Isten irgalma és igazságossága nem áll szemben egymással – Aquinói Szent Tamás segít, hogy megértsük ezt
Szent Tamás megállapítja, hogy Isten minden cselekedetében működik az irgalom is és az igazságosság is.
Istennek tudathasadása van? Néha hallunk olyan véleményt, hogy így van. Igen, a második században egy Marcion (Markión) nevű hitszónok ténylegesen azt állította, hogy ez igaz. Marcion írt egy Antitézisek című könyvet, amelyben egymás mellé tette az Ó- és Újszövetség azon tételeit, amelyeket ellentmondásosnak talált.
Sok eltérés középpontjában Marcionnak az a tétele áll, hogy az Ószövetség Istenére az igazságosság, míg az Újszövetség Istenére az irgalom szeretete jellemző. Például Marcion idézi a Kivonulás könyve 21. szerinti „szemet szemért, fogat fogért” elvet, és összeveti a Lukács 6. szerinti “fordítsd oda a másik orcádat is” tanítással. Marcion megkísérli bizonyítani, hogy „a Teremtő Isten ítélkező, szigorú és harcban erős”, míg „a Magasságos Isten gyengéd, egyszerűen jó és mindent felülmúló”.
Bár tudjuk, hogy csak egy Isten van, olykor úgy hallunk egyeseket az Ószövetség Istenéről és az Újszövetség Istenéről beszélni, mintha két különböző lényről lenne szó. Hogyan egyeztessük össze magunkban az eltérő Isten-képeket?
Isten tökéletesen egyszerű
Jézus azt mondja nekünk, hogy mennyei Atyánk tökéletes (Mt 5,48). Isten nem lehetne Isten, ha nem foglalna magában minden tökéletességet. Ő teljesen magában foglal minden tökéletességet, amit csak el tudunk képzelni. Így az Isten tökéletesen jó, tökéletesen szeret bennünket, mindenható és mindent tudó, és még ennél is több. És mivel Isten tökéletesen egyszerű – vagyis nem összetevőkből vagy részekből áll – így egységben tartalmaz minden tökéletességet. Ebben az egységben benne foglaltatik Isten tudása és ereje éppúgy, mint jósága és jelenléte.
Mégis vannak olyan értékek, például. az igazságosság és az irgalom, amelyeket nehezen tudunk együtt elképzelni. Az igazságosság érték. Ez az az erény, amely megadja mindenkinek, amit megérdemel, ami jár neki. Az irgalom is érték. Az irgalomra gyakran úgy gondolunk, mint a büntetés elengedésére, vagy arra, hogy valakit felmentenek tettének következményei alól.
Nincs ez a kettő ellentétben? Ha igazságosan járunk el valakivel szemben, aki rosszat tett, büntetésként nem kell-e megfizetnie cselekedetéért? Ha pedig irgalommal vagyunk a vétkezővel szemben, nem fogjuk-e enyhíteni büntetését, vagy éppen teljesen elengedni azt? Úgy tűnik, az irgalom és igazságosság ellentétesek. De sajátmagában mindegyik érték. Hogy lehet az Isten egyszerre tökéletesen irgalmas és tökéletesen igazságos?
Mi a válasz?
Erre a kérdésre Krisztus keresztjében rejlik a válasz, és Aquinói Szent Tamás segít, hogy megértsük ezt.
Summa Theologiae című művében (III, q. 46, a. 1, ad.3) Szent Tamás megerősíti, hogy Isten más módon is megmenthetett volna bennünket, mint fiának feláldozásával. Bár Isten akár egyetlen szóval visszavehette volna kegyelmébe az emberiséget, Szent Tamás szerint a kereszt volt erre a legmegfelelőbb, mivel „Krisztus szenvedése (a Passió) összhangban volt mind Isten igazságával, mind irgalmával”. A Passió megfelel Isten igazságosságának, „mivel elégtételt adott az emberi nem bűnéért”. A bűn következménye a szenvedés és a halál. Szenvedése és halála által Krisztus megment minket a bűntől, mivel magára véve a mi bűneink következményeit, Krisztus nemcsak eltörli bűneinket, de a fizetséget is lerója azokért. Bűneink számlája így kiegyenlítésre került, tehát érvényesült az igazságosság.
A Passió Isten könyörületének is megfelel, mivel “az ember egymagában nem tud elégtételt adni a teljes emberi természetért,” így maga az Isten fia adta oda magát a mi megmentésünkért. Mivel nekünk olyan tartozásunk volt, amit nem tudtunk megfizetni, Isten megfizette az adósságot helyettünk, így mutatva meg nekünk irgalmát. Hasonló ez ahhoz, mint ha a törvényszéken a bíró saját fia felett ítélkezne. A bíró megbírságolja a fiát a törvénysértés miatt, de azután leteszi a bírói talárt, feláll az ítélőszékből és megfizeti a bírságot fia helyett.
A bíró igazságos, mert megköveteli az elégtételt a törvénysértésért, és irgalmas, mert az elégtételt ő maga adja meg. Ez nagyobb cselekedet, mintha egyszerűen csak törölné a törvénysértést és a bírságot. Ugyanígy Isten megmutatja irgalmát azáltal, hogy megfizeti a bűneink miatti tartozásunkat, nem hagy minket örökös adósságban. Isten még nagyobb irgalommal cselekszik, mivel nem egy puszta döntéssel, hanem önmaga feláldozásával ment meg bennünket. Amint Szent Tamás mondja:
“Isten irgalmasan cselekszik, nyilván nem igazságosságával szemben, hanem úgy, hogy irgalma meghaladja az igazságosságot. Mint ahogy nem vét az igazságosság ellen, hanem bőkezűen vagy irgalmasan jár el az az ember, aki száz dénárral tartozik, és adósságát megfizetve még kétannyit tesz hozzá a magáéból. És ugyanígy, ha valaki megbocsát egy ellene elkövetett vétséget, megbocsátása egy bizonyos értelemben ajándéknak mondható.”
ST I, q. 21, a. 3, ad. 2
Irgalomból létezünk
Krisztus keresztjével Isten bebizonyítja nekünk, hogy az irgalom nem áll szemben az igazságossággal. A kettő nem ellentétes egymással. Könyveléskor ugyanabba az oszlopba kerülnek. Az irgalom nem a spektrum ellenkező végén van az igazságossághoz képest, hanem éppenséggel az igazságosság egy magasabb rendű formája. Nem kívül esik az igazságosságon, hanem meghaladja azt.
Szent Tamás megállapítja, hogy Isten minden tettében működik az irgalom is és az igazságosság is. Bizonyos értelemben saját létezésünk is az irgalmasság cselekedetének megnyilvánulása, mivel Isten nem tartozik nekünk a mi létezésünkkel. Isten az Ő jóságának kiáradásából hoz létre bennünket, és egész létezésünkben többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk. Bűneink megbocsátásával sem tesz kevesebbet. Ferenc pápa jól foglalta össze az igazságot, amikor így írt:
“Az irgalom az igazságosság teljessége és Isten igazságának legragyogóbb megnyilvánulása.” (Amoris Laetitia 311).
Írta: Nicholas Senz filozófus és teológus, Texas, USA
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Aleteia