Hogyan álljunk ellen a pénz csábításának?

A hűtlen intézőről szóló példabeszéd elénk tárja azt a zavaros viszonyt, ami a pénzzel kapcsolatban kialakulhat bennünk. De akkor hogyan boldoguljunk úgy, hogy ne az anyagiak irányítsák az életünket, miként Jézus is tanácsolja?

Jézus elvárásai gazdasági vonatkozásban is ugyanolyan radikálisak, mint a házasság terén: «Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör.» (Mt 19, 9) ; « Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.» (Mt 19, 24). A tanítványok mindkét esetben hőzöngenek, hogy ez képtelenség: «… nem érdemes megházasodni» (Mt 19, 10) ; «Hát akkor ki üdvözülhet?» (Mt 19, 25). Jézus azt feleli nekik, hogy kérjék az Isten kegyelmét, hogy megértsék és élni tudjanak vele: « Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott.» (Mt 19, 11) ; « Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges» (Mt 19, 26). Világos: ahhoz, hogy ilyen eszmény szerint tudjunk élni, kérnünk kell az Isten kegyelmét.

hirdetés

Egyébként az Evangéliumokban ez a két elvárás foglalja keretbe Jézus szavait, ahol világosan leszögezi, hogy fel kell ismernünk kicsinységünket ahhoz, hogy bejussunk a Mennyek országába. Egy alkalommal, amikor édesanyák jöttek hozzá, hogy bemutassák kicsinyeiket, így szólt a tanítványaihoz: «Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa.» (Mt 19, 14 ; Mk 10, 14 ; Lk 18, 16). Mindig ugyanaz az üzenet: ahhoz, hogy boldoguljunk az életben, az Atya karjaiba kell bizalommal kapaszkodnunk. De mégis, habár minduntalan az Úr segítségét kérjük, vajon konkrétan mit tegyünk, hogy ne legyen úrrá rajtunk a pénz csábítása, és a kényelemé, amit megengedhetünk magunknak általa?

Csatlakozzunk szívünkben Jézushoz, hogy kevésbé érintsen minket a «fogyasztás» kísértése

Próbáljuk meg először is lerombolni a hallgatás falát, amely gyakorta meggátol minket abban, hogy beszéljünk az Evangélium e súlyos tanításáról. Tabu téma. Naná! Kell a pénz, hogy megvalósítsuk indokolt vágyainkat: tágasabb lakás vásárlása a családnak, vagy a gyerek iskoláztatása egy költségesebb intézményben. Akkor hogyan is közöljük a házastársunkkal, hogy a családi kassza tetemesebb részét a világ nyomorának enyhítésére szeretnénk áldozni? Hogyan vessük fel «finoman», hogy kevesebbet költhetne erre vagy arra? Ez nagyon kényes téma akár szóban, akár írásban! Vagy épp ellenkezőleg: mi van, amikor kiapad a bankszámla! Hol találjunk olyan személyt, aki hajlandó segíteni rajtunk, akinek bevallhatjuk, hogy kölcsönre van szükségünk? Mit fog szólni hozzá?

Bármilyen helyzetben is vagyunk, szemléljük hosszasan Jézust a keresztfán. Vágyni fogunk rá, hogy hasonlítsunk Rá nyomorúságában! Csatlakozzunk Hozzá a szívünkben vagy az eucharisztiában, és ízleljük meg szeretetét: kevésbé vágyunk majd rá, hogy «fogyasszunk». Gondoljunk gyakran arra, hogy Jézus minden szenvedőnél jelen van, különös tekintettel mindazokra, akiken segíteni tudunk. És kérjük a Szentlelket, hogy « könyörületes szívet » alakítson ki bennünk. Keressük a találkozást a nálunk szegényebbekkel és látogassuk őket. Ők ráznak fel minket, ők akadályozzák meg, hogy megrekedjünk az állóvízben. És gyakran ők evangelizálnak minket.

Írta: Pierre Descouvemont atya
Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia