katolikus metaverzum Custom

Katolikus metaverzum – interjú Ian VanHeusen szerzetessel, a MetaCatholic vezetőjével

Az Ian VanHeusen szerzetes által irányított MetaCatholic nevű projekt célja az, hogy „szilárd hittani és etikai képzést” adjon a szörfözéshez a metaverzumban[1]

Mark Zuckerberg tavaly bejelentette, hogy a Facebook (a globális cég-márkanév) Meta-ra fog változni. Miután a görög „meta” viszonyszó jelentése „után, azon túl”, az új elnevezés villámgyorsan viccek céltáblájává vált számtalan (itt az irónia) Facebook idővonalon. Nem egy kritikus vélekedése szerint a névváltoztatás nem több, mint kísérlet arra, hogy túllépjenek a márkanevet a közelmúltban megtépázó számos botrányon, amelyek a felhasználók adatainak áruba bocsátásától egészen a politikai polarizációban való szándékos közreműködésig terjedtek. Így tehát felmerül a kérdés: A metaverzumok vajon etikusan fognak-e viselkedni?

Alberto Olmos spanyol szerző úgy fogalmaz, hogy a metaverzum propagálására tett minden kísérletet ugyanaz a látszólag ártatlan ígéret kíséri: „A Facebook azt akarja elhitetni veled, hogy közel 10 milliárd dollárt költött arra, hogy a semmi közepén található kisvárosban élő nagyapádnak gratulálhass a születésnapján […] Minden civilizált ország betiltotta az ember klónozását. De mintha soha senki sem szólt volna egy árva szót sem a kivétel nélkül mindennek a klónozásával kapcsolatban.” Márpedig, legalábbis Olmos szerint, a Meta éppen erre készül: „ennek a tervnek az a célja, hogy pontosan lemásolja a valóságot, benne téged, a kutyádat és az apádat, egy rendkívül meggyőző, immateriális, anyagtalan dimenzióban.” Az ilyen másolatok vajon etikusak-e? Rendben van-e ez számunkra, mint emberi társadalom számára?

Ezt a megkétszerezést, lemásolást, néhányan nem hogy szükségtelennek, de egyenesen veszélyesnek tartják. „Nincsen kialakult eljárás az eredmények előrejelzésére és a történések kézben tartására” – mondotta Neal Stephenson, a Snow Crash című tudományos-fantasztikus 1992-es sikerkönyv szerzője[2]. „Bizonyos fokig az egésznek a lényege az, hogy képes-e az ember társadalmilag felelősségteljes, etikus egyénként cselekedni.”

A MetaCatholic, az Ian VanHeusen szerzetes által vezetett projekt pedig keményen számít erre a képességre. Röviden összefoglalva a MetaCatholic célja az, hogy „szilárd hittani és etikai képzést adjon és ezzel segítsen megvédeni az embereket, különösen a szegényeket, akikre a legnegatívabban hatottak az új technológiák.”

Aleteia: A metaverzumot több kritika fogadta, mint lelkesedés. Néhányan úgy vélik, hogy pontosan lemásolja ugyanazokat az egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat, amelyeket a „valódi” világban látunk. Mások azt mondják, hogy elmélyíti azokat, mivel a technológiához való hozzáférés egyenlőtlenül oszlik meg a világban. Akkor van-e valami „jó” az egészben?

Fr. Ian VanHeusen: Barátaim és munkatársaim tábora jó pár kifejezést használ annak az óhajnak a kifejezésére, hogy megállítsuk a technológiai előrehaladást. Egy barátom „epochizmusnak” (egy teljes korszak ócsárlásának) nevezi ezt. Én „amish[3] reakciónak” hívom. Ennek az álláspontnak a képviselői jellemzően azt szeretnék, ha a technológia, filozófia, teológia és az emberi civilizáció egyéb vonatkozásai befagynának, megmerevednének egy adott időszakban. Egyesek a XII. századot említik, mások a XIX. századot, megint mások az ötvenes éveket.

Álláspontom nem az, hogy ez valósággá válik-e, hanem az, hogy mikor válik azzá. Én személy szerint nem azt hirdetem, hogy az embereknek a virtuális valóságba vagy a kiterjesztett valóságba kellene befektetniük azért, hogy életüket jobbá tegyék. Hasonlít ehhez, hogy a kézzel írott könyvek teljesen megfeleltek mindaddig, amíg el nem érkezett a könyvnyomtatás. Választ kellett adnunk az új technológiától függő embereknek.

