A gyengédség nem elsősorban érzelmi kérdés, hanem annak megtapasztalása, hogy Isten szegénységünkben és nyomorúságunkban is szeret minket, és az ő szeretete átalakít bennünket. Fontos a kiengesztelődés szentségében megélni ennek a felszabadító erejét. A pápa szólt a börtönben fogva tartottakról is: jogosan bűnhődnek, de joguk van a megbocsátásra is.
„Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. (…) Én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.” (Oz 11,1.3-4)
A Szent Józsefről szóló katekézissorozatát folytatva a pápa ezúttal a gyöngéd apa alakjáról elmélkedett a VI. Pál-teremben megtartott szerda délelőtti általános audiencián. Utalt Patris corde – kezdetű, 2020. december 8-án kelt apostoli levelére, amelyben már kifejtette Jézus nevelőapjának e gyöngéd jellemvonását. Az evangéliumokban nem találunk részletes leírást arról, miként gyakorolta apai szerepét, de biztosak lehetünk abban, hogy „igaz” embersége abban is megmutatkozott, ahogyan nevelte Jézust. Lukács evangéliuma erről így ír:
„Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52) Amint az Úr tette Izraellel, úgy ő is megtanította járni, karján hordozta. Olyan volt hozzá, mint aki az arcához emeli a csecsemőt, lehajolt hozzá, hogy enni adjon neki (vö. Oz 11,1.3-4). Szép a Bibliának ez a meghatározása, amely bemutatja Isten kapcsolatát Izrael népével. Ugyanígy képzeljük el Szent József és Jézus viszonyát – magyarázta katekézisében a pápa.
Az evangéliumok tanúsítják, hogy Jézus mindig atyaként beszél Istenről és szeretetéről. Sok példabeszédfőszereplője az apa alakja. A leghíresebb bizonyára az irgalmas apáé, melyet Lukács beszél el a tékozló fiú történetével (vö. Lk 15,11-32). Ebben a példabeszédben nemcsak a bűn és a megbocsátás jelenik meg, hanem az a mód is, ahogyan éri e megbocsátás a megtévedt embert. A szöveg így szól: “Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (vö. 20) A fiú büntetésre számított, igazságtételre, ami révén legfeljebb a szolgák között jutott volna neki hely, de apja karjában találja magát. A gyöngédség nagyobb a világ logikájánál. Váratlan igazságtétel – állapította meg a pápa. Ezért nem szabad elfelednünk, hogy Istent nem rémítik meg a mi bűneink, ezt jól véssük az eszünkbe. Isten nagyobb a bűneinknél: ő Atya, szeretet, gyöngédség. Nem a bűneink, hibáink, bukásaink ijesztik meg, hanem az, ha bezárjuk előtte a szívünket. Szenved attól, ha látja, hogy nem hiszünk az ő szeretetében.
Nagy gyöngédség rejtőzik Isten szeretetének megtapasztalásában – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa. Jó arra gondolni, hogy éppen József közvetítette ezt Jézusnak. Isten dolgai ugyanis mindig emberi tapasztaláson keresztül jutnak el hozzánk. Ezzel kapcsolatban a Szentatya megosztott a hívekkel egy történetet. Pop zenét kedvelő fiatalok egy csoportja színi előadást rendezett: megérintette őket az irgalmas apa példabeszéde és elhatározták, hogy egy színházi pop előadást szerveznek a témáról. Jól sikerült a darab. Amikor a történet végén a fiú kiönti a lelkét barátjának, hogy fél hazatérni, mert tart tőle, hogy az apja elzavarja és megbünteti, a barátja azt tanácsolja neki: küldjön előre valakit az apjához. Készítse elő az érkezését, és ha az apja örömmel várja vissza őt, tegyen ki egy fehér kendőt az ablakba. Ezt már messziről látni fogja. Így is történt. A zenés-táncos darab tovább folytatódik egészen addig, amíg a fiú az út végén megpillantja a szülői házat. Felemeli a tekintetét, és látja, hogy a ház telis-tele van fehér kendőkkel. Nem egy, hanem minden ablakban három-négy kendő lobog. Ilyen Isten irgalmassága. Nem ijed meg múltunktól, csúnya dolgainktól, csak attól, ha bezárkózunk. Sok elszámolni valója van mindenkinek, de Istennel nagyszerű dolog a számvetés, mert elkezdünk beszélni vele és Ő átölel minket. Ez a gyengédség! – fűzte hozzá a pápa.
