„Mint egy ölelés, amilyent még sosem éreztem azelőtt”, így írta le a spanyol Belén Perales a kalandos visszatérését a katolikus egyházba, miután évtizedekig ateista volt.
35 évig ateista volt, mielőtt Szent II. János Pál temetésén egy váratlan Istenélménye lett. A 60 éves spanyol Belén Perales elmesélte az ACI Prensának, hogy egy római látogatás teljesen megváltoztatta az életét. Tinédzserként már egyáltalán nem érdeklődött a katolikus hit iránt, és évtizedekig élt olyan életet, amelyet a lázadás és az érvényesülési vágy jellemzett.
Már gyermekként mélységesen magányosnak érezte magát, ismerte be a spanyol ACI Prensa-val készített interjúban. „Mindig az volt az érzésem, hogy mintha engem senki sem szeretne.” A családja gyakran költözött, így aztán a barátságai és a kapcsolatai állandóan változtak. „Kialakult bennem egyfajta sebzettség az elhagyatottság miatt”, emlékezik vissza a spanyol hölgy.
A hite a tinédzserkorában ingott meg, amikor egy bentlakásos iskolában bántalmazás érte. „Otthagytam az iskolát, nagyon dühös voltam a világra… azon a nyáron megszűntem hinni Istenben”, mesélte Perales. Attól a pillanattól kezdve eltávolodott attól a hittől, amit gyerekként megismert.
A spanyol nő az azt követő 35 évben szüntelenül a békét kereste, amit azonban sem szakmai sikerekben, sem abban a sok emberi kapcsolatban nem talált meg, amelyekbe belement. Több alkalommal is megházasodott, a házasságaiban is megcsalást és erőszakot élt át. Az életét reményvesztettség jellemezte. „Ateista voltam, nem hittem Istenben, semmiben sem hittem, egyáltalán semmiben”, mesélte.
2012 nyarán minden megváltozott, amikor a lányaival részt vett egy utazáson Rómában. „Én a Kolosszeumba szerettem volna menni, de a lányom a Vatikánba. Végül engedtem neki”, emlékezik vissza. A Szent Péter Bazilikában történt akkor valami, ami az egész életét örökre megváltoztatta.
„Amikor a Vatikánba léptünk, dühös voltam. Azt gondoltam: „Mit csinálunk mi itt? Olyan szörnyű!” De amíg a lányait fényképezte, valami váratlan történt. „Felismertem, hogy Isten létezik, és hogy a pokolba jutnék, ha most meghalnék.” Ez olyan intenzív volt, hogy sírni kezdett, és nem is tudta abbahagyni.
Amikor Szent II. János Pál pápa sírja előtt állt, fájdalmat érzett, „hogy az egyházon kívül állok, és felismertem, hogy Isten van, és én elutasítottam Őt”. Érezte bűnei terhét. Közvetlenül a sírnál, spontán azt mondta a gyerekeinek, hogy: „Lányok, imádkozzunk!”
Sírva térdelt le a templomi padban. „A fiatalabbik lányom papírzsebkendőket vette elő és letörölte az arcomat. Imádkozni akartam, de nem tudtam felidézni a Miatyánkot, mert már 35 éve nem imádkoztam el. 48 éves voltam és 13 éves korom óta nem imádkoztam…”
Amikor végül eljöttek a templomból, Perales azt gondolta: „Megbolondultam. Ez azért van, mert egyedül vagyok a lányaimmal és fáradt vagyok.” Visszatérve Madridba, egy éven át járt szentmisékre vasárnaponként, de mégsem mert elmenni gyónni. „Azt gondoltam, hogy: „Inkább nem megyek gyónni, mert kidobnak.”
Az változtatta meg, amikor egy nap egy belső hangot hallott, ahol Isten hozzá szólt: „Mire vársz még?” Elment a plébániatemplomába, belépett a gyóntatófülkébe és azt mondta a papnak: „Belénnek hívnak, és mindent elkövettem a lopáson és a gyilkosságon kívül.” És erre ő azt válaszolta nekem: „Halleluja! Ma ünnep van a Mennyben.” A papnál volt egy kép a tékozló fiúról, és azt mondta az asszonynak: Ebben a pillanatban Isten átölel téged!”
Ez a szentgyónás lett a kezdete az Istennel és a katolikus egyházzal való megbékülésének. „ Nem ismertem Isten irgalmasságát. Amikor az egyházba visszatértem, olyan volt, mint egy ölelés, amilyent még soha nem éreztem azelőtt.” Belén élete azóta radikálisan megváltozott. „Azt mondtam Jézusnak: ’Mostantól kezdve én vagyok a Te marketingrészleged. Ahova csak megyek mostantól, oda magammal foglak Téged vinni.’”
Sok embert meggyőzött arról, hogy menjenek gyónni, rózsafüzéreket ajándékozott, és a YouTube-on elindította a „El Rosario de las 11!” – „Rózsafüzér 23 órakor” nevű csatornát, ahol megoszt másokkal a sajátjához hasonló megtéréstörténeteket. „Isten imádása és a szentségek begyógyították a sebeimet. Rajongok a gyónásért”, mondja ma nevetve.
Mélyen megérinti az összes megtérés és csoda, amelyek a csatorna segítségével történtek. A Youtube lehetővé teszi az embereknek, hogy Isten „váratlan módon és módszerekkel találkozzon velük”, mesélte. „Ezenkívül nagyon sok ember van az interneten, aki nem ismeri Istent, de ha ismernék Őt, beleszeretnének Jézusba, ahogyan én is beleszerettem.”, zárta hálával telve. „Jézus megmentett engem, amikor a legkevésbé vártam, és most szeretném, hogy mindenki tudja, hogy Ő él és ránk vár!”
Fordította: Papp Dorka
Forrás: kath.net
Josefayerbrider
2024. december 27. at 07:55
INRI,
sok egyházközségben a szentagyonás és szentáldozás “nem divat”. Pedig ez a szentmise apropoja. Ez az egyetlen csodszer, ami valoban hat. Ezt alapitotta Jezus amikor minden emberre kiterjesztette a kiválasztottságot. Vagyis az Istentisztelet és ima ervényességét. Amikor egy uj vallást alapitott. Nem szüntette meg az elsö szövetség érvényét. A masodik szövetség az emberrel egy “üjszövetség” lett, ami az üdvösség elnyerésęre mindenkit egyformán meghivott. Azzal, hogy kiterjesztette a 613 zsidoknak adott parancsolatbol a köbevésett 10 parancsolat ervényet minden emberre. Amit Mozes vett át a Sináj
hegyen a Joteremtötöl. Nem törölte el az oszövetség ęrvényęt ęs tanitását. Jezus nélkül mi nemzsidok erröl soha nem is hallottunk volna mert a zsido vallás egy nemzeti vallás. Idösb fivéreink az Urban. Fila professzorom a levelezö teologián mondotta illetce kérdezte volt anno. Miért ment volna világgá a Jezusi hithirdetésre egy analfabéta zsido halász Peter, ha nem kergetik el otthonrol?
Osli mpsolygos Madonna könyörögj érettünk.