Csend és imádság által adjunk helyet Jézusnak – Ferenc pápa Úrangyala imája

Advent második vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a pusztaság és a hang közötti összefüggést elemezte Keresztelő Szent János alakjából kiindulva. Az Apostoli Palota ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt mintegy huszonötezer hívőt és arra emlékeztette őket, hogy a csend és a józanság a keresztény élet alapvető elemei.

Elmélkedésében a pápa figyelmeztetett rá: ahhoz, hogy jól éljünk, meg kell szabadulnunk a felesleges dolgoktól, a „többletektől” és arra kell összpontosítanunk, ami valóban fontos Isten előtt: a csenddel és az imádsággal készítsünk helyet Jézusnak, aki Isten Igéje. Mária segítségével váljunk hiteles tanúivá Fia eljövetelének – fohászkodott beszédében a Szentatya.

Advent második vasárnapján az evangéliumi szakasz Keresztelő Jánosról, Jézus előfutáráról beszél nekünk (vö. Mk 1,1-8), és úgy írja le őt, mint „a pusztában kiáltó hangot”. A pusztaság, egy üres hely, ahol nincs kommunikáció és a hang, a beszéd eszköze, látszólag egymásnak ellentmondó képek, amelyek azonban összekapcsolódnak Keresztelő Szent Jánosban – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd ehhez a két képhez, a pusztasághoz és a hanghoz fűzte gondolatait.

Először a pusztaságról elmélkedett, ahol Keresztelő Szent János prédikál, a Jordán folyó közelében, közel ahhoz a ponthoz, ahol népe sok évszázaddal korábban belépett az ígéret földjére (vö. Józs 3,1-17). Ezzel mintha azt fejezné ki: ahhoz, hogy Istent meghallgassuk, vissza kell térnünk arra a helyre, ahol negyven éven át kísérte, védelmezte és nevelte népét a pusztában. Ez a pusztaság a csend és a lényeges dolgok helye, ahol nem engedhetjük meg magunknak, hogy haszontalan dolgokkal töltsük az időnket, hanem arra kell koncentrálnunk, ami nélkülözhetetlen az élethez.

Ferenc pápa rámutatott, hogy ez egy mindig időszerű, állandó emlékeztető: ahhoz, hogy az élet útján előre haladjunk, le kell vetnünk magunkról a „többletet”, mert jól élni nem azt jelenti, hogy haszontalan dolgokkal töltekezünk fel, hanem hogy megszabadulunk a felesleges dolgoktól, hogy elmélyülünk saját magunkban, hogy megragadjuk, mi az igazán fontos Isten előtt. Csak ha a csend és az imádság révén helyet adunk Jézusnak, aki az Atya Igéje, csak akkor leszünk képesek megszabadulni a hiábavaló szavak és fecsegések szennyeződésétől. A csend és a józanság – a szavakban, a dolgok, a média és a közösségi média használatában – nem csupán „önmegtartóztatásra tett magánfogadalmak” vagy erények, hanem a keresztény élet alapvető elemei – szögezte le katekézisében Ferenc pápa.

Ezután a Szentatya rátért a második kép, a hang elemzésére. A hang az az eszköz, amellyel kinyilvánítjuk azt, amit gondolunk és amit a szívünkben hordozunk. Érthető tehát, hogy a hang nagyon kapcsolódik a csendhez, mert kifejezi azt, ami belül érlelődik annak a meghallgatásából, amit a Lélek sugall. Ha valaki nem tud hallgatni, nehezen tud valami jót mondani; ugyanakkor minél figyelmesebb a csend, annál erősebb a szó. Keresztelő Szent Jánosban ez a hang tapasztalatának valódiságához és szívének tisztaságához kapcsolódik.

A pápa ezután lelkiismeretvizsgálatra szólította fel a híveket. Tegyük fel magunknak a kérdést: milyen helye van a csendnek napjaimban? Üres, talán nyomasztó csend, vagy egy olyan tér, ahol tudok hallgatni, imádkozni, vigyázni a szívemre? Józan-e az én életem, vagy tele van felesleges dolgokkal? Még ha ez azt is jelenti, hogy szembe kell mennünk az árral, juttassuk érvényre a csendet, a józanságot és a meghallgatást – buzdított rá Ferenc pápa, majd Szűz Máriához fohászkodva zárta le beszédét:

„Mária, a csend Szűzanyja, segítsen minket, hogy szeressük a pusztaságot, hogy hiteles hangokká váljunk, akik hirdetik eljövendő Fiát”.

Forrás: Vatican News