Hogyan álljunk talpra, ha elrontjuk a Nagyböjtöt?

Az emberek legjobban előkészített tervei gyakran esnek kútba. A legjobb terveket állítjuk fel a nagyböjti utazásunkra. Úgy próbáljuk megközelíteni Húsvétot, hogy átmegyünk egy jól átgondolt és végrehajtott rutinon, mely imádságból, böjtből és alamizsnából áll.

Ha olyan vagy, mint én, ez nem megy mindig a tervezettek szerint. Tényleg, ha a szépen megkomponált terveid kudarcba fulladnak, azt gondolod, hogy a Nagyböjtödnek befellegzett. Mi van, ha már csak egyetlen heted maradt? Vagy egy hónapod? Vagy konkrétan a Hamvazószerda másnapja van? Mi történik, ha elrontjuk a Nagyböjtöt?

Mindenekelőtt, száműznünk kell ezt a kifejezést a szótárunkból. A Nagyböjtöt nem lehet elrontani. A Nagyböjt itt egy ajándék Istentől azért, hogy a lelkünkben helyreállítsuk a harmóniát. Újra helyre tudja állítani a békét és a harmóniát a lelkünkben, még ha ez kezdetben hiányzott is.

Nagyböjti bűnbánatunk az imádságra, a böjtre és az alamizsnára épül. Fontos azt felismerni, hogyan tudjuk ezeket a Nagyböjt alatt (vagy után) gyakorolni, de sohasem túl késő, hogy a Nagyböjt idején hozzáadjunk ezekhez a gyakorlatokhoz vagy elvegyünk belőlük. Először is, fontos azt tisztáznunk, hogy miért végezzük ezeket a bűnbánatokat.

Miért vezeklünk?

A nagyböjti gyakorlatok növelik az Isten iránti tudatosságunkat és lehetővé teszik, hogy Isten kegyelme könnyebben behatoljon elménkbe. Ezért fontos a következetesség. Ezért van az, hogy a legtöbben belebuknak a tervbe és ejtik azt. Ha megingunk a nagyböjti gyakorlatainkban, három lehetőségünk van: felhagyni velük, módosítani őket vagy visszaülni a nyeregbe.

Három opció – felhagyni, módosítani, tudomásul venni

A keresztény számára a feladás nem opció. Nem számít, hogy milyen nehéz és meddig szenvedünk, ott van Krisztus, hogy megosszuk Vele a terhet. Nem mondja azt nekünk: „Elégedj meg ezzel és boldog leszel.” Ehelyett azt mondja, hogy vegyük fel keresztünket, kövessük Őt és éljünk a Nyolc Boldogság alapján.

Az útirányt kicsit módosíthatjuk. Talán csak pár dolgot valósítsunk meg úgy, hogy tényleg megpróbáljuk végrehajtani őket, mielőtt még többet adnánk hozzájuk. A lélek gyakran készséges, de a test erőtlen. Ám ez nem ok arra, hogy ne erőltessük. Ehelyett ébredjünk annak tudatára, hogy kihívás elé kell állítani magunkat, de mindezt úgy, hogy egyszerre csak egy lépést tegyünk meg a keskeny patakban ahelyett, hogy fejest ugranánk az óceánba.

A harmadik lehetőség az, amit valóban elsőnek próbáljunk meg. Fel kell ismernünk, hol nem teljesítettük a kötelezettségeinket. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy ez határozza meg a Nagyböjtünket vagy kétségbeesésbe taszítson minket, egész egyszerűen visszatérünk az ösvényre. Kérjünk Istent, hogy kegyelmével indítson el újra minket.

Szíveslátás minden kezdetnél

A Példabeszédek 24,16 ezt írja: „… az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.” (Péld 24,16) Ez nagyon bölcs tanítást mond el nekünk, mégpedig azt, hogy a keresztény élet hosszútávfutás, nem pedig egy rövid sprint. Eleshetünk hétszer is (értsd: ezerszer), de Isten kegyelme mindig meghív minket arra, hogy felálljunk és újra megpróbáljuk.

Van egy gyönyörű sor a Mumford & Sons nevű együttes „Roll Away Your Stone” című dalában, mely összegzi ezt az igazságot. Azt gondolom, igazán jól jöhet lelki emlékeztetőnek a Nagyböjt idején, illetve egész életünkre. Ez a sor így hangzik: „Nem a hosszú hazaút fogja megváltoztatni ezt a szívet, hanem a szíveslátás, amit minden kezdetnél megkapok.”

Az, hogy mi elesünk, elkerülhetetlen. Bukott emberi természetünk részét képezi, hogy hajlunk a bűnre, hogy gyengébbek vagyunk annál, mint amilyenek lenni akarunk, és kudarcot vallunk. Isten azonban soha nem vall kudarcot. Sohasem mulasztja el felénk nyújtani a kezét, hogy felemeljen és visszatereljen minket az ösvényre. Soha ne csüggedj el, ha Istenbe fogódzkodol. És ha egy ideig ki is siklasz, egyszerűen engedd, hogy Isten kegyelméből újra összeszedd magad.

Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: catholic-link.org