Hogyan állhatunk ellen a propagandának? – A propaganda – a demokrácia mítosza

Évek óta ismert tény, hogy itt nyugaton a média tudósításai baloldali-zöld-liberális elfogultságúak. Az egyoldalúság mértéke újabban olyannyira szembetűnő, hogy itt az ideje, hogy szembenézzünk vele. Gabriele Kuby ezt „A propaganda – a demokrácia mítosza” című előadásában tette meg 2022. február 17-én a bécsi St. Boniface Intézetben, amelynek részleteit az alábbiakban közöljük.

A „propaganda” szó itt minden olyan módszerre vonatkozik, amelyet egy szervezett csoport arra használ, hogy az egyénekből álló tömeg véleményét és viselkedését saját rejtett céljainak megfelelően irányítsa. A célcsoportot – gyakran a teljes lakosságot – úgy kell rávenni gondolkodásának és cselekedeteinek megváltoztatására, hogy közben ne vegye észre, hogy manipulálják, hanem azt higgye, hogy gondolatainak és cselekedeteinek megváltozása saját szabad döntésén alapul, és az ő érdekében történik. Sokféle kifejezést használnak erre:

– Manufacturing of consent, az egyetértés megteremtése (beleegyezés-gyártás);

– Social Engineering, a társadalom megváltoztatása, társadalom-alakítás szociális technikák alkalmazásával;

– Mass formation, a tömegek célzott formálása;

– Agymosás, angolul „brain washing” vagy „mind control”, a teljes személyiségnek, értékeinek és nézeteinek megtörése azzal a céllal, hogy átprogramozzák;

– Menticídium, vagyis az értelem „meggyilkolása”, Joost A. M. Merloo „The Rape of the Mind” (Az elme megerőszakolása) című művében megalkotott fogalom.

Ezen fogalmak mindegyike negatív töltetű, különösen is az utóbbi kettő, melyekkel azokat a diktatórikus vezetők által alkalmazott brutális módszereket jelöljük, amelyekkel a személyt a totalitárius ideológiának megfelelően megsemmisítik, majd „reset”-elik, kvázi „újraalkotják vagy újraindítják”.

Ma propaganda helyett inkább közönségkapcsolatokról, sajtótevékenységről, Public Relations-ről, kommunikációs technikákról beszélnek. Minden vállalat, minisztérium, hatóság és NGO – mindenki, aki a saját érdekeit lehetőség szerint súrlódásmenetesen szeretné keresztülvinni, rendelkezik a célja elérése érdekében alkalmazott munkatársakkal, sőt a közvéleményt befolyásoló professzionális manipulátorok egész részlegével. Szokás őket „spin doctor”-oknak is nevezni, mert mint ahogyan az ügyes teniszező a labdának, úgy ők is csavart ütést adnak a tömegek realitásérzékelésének, amivel a megbízójukat szolgálják céljai elérésében.

A propaganda egyre rafináltabb, pontosabb és hatékonyabb módszereit az egyetemeken is oktatják. A hatalmon lévők a gyakorlatban alkalmazzák a pszichológia, a szociológia, a neurobiológia és az informatika egyre bővülő ismereteit az ember tudatos és tudattalan működéséről és befolyásolhatóságáról, hogy céljaikat anélkül érjék el, hogy nyíltan hatalmat kellene gyakorolniuk vagy erőszakot alkalmazniuk.

A propagandisták az álcázás mesterei. Úgy játszanak a tömegek ösztöneinek, vágyainak, félelmeinek és érzékelési mechanizmusainak a billentyűin, mint valami varázsló. Az igazság, mint kötelező irányadó számukra nem létezik. Elrejtik a megbízóikat és a terveiket, más keretbe helyezik, „átkeretezik” (reframe) a célcsoportra gyakorolt következményeket, hogy úgy tűnjön, mintha az intézkedések az ő igényeiknek megfelelően történnének. Ellenállás helyett egyetértést váltanak ki egészen az áldozatkészségig. Az angol „frame” szó keretet jelent. Azáltal, hogy egy dolgot más, új kontextusba helyeznek, a célcsoport reakciója irányíthatóvá válik. Ez lehet egy egész nemzet, vagy a globalizáció korában akár a világ népessége is.

