykor hagyjuk őket nyerni, hogy békét és boldogságot teremtsünk az otthonukban. De az is fontos, hogy ne csak a győzelem eufóriáját, hanem a vereség kellemetlen ízét is megízleljék.
A dicséret határai
A cikk az alábbi felhívás után folytatódik.
Pszichológiai tanulmányok azt mutatják, hogy azok a szülők, akik túlságosan koncentrálnak gyermekeik jólétére, valószínűleg nagyon érzékeny, érzelmileg törékeny és egocentrikus felnőtteket nevelnek. Fennáll a veszélye annak is, hogy ezek a felnőttek reményvesztettnek vagy alacsonyabb rendűnek érzik magukat, amikor szívfájdalommal, netán barátságaikban vagy éppen szakmájukban nehézségekkel találkoznak. Mások ítéleteitől is függővé válhatnak: csak akkor érzik magukat elégedettnek, ha dicsérik, vagy jól értékelik őket.
Isabelle Filliozat az Il me cherche (’Engem keres’ – 2014) című művében egy olyan tanulmányra reagál, amely szerint az agyondicsérés és a gratulálás nárcizmust vált ki. A pszichoterapeuta ráadásul azt is hangsúlyozza, hogy a gratulációhoz szoktatott gyermek a motivációját „a másoknak való tetszés” körül fejleszti ki, ahelyett, hogy saját magának bizonyítana. Azaz nem a saját ítéletéhez viszonyítva helyezi el magát, hanem annak a felnőttnek az ítéletéhez képest, aki gratulált neki. Ez a viselkedés kudarctól való krónikus félelemhez, valamint önbizalomhiányhoz vezethet.
Jó, ha hagyjuk, hogy a gyermekek kisebb bajba keveredjenek és engedjük, hogy azt maguk oldják meg. Ahelyett, hogy arról győznénk meg őket, hogy ők a legjobbak, erősítsük bennük a bátorságot és azt, hogy merjenek kockázatot vállalni, miközben vigyázunk rájuk. Néha azt is jó megtanulni, hogy az sem baj, ha elbuknak, kudarcot vallanak.
A kulturált kritika éppúgy erősíti az önbecsülést, mint a dicséret
Még ha kevésbé is kellemes kritikát kapni, mint dicséretet, ugyanolyan építő lehet, ha kulturáltan teszik. Egy kritika ugyanis nevelő hatású, ha finoman megmagyarázza a hibákat és jelzi azt az utat, hogyan lehet kijavítani őket és továbblépni rajtuk. Az élet nem ovációkból áll. Ha megtanítjuk a gyermekeknek, hogyan maradjanak a színpadon akkor is, ha nincs taps, az másképpen építő jellegű, mint ha dicsérettel árasztjuk el őket. Meg kell mutatnunk nekik, hogyan élhetik túl a magány eme nehéz pillanatát reménnyel és belső erejük elvesztése nélkül. Ez valóban erősebbé teszi őket.
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia
Josefayerbrider
2024. október 25. at 21:35
INRI,
Kell-e dicserni gyeremekünket
Nagyon fontos, hogy az életszakaszoknak megfelelöen kezeljük a gyermek nevelését.
1_Elöször is a legjobb nevelö példa az az apa és anya teljes harmoniája. A férj és a feleség egymásiránti tiszteletenék, szerelmének és megbecsülésének kisugárzása. A közös ima és Istentisztelet (az arra való felkészülés) napi gyakorlata. Ezeket mind mind jókedv és kedvesség kell áthassa.
2_az anya áldott állpotában a hasában a baba és a megszületett pici is hallja már az esti imák és imaének dallamát is. A hároméves gyerek pedig már képes azokban aktivan is részt venni. Egy (nagy) családi ünnepet kell(ene) annak szentleni amikor már egyedül keresztet tud vetni a gyerek. Ilyenkor mindenki köszöntse ünneplje a “kis herceg(et vagy nöt) “ a három éves születés napját követö mise után. Talán külön egyházközségi plebánia kávázsakor a tanácsteremben a mise után…
3_A hét éves gyerek lehet elsöáldozo is. Ezért amikor elkezdödik az arra való felkészitése már hatéves szülinapját is különlegesen kell megünnepelni a családban-vagy-és az egyházközöségben is a kezdö elsöálodozókkal együtt…(ilyenkor válik az aug. 31-ig született tankötelessé is) ennek vannak bevált modszerei pl. Lupusz atyánál Makkosmárián…A jó felkészülést tanusító gyermeket ilyenkor jó megajándékozni és megünnepelni is egy egy sikeres ilytén önálló tanulmányát, amiröl tanuságot is tesz…Emlékszem arra az 59 évvel ezelötti májusi vasárnap délelöttre. Az öltönyös kishercegekre ahol én is egy voltam közötük…A feher fátylas kis hercegnökre. Az elösáldozás után átmentünk a boditóan édes orgonailatu plebániakertbe. Az udvar lila ünneplöbe öletözött a zöld orgonaágakon. Ott egy trabális indigókék svábszoknyába öltözött néni (olyan 75 éves erös matrona) a hófehér-hosszú-hajú Rieberger néni földöntúli világíto kékszemü mosollyal mondogatta: “jretek tsaak tjerekek ott az üstben a forró csoki (kakaó) ígyatok kakaót. Etyetek kalátsot is finom lekfárossan… meritek mintenkinek jertek jertek…Májusvan- májusvan mondogatta kedvesen…A szülök is kaptak töle finomságokat…soha sem felejetm el…az orgonaillatot, a kakaó és lekváros
4_Az elsö napokban és hetekben es honapokban naponta szeretettel kell ellenörizni az iskolai-házi feladatok elvégzését is. A jól elvégzett feladatokért dícséret jár. Addig kell a rendszersséget a munkában kedvesen elösegiteni (közös felkeszüléssel) ameddig a jó eredmény meg nem jelenik…Amikor az megjelenik akkor nagyon fontos a dicséret…Amediig az nem jelenik meg addig pedig kedves segéitség az nélkülözhetetlen.
5_Jo azonban ha nemcsak a lecke, meg a hittan(elsöaldozók csoportja) ad munkát a gyereknek. Valami másban is amiben játékosan részt szeret venni felkészülést igénylö gyakorlatokra van szükség. Pl. egy-egy zenekedvelö gyereknél el lehet kezdeni a rendszres zenei felkészülést is (furulya, zongora, ének, vagy vonósok) …heti eg ykét orában és napi 15-20 perc intenziv gyarolással…Az ebben elért sikert is meg kell dicsérni….forszirozvan , hogy mutassa be másoknak is amit tud (kisebb családi vagy iskolai koncerteken is). Ha fetegetne szívesebben akkor a rajz szakkör is lényeges lehet… Vagy a Jégsárkány csoportos fogalakozás. (teremhoki pl. télen nyáron…) Láttam 5-12 éveseket akik szárnylatak az abban elért sikereik la´ttán…. mellette zongor´ztak is)
6_ ha szüleinek sikereivel a gyerek örömet szerez azzal szárnykat kap további szorgalmához is…A kiskamasz 11-13 éves más saját értékrendet allítgat magának. Ez az elsö porbábaja a nevelésünknek…A gyümlöcseiröl ismerszik meg a fa…A fa ezesetben az “egy testté lett” szülöpár aki a Jóteremtöröl tudja, hogy ö az örök völegény mi emebrek pedig a menyasszony… Ez meg is látszik rajtuk a vasárnapi közös miseünnepen is…ahol a gyeremekeik ministrálnak is….
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk…