Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról?

“Anyu, mi történik Izraelben?” Annak kapcsán, hogy háború tört ki Izrael és a Hamasz között, előfordul, hogy gyermekeink, unokáink kérdéseket tesznek fel. Hogyan válaszoljunk anélkül, hogy letagadnánk, vagy túldramatizálnánk a tényeket?

Bizonyos témáktól szeretnénk megóvni a gyerekeinket. A háború is ezek közé tartozik. Miközben felnőttként igyekszünk megkímélni őket a szomorú és fenyegető valóságtól, elérkezik az a pont, amikor a gyerekek is tudni akarnak erről. Az alábbiakban néhány csapásirányt közlünk, melyek mentén érdemes megbeszélni velük a háború kényes témáját.

1. mondjuk el, mit érzünk

Még a legkisebbek is képesek megérteni, mi az a háború. Ez nem azt jelenti, hogy töviről hegyire mondjunk el nekik mindent, de beszélhetünk nekik arról, mit érzünk ezzel kapcsolatban, mert a gyerekek igazán fogékonyak az érzelmekre! Ha nagy igyekezettel palástoljuk a saját félelmeinket az ő védelmükben, ők se árulják majd el, ha nyugtalanítja őket valami. Mivel hogy a félelmeink megfogalmazása az egyik első lépés ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük. Legalábbis kerüljük, hogy magunkba roskadva bámuljuk a hírcsatornákat. Törekedjünk az arany középútra.  

2. Használjunk egyszerű szavakat

A háborút gyerekeknek elmagyarázni nem egyszerű, főleg ha már az is gondot okoz, hogy rátaláljunk a helyzet értelmére. Ebben az esetben az a jó megoldás, ha ragaszkodunk a tényekhez: feltárjuk a háborús környezetet, elmagyarázzuk a konfliktus gyökerét, megkeressük a térképen a helyeket, ahol zajlanak az események, megnevezzük az okokat, a téteket… Minél több konkrét és pontos tényt adunk meg (persze gondot fordítva arra, hogy ellenőrizzük ezek forrásait), annál kevesebb tere és hatalma lesz a fejükben a képzeletnek. Hogyha túl sok a homályos részlet, egyes gyerekek igen gyorsan katasztrófa-forgatókönyveket raknak össze. Hangsúlyozzuk azt a tényt is, hogy vannak, akik azon munkálkodnak, hogy helyreállítsák a békét.

3. Legyünk nyitottak a párbeszédre

Maradjunk elérhető közelségben, és próbáljunk meg válaszolni a kérdéseikre. Ha nincs kérdés, biztassuk őket, hogy beszéljenek róla, ha szükségét érzik. Felesleges mindenáron túljátszani az optimistát, a gyerekek átlátnak a szitán, érzik a különbséget a hamisan biztonságot sugalló szöveg, illetve apa vagy anya valós érzései között. Ez pedig még inkább elbizonytalaníthatja őket. Mondjuk ki nyíltan, hogy mi is aggódunk, de ettől még lehetnek továbbra is örömteli családi időtöltéseink: nagy séták a szabadban, filmnézés, süteménysütés…

A nagyobbak nyilván azt várják, hogy mélyebbre ássunk. Itt az idő, hogy kulcsot adjunk nekik a megértéshez, esetleg vitát nyissunk.

4. vonjuk be a gyerekeinket 

Alkalom nyílhat ezáltal arra is, hogy elgondolkozzanak a béke fogalmán. A mindennapokban ők is élnek át konfliktusokat (otthon, az iskolában, az unokatestvérekkel…). Gondolkodjunk együtt: hogyan oldjuk meg ezeket a nézeteltéréseket anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnánk?

Számukra még az igazság fogalma is nagyon fontos. Mi tűnik számukra igazságosnak vagy igazságtalannak ebben a konfliktusban? Javasoljuk nekik, hogy iskolai keretek között mutassák be például a kérdéses földrajzi övezetet. Ebben a korban még lényeges szerepet játszik a közösség a katarzishoz vezető úton.

Végül pedig, a kis patakokból lesznek a nagy folyók: hívjuk fel a figyelmüket, hogy gondot fordíthatunk a háború sújtotta személyekre. Miért ne imádkozhatnánk esténként családi körben vagy akár böjtölhetnénk együtt a jó ügyért?

5. imádkozzuk a családdal elisabeth hercegnő imáját

Ezt az imádságot mondta el nap mint nap Madame Élisabeth, azaz Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő a Temple börtönében. Imádkozzuk családi körben, hogy a gyerek megtanulja jobban megélni a jelen pillanatot, a jövőtől való félelem nélkül, mert bízhat az Isteni Gondviselésben és ráhagyatkozhat. 

Mi fog ma történni velem, ó Istenem, nem tudom.
Csak azt tudom, hogy semmi nem történik, ami ne lenne a terved része öröktől fogva.
Ez elég nekem, ó Istenem, hogy nyugodt legyek.
Örök szándékaidat imádom és áldom, alávetem magam teljes szívemből.

Mindet akarom, mindet elfogadom, mindent feláldozok Érted; ezt az áldozatot egyesítem a Te szent Fiad, az én Megváltóm áldozatával.

Az ő Szent Szíve, és végtelen érdemei által add meg nekem, hogy ne csüggedjek, ha rossz dolgok történnek, add meg a tökéletes alázatot, amivel Neked tartozom mindenért, amit elrendelsz és megengedsz. Ámen.

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: fr.aleteia.org