***

A propagandista felhasznál minden, rendelkezésére álló technikai, politikai és kulturális eszközt: a sajtót, a televíziót, a mozit, plakátokat, konferenciákat, a világsajtó érdeklődését felkeltő rendezvények szervezését (pl. az ENSZ népesedési, nőügyi, éghajlati konferenciáit), megrendezett bírósági pereket, memorandumokat, állásfoglalásokat, díjak és kitüntetések odaítélését, és az utóbbi években az internet közösségi médiáját. Az okostelefonok diadalmenete emberek milliárdjait szolgáltatja ki az internetóriások, mint a Google, a Facebook, az Apple, a Microsoft vagy az Amazon befolyásolásának. Határt már csak a rendelkezésre álló anyagi eszközök szabnak.

A lényeg az, hogy a propaganda alatt álló személy ne vegye észre, hogy ő propaganda tárgya lett. A meglévő beállítódásokat soha nem szabad közvetlenül támadni, először kétértelmű üzeneteken keresztül kell elbizonytalanítani őt. A propaganda a tömeglény meglévő nézeteihez, értékeihez és szükségleteihez kapcsolódik. Ez az az alapanyag, amelyből a propagandista új szemléletet és magatartásformákat hoz létre.

A propaganda azzal a fősodorral dolgozik, amelyet saját maga állít elő. A célcsoport körében érvényes mítoszokat és narratívákat veszi sorra. Jacques Ellul francia filozófus, szociológus négy olyan fő kollektív alapmeggyőződést nevez meg, amelyeket a nyugati világban társadalmi osztályoktól függetlenül osztanak:

1. Az ember életének célja a boldogság.

2. Az ember természeténél fogva jó.

3. A történelem folytonos fejlődés.

4. Csak az anyag létezik.

Ezek olyan humanista alapmeggyőződések, amelyeket ma már aligha találna bárki is keresztényellenesnek, mivel a keresztény világnézet sarokpilléreit szinte már sehol sem hirdetik. Ezek ugyanis a következők:

1. Az ember földi életének célja az örök élet.

2. Az embert az eredeti bűn terheli.

3. A történelem Krisztus második eljövetelével ér véget.

4. Létezik természetfeletti valóság.

Az egykor keresztény kultúra eszmei alapjainak észrevétlen eltolódása oda vezetett, hogy a halált, a szenvedést és a keresztet száműzték az életből, az egészség és a szenvedéstől mentes élet pedig a sikeresség legfontosabb kritériumává vált. Ez a Covid-agenda ideológiai és pszichológiai alapja is.

***

Amint láttuk, a propaganda az ember társadalmi alapszükségleteire épít:

– Mindenki azt szeretné, hogy a társadalmi környezete elfogadja őt. Kívülállónak vagy kirekesztettnek lenni egzisztenciális fenyegetettséget jelent.

– Mindenki szeretne a saját önértékelésében és identitásában megerősítést kapni.

– Minél kevésbé elégítik ki ezeket az igényeket a személy közvetlen környezetének lelki és társadalmi kapcsolatai, annál könnyebben befolyásolhatja őt a propaganda által előállított mainstream.

A kötődés iránti igény kielégítése a család feladata. Minél erősebb ez a kötelék, annál stabilabb a személyiség. Ma módszeresen ássák alá a család intézményét. Férfi és nő tartós házassága már elavultnak számít. A mesterséges reprodukciós eljárások pedig még a biológiai származásától is megfosztják az embert.

A magányos, depressziós, szorongó ember a propaganda legjobb „alapanyaga”. Ha még azt is el tudjuk hitetni vele, hogy akár a nemét is megváltoztathatja, akkor ugyan mi az, amiről ne lehetne őt meggyőzni?

Ebből pedig az következik, hogy aki ellen akar állni a propagandának, annak szüksége lesz:

– erős családi kötelékekre és jó barátokra,

– értelmes munkára,

– szilárd jellemre, amely ellenszegülve a fősodornak kész kívülállóvá válni,

– mentális képességekre a félelem leküzdéséhez,

– olyan abszolút alapelvekre, amelyek szerint az életét berendezi, és amelyekért képes áldozatot is hozni. Éppen ilyen alapelveket közvetít a vallás, mely erőt is ad ahhoz, hogy kitartsunk mellettük.

Hazugságok tengerében élünk. Ahhoz, hogy felismerjük a hazugságot, és ne süllyedjünk el benne, az első feltétel, hogy mi magunk se éljünk hazugságban, és számot vessünk azzal, hogy hogyan is állunk vele. Ez azért nehéz, mert többnyire már felépítettük a saját mítoszunkat, amely felment minket a bűntudat alól, és növeli az önbecsülésünket (az új német nyelvben így mondják a nagy hűhóval elért sikertelenséget).