Tegyük föl tehát magunknak a kérdést: megtapasztaltuk-e már ezt a gyöngédséget, és tanúskodtunk-e róla mi is? A gyengédség nem elsősorban érzelmi kérdés, hanem Isten szeretetének megtapasztalása, aki elfogad minket szegénységünkben és nyomorultságunkban, és szeretete révén átalakít bennünket. Isten nemcsak tehetségünkre számít, hanem megváltott gyengeségünkre is. Ezért Szent Pál is saját törékenységére épít. Így ír a korintusiaknak:
„Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2 Kor 12,7-9). Az Úr nem veszi el összes gyengeségünket, de segít, hogy azokat elfogadjuk, kézen fog minket. Ez a gyöngédség. Amikor megtapasztaljuk Isten hatalmasságát, mely még törékenyebbé tesz minket. Mindezt úgy, hogy nem hallgatunk a gonoszra, amelyik negatív színben tünteti fel gyöngeségünket, hanem a Szentlelket követjük, aki a gyengédség fényében láttatja velünk törékenységünket. Éppen úgy, ahogy az ápolók megérintik a betegek sebét: finoman, hogy ne okozzanak még nagyobb fájdalmat nekik. Ilyen gyengéden nyúl az Úr is a mi sebeinkhez. Ezért fontos találkozni Isten irgalmasságával, különösen a kiengesztelődés szentségében, az Istennel való személyes párbeszédben, valóban megtapasztalva az igazságot és a gyöngédséget. Isten mindig megbocsát, sosem ítél el, elfogad, átölel, támogat bennünket. Ez ne feledjük! Mi vagyunk azok, akik olykor belefáradunk a bocsánatkérésbe, de Isten mindig megbocsátja a legcsúnyább dolgokat is.
Nézzünk bele tehát József apaságának tükrébe, ami egyben Isten apaságának a tükre is. Tegyük föl magunknak a kérdést: engedjük-e, hogy az Úr gyöngéden szeressen minket, átalakítson olyan emberré, aki képes így szeretni? A „gyengédség forradalma” nélkül félő, hogy beleragadunk egy olyan igazságosságba, amelyik nem engedi, hogy könnyen talpra álljunk, és összekeveri a megváltást a büntetéssel. Ferenc pápa ezért külön megemlékezett a börtönben lévő testvérekről. Jogos, hogy fizessenek az elkövetett hibákért, de az is jogos, hogy legyen lehetőségük feloldozást nyerni a hibákból. Nem létezhet ítélet a remény ablaka nélkül. Minden ítéletnek kell, hogy legyen egy reményablaka. Gondoljunk a bebörtönzött testvéreinkre, és gondoljunk arra, hogy Isten gyöngéd irányukban. Imádkozzunk értük, hogy találják meg a remény ablakában a kiutat egy jobb életre – buzdított a pápa, majd a következő imával zárta katekézisét:
Szent József, gyöngéd apa, taníts meg minket, hogy elfogadjuk: éppen a legnagyobb gyöngeségünkben kapjuk meg a szeretetet. Tedd, hogy ne emeljünk semmilyen akadályt szegénységünk és Isten szeretetének nagysága közé. Fakassz bennünk a vágyat arra, hogy a kiengesztelődés szentségéhez járuljunk, hogy bocsánatot nyerjünk, és mi is képesek legyünk gyöngéden szeretni testvéreinket az ő szegénységükben. Állj azok mellé, akik hibáztak és ennek árát fizetik meg. Segíts, hogy az igazságosság mellett gyöngédségre is találjanak az újrakezdéshez. Tanítsd meg őket arra, hogy az újrakezdés első módja az őszinte bocsánatkérés, hogy érezzék az Atya simogatását. Ámen.
A szerdai audiencia végén a pápa imákat kért a Csendes-óceán térségében bekövetkezett természeti katasztrófa érintettjeiért. Az elmúlt 30 év legsúlyosabb vulkánkitörése a Tonga-szigeteken óriási pusztítást végzett a hamueső és a szökőár miatt. A Szentatya lélekben közel áll a hatalmas károkat szenvedett lakossághoz, Istenhez fohászkodik enyhülésért számukra. Imádkozzunk együtt értük! – buzdított a Szentatya.
Forrás: Vatican News