Én azt jósolom, hogy a szegényeket negatívan fogja érinteni a virtuális valóság. Azt is gondolom, hogy súlyos technológiai függőségek fognak kialakulni, és ez a technológia a társadalom több részét is feldúlja. Ezeket a problémákat tanítással és hitoktatással tudjuk megelőzni azokban a közösségekben, amelyek fölött van befolyásunk.

A technológiával nem feltétlenül a hozzáférés a probléma, hanem az, hogy használata, alkalmazása erkölcsöt nélkülöző módon történik. Kulcsfontosságú katolikus alaptétel az, hogy a teremtett javak az eredendő bűn miatt a rendetlenség és a rossz felhasználás, a visszaélés felé hajlanak. A bűnös kívánságra (konkupiszcencia) vonatkozó tanítást én az egyszerűen belső morális kérdésektől a társadalom egészére kiszélesítve alkalmazom. Az Egyház válasza a technológiai fejlődésre az, hogy megtisztítsa azt, és megtanítsa az embereket annak erkölcsös használatára.

Aleteia: A kereszténység (leginkább a katolicizmus és az ortodoxia) kiemeli az anyag és a létezés fontosságát. A kereszténység a megtestesüléssel kezdve a testet úgy értelmezi, mint ami az emberi és az isten i kereszteződése, csomópontja. Vajon a kereszténység mehet-e ezen túlra, túlléphet-e ezen, lehet-e „meta”? Számíthatunk-e egy „katolikus metaverzumra”? Mi történik valós, testi jelenlétünkkel a metaverzumban?

Fr. VanHeusen: Nos, ez jó kérdés, de úgy gondolom, hogy a megválaszolása összefügg a képrombolással (ikonoklasztázia)kapcsolatos problémákkal. Ajánlhatnék egy módszert a kérdés megválaszolására, de mindezidáig nem alakult ki teljesen kidolgozott válaszom. Részben az hajt az ezekkel a kérdésekkel való foglalkozás felé, hogy úgy vélem, ez a fejlődés elkerülhetetlen. A kérdés megválaszolása segít majd kijelölni a határokat ezeknek az új technológiáknak az etikus használatához.

Véleményem szerint van két határ, amelyeket el kell kerülnünk, amikor választ keresünk a kérdésre. Először is úgy gondolom, hogy nem lenne bölcs dolog azt hinni, hogy megakadályozhatjuk ezeknek a technológiáknak a társadalom részévé válását. Másodsorban úgy gondolom, hogy el kell kerülnünk azt a túláradó optimizmust, amely úgy tesz, mintha nem lennének veszélyek.

Éppen ezért fontos a MetaCatholic munkája. Fel kell készülnünk, készen kell állnunk arra, hogy az emberekkel ebben az új környezetben találkozzunk, és biztosítanunk kell a képzést a virtuális valóság[4] és a kiterjesztett valóság[5] erkölcsös használatára.

Aleteia: A metaverzum, éppúgy, ahogy a testtel teszi, arra késztet minket, hogy a környezettel való kapcsolatunkat is megkérdőjelezzük. Alkothatunk látszólag végtelen világokat a metaverzumban, de mi történik a természettel, a Földdel, közös otthonunkkal? Elvonhatja-e a figyelmünket a metaverzum a bolygónkért viselt felelősségünkről? Várhatunk-e hamarosan egyfajta „meta-Áldott-légy”[6] nyilatkozatot?

Fr. VanHeusen: Jómagam úgy vélem, hogy még korai lenne egy hivatalos nyilatkozat. Valójában ugyanis nem világos, hogy mi is lesz ez az új technológia. Jelen pillanatban egy közvetlen valóság létezik, amellyel foglalkozni kívánok. A piacon ugyanis már kaphatók virtuális valóság fejhallgatók (VR fejhallgatók), és felmerülnek bizonyos azonnali veszélyek, amelyekkel foglalkozni kell. A fejhallgatók a mobiltelefonhoz hasonlóan működnek. Az ember letölt alkalmazásokat, és mindegyik alkalmazásnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Egyes alkalmazások megkérdőjelezhető és erkölcstelen tartalommal rendelkeznek. Néhány alkalmazás olyan meglévő, ismert alkalmazásokra épít, mint a YouTube virtuális valóság (YouTube VR)

Az elkerülhetetlen problémák ellenére én magam rendkívül izgatott vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez a technológia mit tesz lehetővé nekem és csapatomnak. Viszonylag egyszerű előrehaladást jelent az, hogy a tervezést és a művészetet új irányokba tolhatjuk el azok nélkül a hosszú távú elköteleződések nélkül, amelyekkel a jelentős építési projektek járnak. Példának okáért, tervezem digitális kápolnák és olyan digitális élmények kialakítását, amelyek új és feltörekvő művészeket vonnak be.

