Kalkuttai Szent Teréz anyát ünnepli az Egyház

Kalkuttai Szent Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; Üsküb, 1910. augusztus 26. – Kalkutta, 1997. szeptember 5.) albán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kivívta. Ferenc pápa 2015. december 17-én engedélyezte a szentté avatási dekrétum kihirdetését, 2016. március 15-én pedig bejelentette, hogy 2016. szeptember 4-én szentté avatják Teréz anyát. Szeptember 4-én, vasárnap ünnepi szentmise keretében történt meg a szentté avatás. Életútjáról bővebben itt olvashat.

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül gyűjtöttünk össze néhány idézetet Teréz anyától:

hirdetés

„Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.”

„Legyetek hűek a kis dolgokban, mert azokban rejlik erőtök.”

“A bűnbánat arra hív, hogy megtérjünk a bűnből Istenhez: a középszerűből a lángoló és nagylelkű élethez. Megbékélés akkor lesz, ha nem magunkhoz, hanem Hozzá fordulunk, hogy a bűnök bűnhődéséből eredő kegyelemből és az Istennel való megbékélésből mások is részesülhessenek.”

“A Megváltás legcsodálatosabb része teljes alázattal kezdődött. Isten nem a hatalmasok és gazdagok palotájába küldte Gábrielt, hanem a fiatal Máriához, Názáretbeli kicsinyke házának egyetlen szobájába. És Mária csupán ennyit kérdezett: „Hogyan válik ez valóra?” És miután az angyal felelt neki, Ő, a kegyelemmel teljes, szolgálóleányként átadta magát az Úrnak. Mária azért választatott, mert nemcsak kegyelemmel, hanem alázattal is teljes volt.”

„Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk.”

„Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!”

„Isten szeretetének hordozói vagyunk. Szívünkben mégis gyakran sötétség lakozik, amely tulajdon szavainkból ered.”

„A béke egy mosollyal kezdődik.”

„Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.”

„Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.”

„Mélyítsük el mind jobban egymás iránti szeretetünket, imádkozzunk egymásért, és osszuk meg egymás között az imából és az olvasmányokból származó jó gondolatokat.”

„Mi abban az örömben is részesülünk, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, magunkhoz véve Őt a szentáldozásban. De Jézus nem elégszik meg azzal, hogy az Élet Kenyere legyen számunkra; szegények szenvedő testében rejtőzve éhezővé változtatja magát.”

„Szent hitünk nem más, mint a Szeretet evangéliuma, amely föltárja Istennek az ember iránt érzett szeretetét, és válaszként az ember Isten iránti szeretetét kéri. „Isten a szeretet” (1Jn 4,16). A szeretet nagyköveteinek kell lennünk.”

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”

„A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.”

„Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.”

„A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.”

„A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.”

„Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.”

„Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretet fektetünk az adásba.”