Jézus megszabadít minket az ördög láncaitól – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa óva intett azoktól a függőségektől, amelyek megfosztanak szabadságunktól, mint az uralkodó divatok, a hatalom bálványozása. Az ördög így akarja leláncolni lelkünket, de Jézusnak hatalma van ahhoz, hogy elűzze az ördögöt – hangsúlyozta a Szentatya.
A pápa ismételten leszögezte, hogy az ördöggel soha nem szabad párbeszédet folytatni, mert mindig ő a győztes. Jézus megszabadít a gonosz hatalmától, de soha nem tárgyal vele. Aaamikor az ördög megkísértette, a Biblia szavaival válaszolt neki – mutatott rá tanításában Ferenc pápa.
hirdetés
A vasárnapi evangéliumi szakasz úgy mutatja be Jézust, miközben megszabadít „egy tisztátalan lélektől megszállt embert”, akit az ördög gyötört és folyamatosan kiáltozásra késztetett (Mk 1,21-28) – kezdte beszédét a Szentatya. Így tesz az ördög: birtokába akar bennünket venni, hogy „leláncolja a lelkünket”. „Leláncolni a lelkünket: ezt akarja az ördög” – mondta nyomatékkal a pápa. Nekünk óvakodnunk kell a „láncoktól”, amelyek megfojtják szabadságunkat, mert az ördög örökre megfoszt minket a szabadságtól – állapította meg, majd megnevezett néhányat ezek közül a láncok közül, amelyek szoríthatják szívünket.
A pápa először a függőségekre gondolt, amelyek rabszolgasorba taszítanak, mindig elégedetlenné tesznek, felemésztik az energiákat, a javakat és az érzelmeket. Ezután utalt az uralkodó divatokra, amelyek maximalizmusra, vagyis megvalósíthatatlan tökéletességre, fogyasztásra és hedonizmusra ösztönöznek, amelyek árucikké teszik az embereket és tönkre teszik a kapcsolataikat. A lehetséges láncok közül ezután Ferenc pápa a következőket sorolta fel: ide tartoznak a kísértések és olyan külső hatások, amelyek aláássák az önbecsülést, az életörömöt, azt a képességet, hogy az életet válasszuk és szeressük. Azután ott van a félelem, amely pesszimizmussal tekint a jövőre, és az a türelmetlenség, intolerancia, amely mindig másokat hibáztat; és ott van az a nagyon csúnya lánc, ami a hatalom bálványozása, amely konfliktusokat kelt életre és gyilkos fegyvereket használ, vagy a gazdasági igazságtalanság és a gondolkodás manipulálása eszközeihez folyamodik. Olyan sok lánc van életünkben – foglalta össze beszédében a pápa.
Folytatva az évközi negyedik vasárnap evangéliumi szakaszának elemzését, a Szentatya rámutatott, hogy Jézus azért jött el, hogy megszabadítson bennünket mindezektől a láncoktól. És ma, az ördög kihívására, aki ezt kiáltja neki: „Mi bajod velünk […]? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?”, Jézus ezt válaszolja: „Hallgass és takarodj ki belőle”. Jézusnak van hatalma, hogy elűzze az ördögöt, Jézus megszabadít a gonosz hatalmától – szögezte le Ferenc pápa, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus elűzi az ördögöt, de nem folytat vele párbeszédet! Jézus soha nem folytatott párbeszédet az ördöggel. Amikor az ördög megkísértette a pusztaságban, válaszai a Bibliából vett szavak voltak, soha nem volt közöttük párbeszéd. Az ördöggel nem folytatunk párbeszédet! Legyetek óvatosak – intett a pápa – az ördöggel nincs párbeszéd, mert ha te párbeszédet kezdesz el vele, mindig ő győz, mindig. Vigyázzatok! – hangzott a Szentatya figyelmeztetése.
Mit tegyünk tehát olyankor, amikor kísértést és elnyomást érzünk? Tárgyaljunk az ördöggel? – tette fel a kérdéseket a pápa. Válaszában ismételten hangsúlyozta, hogy nem, nem tárgyalunk vele. Jézust kell segítségül hívnunk: hívjuk őt ott, ahol a legerősebben szorítanak a gonosz és a félelem láncai. Az Úr, Lelkének erejével ma is azt kívánja ismételni a gonosznak: „Takarodj ki belőle, hagyd békén azt a szívet, ne oszd meg a világot, a családokat, a közösségeket, hagyd, hogy békében éljenek, hogy ott az én Lelkem gyümölcsei virágozzanak, ne a tiéid – ezt mondja Jézus. Hogy közöttük szeretet, öröm, szelídség uralkodjék, és az erőszak és gyűlölet kiáltásai helyett legyen szabadság és béke”.