Ami pedig azt illeti, hogy a virtuális és a kiterjesztett valóság szórakozás, ezek hasonló szerepet fognak betölteni, mint amit a mobiltelefonjaink és számítógépeink máris betöltenek, mind pozitív, mind negatív értelemben.

Aleteia: Már hallottunk molesztálásról és zaklatásról a metaverzumban. Még ha ezek „virtualitása” miatt úgy is tűnhet, hogy némiképp kevésbé „valódiak”, de ez nem igaz. Úgy tűnik, hogy a névtelenség tulajdonképpen erősíti ezeket a magatartásformákat. Megvalósulhat-e a metaverzumban az „úgy bánjatok másokkal” elve? „Ott” hogyan érvényesül az aranyszabály?

Fr. VanHeusen: Az eredendő bűn miatt az ember hajlamos a bűnre és a gonoszságra.  A gyermekek nevelése során szükség van beavatkozásokra és képzésre ahhoz, hogy e hajlamot semlegesítsük. Érvényes ez a játszótérre, a sportcsapatokra, és ugyanez a helyzet a virtuális világokkal és élményekkel.

A gyermekek életének minden területén a jó határok és a jó képzés lehetővé teszi a számukra azt, hogy függetlenek legyenek, és erényekben gazdagodjanak a felnőttek és az Egyház által kialakított kereten belül. A gyermekek nevelése finom egyensúlyozó játék a jó határok kijelölése és a gyermeki kíváncsiságot, felfedezést és kezdeményezést lehetővé tévő mozgástér biztosítása között. Ezért kell megtanítanunk a szülőket arra, hogyan jelöljenek ki jó határokat az új technológiákkal kapcsolatban is.

Aleteia: Mit osztana meg még velünk a MetaCatholic-kal kapcsolatos tapasztalatairól?

Fr. VanHeusen: A Nagyhéten indult a Virtuális Valóság rózsafüzérünk (VR Rosary). A YouTube 360 alkalmazáson Oculus fejhallgatóval és kompatibilis VR eszközökkel elérhető lesz egy virtuális valóság változat. Azok számára, akik nem rendelkeznek virtuális valóság fejhallgatóval, közzéteszünk egy szabványos videót és egy 360 fokos, „térhatású” videó változatot, amelyek a YouTube-csatornánkon lesznek elérhetőek.

Daniel Esparza interjúja

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia


[1] A metaverzum a görög meta (jelentése át, után, túl) és a latin univerzum (világegyetem) összetételéből létrejött kifejezés. A metaverzum – lényegében egy megtestesült internet – több különböző virtuális teret egyesítő, 3D-s online univerzum, amelyet a kiterjesztett valóság vezérel, és amely lehetővé teszi majd a felhasználók számára, akik egy karaktert vagy avatárt irányítanak, hogy digitális terekben együtt dolgozzanak, találkozzanak, játszanak és társalogjanak. (A ford megj.)

[2] Neal Stephenson a Snow Crash (Lavina) című sci-fi regényében dolgozta ki a metaverzum koncepcióját. A hackerek által használt snow crash a rendszer totális összeomlását jelenti, amikor a számítógép már a monitort sem tudja vezérelni. (A ford.)

[3] Az amishok az USA-ban élő konzervatív keresztény közösség tagjai, többnyire nem használják a modern eszközöket, mint például elektromos árammal működő szerkezeteket vagy az autót. (A ford.)

[4] A virtuális valóság (angolul: virtual reality, VR) speciális, széleskörűen alkalmazható elektronikus technológiák gyűjtőneve. Egy másik definíció szerint a virtuális valóság egy számítógépes környezet által létrehozott, mesterséges világ, melybe a felhasználók megpróbálnak minél jobban belemélyedni és beleélni magukat az adott virtuális világban történő eseményekbe. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Virtuális_valóság) (A ford.)

[5] A kiterjesztett valóság vagy augmentált valóság (angolul augmented reality, AR) a valóság egyfajta virtuális (látszólagos) kibővítése, amikor például egy mobiltelefon kamerájával szétnézve vagy egy erre a célra létrehozott szemüveget használva a valós környezetbe virtuális elemeket vetítünk. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiterjesztett_valóság) (A ford.)

[6] Utalás Ferenc pápa első önálló enciklikájára, amelynek címe „Áldott légy” (Laudato si), alcíme a közös otthon gondozása. Ebben jelentős szerep jut a környezetvédelemnek. (A ford. megj.)

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük