„Jézus útja az, hogy Isten kilép önmagából, hogy közöttünk járjon” – Ferenc pápa az Ifjúsági Világtalálkozó keresztútján

Az Ifjúsági Világtalálkozó péntek esti Via Crucis-án a lisszaboni VII. Eduárd parkban Ferenc pápa emlékeztette a mintegy 800 ezer fiatalt, hogy Jézus ma is velünk jár, mindannyiunk iránti szeretettel és reménnyel telve. A félelmekre és a törékenységre mindig várakozással és vigasztalással válaszol. Kereszthalála a legnagyobb gesztus, mert „senki nem szeret jobban, mint aki életét adja másokért”.

„Ma Jézussal fogtok járni” – mondta Ferenc pápa a Via Crucis, vagyis a keresztút elején, amely a pénteki nap fő eseménye volt az Ifjúsági Világtalálkozón. A pápa előre elkészített beszédét félre téve rögtönzött szavakkal fordult a fiatalokhoz és emlékeztette őket, hogy „mikor közöttünk volt Jézus, úton volt, betegeket gyógyított, szegényekről gondoskodott, igazságot tett… Járt, prédikált, tanított minket”. A pápa ezután hangsúlyozta: „az út, amely leginkább a szívünkbe vésődött, a Kálvária útja, a keresztút. És ma imával mentek – imádkozva haladunk, én is – és meg újítjátok a keresztutat”.

Ferenc pápa nyomatékosította, hogy „Jézus útja az, hogy Isten kilép önmagából, hogy közöttünk járjon”. Felidézte Szent János evangéliuma kezdetének diadalmas szavait (Jn 1,14): „Az Ige testté lett és közöttünk lakott. Emlékeztek?” – kérdezte a jelenlévőktől. „Az Ige emberré lett, és közöttünk járt. És ezt szeretetből teszi” – mondta. A pápa ezután arra kérte a fiatalokat, hogy gondolkodjanak el azokról a dolgokról, amelyek szomorúságot okoznak az életükben, miközben emlékeztette őket arra, hogy „Jézus velünk van, velünk sír, mert elkísér minket a síráshoz vezető sötétségben”. Arra kérte őket, hogy szívük csendjében osszák meg fájdalmukat Jézussal.

Ferenc pápa egy rövid csend után biztosította a fiatalokat, hogy „Jézus gyengédségével letörli elrejtett könnyeinket”, és mindig jelen van, hogy enyhítse magányunkat, félelmeinket, és vigasztalással töltsön el bennünket. Ugyanakkor Jézus arra késztet bennünket, hogy „vállaljuk a szeretet kockázatát”, miközben mindig elkísér minket életünkön át. Végül újabb rövid csendet kért a fiataloktól és arra hívta őket, hogy gondolják át saját szenvedéseiket, szorongásaikat és nyomorúságaikat, valamint gondoljanak „a lélek vágyára, hogy újra mosolyogni tudjon”. Végül vigasztaló szavakkal zárta beszédét, ismét Jézusra összpontosítva, aki „a kereszt felé halad, a kereszten hal meg, hogy lelkünk újra mosolyogjon”.

Az Ifjúsági Világtalálkozó szervezői szerint „a keresztút célja messze túlmutat azon, hogy pusztán felidézzük azokat a szenvedéseket, amelyeket Krisztus elszenvedett. Ez a fajta ima azt javasolja, hogy elmélkedjünk, és engedjük meg, hogy megfertőzzön bennünket ennek a teljesen nagylelkű Szeretetnek a dimenziója, amely annyira önátadó, hogy saját életét adja mások életéért”. Az Ifjúsági Világtalálkozó Via Crucis-ának témái, amelyeket maguk a fiatalok javasoltak, „a mai fiatalok életében jelenlévő sebekkel és gyengeségekkel” foglalkoztak, közöttük a szegénységgel, a magánnyal, az intoleranciával, a teremtett világ elpusztításával és a függőséggel.

Az volt a cél a modern gyengeségek és a keresztút 14 állomásának összekapcsolásával, hogy megteremtse a „mély ima légkörét, amelyen keresztül mindenki felismerheti a Jézustól kapott erőt és motivációt, saját élete világosságában és sötétjében egyaránt”. Ez olyan imához vezet, amellyel elkísérve Jézust nehéz útján a kálvárián, eltölt bennünket reménnyel és motivációval, hogy elfogadjuk a jövőt, szembenézzünk a kihívásokkal, ahogy Jézus tette… a hit, a remény és a szeretet erejével”.

A Via Crucis-t, amely az Ifjúsági Világtalálkozók egyik legünnepélyesebb és legmegindítóbb eseménye, hagyományos és kortárs zene, valamint az egyes állomásokat ábrázoló képsorok kísérték, amelyeket egy jezsuita művész, Nuno Branco atya készített. Az elmélkedést az egyes állomásoknál Nuno Tovar de Lemos jezsuita atya írta összegezve öt kontinens 20 fiataljának válaszait arra a kérdésre, hogy melyek a legnagyobb aggodalmaik. Minden állomásnál a világ 21 országából érkezett 50 fiatal – egy 62 tagú kórus és 30 zenész kíséretében – idézte fel Krisztus vértanúságát a mai világban a fiatalok által érzett félelmekkel és törékenységgel együtt. Úgy érzik, elveszik tőlük a jövőjüket, „azt mondják nekik, hogy az élet tele van lehetőségekkel, de nehéz belátni, hol vannak ezek a lehetőségek, amikor nem elég a pénz, nem találnak munkát, és gyakran az oktatáshoz való hozzáférés lehetetlen”.

A fiatalok tanúságtétele

A keresztút különböző állomásainál a fiatalok – Portugáliából, Spanyolországból és az Egyesült Államokból – tanúságot tettek a szenvedésről, a reményről és a szeretetről. Jézus a 29 éves amerikai Caleb mellett is jár, aki tanúságot tett a depresszióval, az önbántalmazással és a kábítószer-függőséggel való küzdelméről mindaddig, amíg a Jézussal való találkozás lehetővé tette számára, hogy átvegye az irányítást élete felett anélkül, hogy visszaesne a régi szokásaiba, és hogy találkozzon a feleségével. Jézus a 34 éves spanyol Estherrel is együtt jár, aki tolószékbe került egy közúti baleset után, és aki jelenlegi férjével, Nachóval úgy döntött, hogy megszakítja a terhességét, és aki most, miután az Úr eljött, hogy megkeresse őt nagy és megmagyarázhatatlan szeretetével, a kis Elisabeth édesanyja. Az Úr a 23 éves portugál Joãoval is együtt halad, aki zaklatás és mentális egészségügyi problémák áldozata a lockdown, a bezárások és a Covid-járvány után, aki a hitnek köszönhetően minden elesésekor segítségre talált.

Forrás: Vatican News