A pápa arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: valóban akarom-e a szabadságot azoktól a láncoktól, amelyek a szívemet szorítják? És azután tudok-e „nemet” mondani a gonosz kísértéseire, mielőtt még azok belopódznának a lelkembe? Végül pedig hívom-e Jézust, megengedem-e neki, hogy működjön bennem, hogy meggyógyítson belülről? Végül az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa a következő fohásszal zárta:
„A Szent Szűz oltalmazzon meg bennünket a gonosztól”.
Forrás: Vatican News
“És mindnyájan elálmélkodtak, annyira, hogy egymás között kérdezgették, mondván Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki? (Mk 1:27)
Jézussal kezdődött a rendszerváltás – mondta egy előadó az interneten.
“És mondta: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1:15)
“Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett:” (Ga 4:4)
Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy mi elnyerhessük a fiúként való örökbefogadást.” Gal4:5)
INRI,
habemus papam.
A pápának arra a kijelentésére szeretnék reagálni, amely szerint az ördöggel nem szabad párbeszédet folytatni, mert mindig ő a győztes.
Ezt vajon, hogy érti a pápa? Úgy, hogy a köznépnek nem szabad az ördöggel párbeszédet folytatni, neki azonban szabad? Az “amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek” alapelv az, amely szerint ezt a pápa kijelentette?
Az evangélium alapos áttanulmányozása, de csak az egyszerű átolvasása után is arról győződhetünk meg, hogy Jézus sohasem folytatott párbeszédet az ördöggel, mindig visszautasította.
Ha úgy vesszük, a gonosznak a képviselőivel sem folytatott párbeszédet Jézus.
A pápa a Jézus negyven napos böjtje utáni, a sátán részéről ért kísértésére tért ki, valamint az aznapi evangéliumot kommentálva, arra is utalt, hogy azzal a gonosz szellemi erővel sem folytatott párbeszédet, amelyet abból a zsinagógában tartózkodó emberből kiűzött.
Az, amire utalni szeretnék, az az, hogy Jézus soha nem folytatott párbeszédet sem Heródessel, sem Pilátussal. Ha kérdezték felelt, de egyáltalán nem kezdeményezett párbeszédet a hatalmi hivatal embereivel. Az írástudókkal és farizeusokkal azért mintha folytatott volna párbeszédet és mindig rájuk olvasott, a farizeusok ostromának a csúcsa akkor történt, amikor a: “Ti az ördög atyátoktól valók vagytok…” kezdetű, híres kijelentését tette. (Jn 8:44)
Példázatot is mondott arról a kőről, amely ha ráesik, vagy azok esnek arra a kőre, akkor szétzúzza, vagy szétmorzsolja őket az a kő.
Ezt ráadásul még meg is értették, hogy róluk szól.
Az, amin elgondolkoztam még, az az, hogy keresztelő János a börtönből üzent Jézusnak: “Te vagy-e az, vagy mást várjunk?”
János, aki bejelentette, hogy Jézus az, aki utána jön, és nagyobb, mint ő, még arra sem méltó, hogy annak, aki utána jön, a saru-szíjját megoldja, a börtönben elbizonytalanodik, és a tanítványait küldi, hogy kérdezzék meg, hogy valóban ő a Messiás?!
Jézus visszaüzen: “Mondjátok meg Jánosnak, hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak, s a szegényeknek hirdetve van az evangélium.”
A sorok közötti olvasás, mintha még azt a következtetést is megengedné, hogy ezen a válaszon túl Jánosnak még az a gondolata is támadhatott, hogy Jézus nem tesz semmit az ő érdekében, pedig volna hatalma?!
Ezért gondolom, hogy Jézus nagyon szűkön kezelhette a Heródessel, vagy akár a Pilátussal való találkozásokat is.
A pápa pedig tudvalevő, hogy államfőkkel, politikusokkal is folytat párbeszédet. Az ezekkel folytatott párbeszéd is nem az ördöggel való párbeszédet jelenti?
Jézus Krisztus egyáltalán nem kímélte a korabeli írástudókat és farizeusokat attól, hogy ne olvasta volna rájuk a legapróbb részletességgel a teljes jellemvonásaikat és tetteiket.
A hegyi beszédben, a nagy program-beszédében sem mulasztotta el, hogy a farizeusokat ne ostorozta volna.
A Máté szerinti evangélium 23. fejezete az elsőtől az utolsó bekezdésig, teljesen az írástudók és farizeusok leleplezése és kemény “ostorozás” a képmutató, hatalmat gyakorlók iránt. Vakoknak és mérges kígyók, viperák fajzata megnevezéssel is illette, korának hatalmat gyakorló szerveit. Igaz, hogy teljes erkölcsi alapja volt ahhoz, hogy ezt tegye. Az Isten egyszülött Fia, távol állt minden korrupt tevékenységtől, minden képmutatástól, minden pártoskodástól, a tárgyilagosság, az irgalom, az alázat és a szelídség, valamint az ezekkel mind szoros kapcsolatban álló tökéletes szeretet minta-példánya volt, amely szeretetről kijelentette: “Senkiben nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja a barátaiért.”
Jézus soha nem beszélt egy látható helytartóról, ehelyett egy “más Vigasztalót” igért a tanítványainak, a Szentlelket, akiről azt a kijelentést tette, hogy ő majd mindenről fel fogja világosítani őket.
Ha a Szentlélekről, mint helytartóról lehet beszélni, akkor tudvalevő, hogy egy láthatatlan isteni lényről beszélt Jézus. Ez is összefüggésben van a Korinthusiakhoz írt második levél 4:18-ban leírt alapelvvel, amely szerint: “Mi a láthatatlanokra tekintünk, nem a láthatókra, mert a láthatók ideig tartók, a láthatatlanok pedig örökké valók.” Az igenünk kell egyezzen ennek a kijelentésnek az igenjével, úgyszintén a tagadás értelmű “nem” mondásunk is azzal a részével kell összhangban legyen az Isten Lelke által indított megfogalmazásnak, amely szerint: “Nem a láthatókra nézünk…” Miért is? Választ ad az Írásnak ez az alapelve erre a kérdésre is: “Mert a láthatók ideig tartók.” Minden elénk van tárva, nem marad más hátra, mind megtartani és megmaradni az Isten beszédében.
INRI,
a Jóteremtö nem egy népet hanem egy embert Ábrámot válsztotta ki, hogy nagy néppé tegye. Akiböl azután hogy rádöbbent, hogy egy az Istene- mindenkinek, annak megfeleöen cselekedett, ahogyan az Isten vezette öt. Ábrahám lett azután belöle. Öket követte Izsák, Jákob=Izrael és a 12 fia a 12 törzs szerint.
A Jóteremtö az egytöl alad a sok felé. Abban az ütemben ahogyan azt az ember felfogni képes.
Csak nem gondolja valaki, hogy a Jéuzs korabeli vallási elöljárok bármiben is roszabbak voltak a mai bármely vallási elöljáróknál? Söt az Ö bölcsességük (és a belsö zsidó tolerancia) nélkül anno Jézus nem ért volna meg 3 évet szabad tanitásban, hogy taníthasson.
Egy ilyen embert aki keményen sziadalmazta a vallási (akkor egyben világi) vezetöit, söt szándékosan provoklálta öket éveken át az “szent inkvizicio” vagy a harcos protestánsok pillanataok alatt kivégeztek volna különösebb vita nélkül. Az ösmagyarok pedig 1000 évvel krisztus után is kapásból lenyilazzák, ha a kultuszuk és föleg a 7 vezér valamelyike ellen beszél, sámán-vallási bármely indokkal….
Az az igazság, hogy a vallási ügyekbe a világi urak mindíg beleszoltak, mert az érdekli az embereket nem az uralkodók hatalmi harcai…Még a harminc éves háborúban is ha megnézed ” császári seregeknek” nevezzik a katolikusokat, míg a ” protestáns seregek” nek a nemesi vezetöket, ezek is azonban megtévesztőek, mert nem a protestáns egyházak tartották fent a seregeket, hanem német, francia, svéd királyok, nemesi vezetők.
Lásd Máté evangelium 5. fezete 17 mondattól: “17Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. 18Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. 19Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.”
J´zus Pétert bizta meg juhai legeltetésével…az Ö utodja ma a pápa. Ezt nem lehet elvitatni…illetve lehet, de nem érdemes.
Aki nem akarja a pápát követni annak ez nem kötelezö hála Istennek…
Minden tiszteletem a más vallásoké…vallásszabadság van és legyen is…
De tudni kell: minden keresztény egyház egy zsidó szekta. Minden nem-katolikus keresztény egyház pedig egy katolikusbol levált szekta.
A mennyekben pedig nincsnek se papok, se templomok se, vallások. Nem kell egy harmadik aki elmesélje milyen az isten, azoknak akik ott vannak látják öt majd amugy is…
Itt meg a 10 parancsaolat boldgító törvényei miatt öröülök hogy katolikus vagyok…