A rendkívül fertőző propaganda-vírussal szemben erősíteni kell az immunrendszerünket. Megkérdezhetjük tehát magunktól: Mit teszek az időmmel? Hagyom, hogy a közösségi média a képernyőhöz láncoljon? Szünet nélkül görgetem a covid-híreket, legyenek azok propagandisztikusak vagy éppen kritikusak? Az időt optimálisnak nem nevezhető szórakozással ütöm agyon, vagy élővé teszem azáltal, hogy olyasmit teszek, ami engem is életre kelt?

Például kimenni a természetbe, és hagyni, hogy a csöndje megérintsen. A természet mit sem tud az emberi rohanásról. Hosszasan a felhőket bámulni, és megsejteni Isten fenségét egy naplementében, meghallgatni egy patak csörgedezését, megcsodálni a madarak röptét. A természet ráér. Nekem ajándékozza az idejét, és életre kelt.

Milyen szellemi táplálékot veszek magamhoz? Fontosnak tartjuk a bioélelmiszereket. Az életet kell táplálniuk, ne tartalmazzanak méreganyagokat, ne károsítsák az egészségünket. Ugyanilyen szempontok szerint kellene a szellemi táplálékunkat is megválogatnunk. A életet kell szolgálniuk, ne legyenek mérgezőek, ne okozzanak szellemi és lelki károsodást, főleg függőséget ne.

A saját érdeklődésemet követem, vagy inkább azt, amit a youtube és a facebook algoritmusa javasol nekem, hogy pontosan azokat a termékeket reklámozza, amelyekről tegnap a nappalimban szót ejtettem? Tudok még egyáltalán koncentrálni, miközben naponta százszor ránézek a mobiltelefonomra, hogy begyűjtsem azokat az apró impulzusokat, amelyek látszólag az önérzetemet erősítik?

Olyan zenét hallgatok, amely lelkileg kiegyensúlyozottá tesz? Sokan tapasztalják úgy, hogy Johann Sebastian Bach műveinél alig van erre alkalmasabb. Azt az érzetet keltik, hogy a világegyetemben rend uralkodik, és a lelkünkben is rendet tesz.

Keresem a fizikai kapcsolatot olyan barátokkal, akikkel álarc nélkül találkozhatok, és akiket átölelhetek? Akikkel szabadon megoszthatom a szentáldozás örömét?

Mindezek, a természet, az egészséges szellemi táplálék, a barátokkal való találkozás öröme, nem csak a szellemi, hanem a fizikai immunrendszerünket is erősítik. Ezekben a zűrzavaros időkben ez legyen a mottónk: annyi normális és jó életet éljünk, amennyit csak lehet.

***

Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy megtartjuk Krisztus abszolút törvényeit, mivel így tanít minket: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat.” (Jn 14,15) Isten Mózesnek kinyilatkoztatott parancsait Krisztus a hegyi beszédben oly módon újította meg, hogy úgy tűnhet, meghaladják emberi képességeinket. De Krisztus semmi olyat nem követel tőlünk, amit Ő ne adna meg. Szent tanúk sokasága tanúskodik erről.

Ez az összes felekezet minden kereszténye számára azt jelenti, hogy napi imádságunkban Jézussal beszélgessünk, elmondjuk Neki, amit már amúgy is tud rólunk, a bocsánatát és a segítségét kérjük, és imádjuk Őt. Jézus azt mondja: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20). Továbbá minden felekezet összes kereszténye számára azt is jelenti, hogy ragaszkodik Isten Igéjéhez, mert: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja.” (Mt 7,24-25)

A Katolikus Egyház bőséges útravalót is ad az Örök Életbe vezető hajóúthoz: Krisztus jelenlétének szentségét az Eucharisztiában, a szentgyónás szentségét, mely a saját bűneinktől való megszabadulás ajándéka, és Jézus anyjának segítségét, amelyet mindenkinek megad, aki bizalommal fordul hozzá. Az asztal már most meg van terítve, hogy Jézussal étkezhessünk.

Igen, a keresztények szentek akarnak lenni, semmi mást. Ez azt jelenti, hogy az ellenségeikkel szemben hátránnyal indulnak. Nekik nem szabad, és nem is akarnak manipulálni, hazudni, paráználkodni, rágalmazni, erőszakot alkalmazni. De tisztában vannak vele, hogy nem nekik kell győzedelmeskedniük, hanem Krisztus fog végső győzelmet aratni, amit a kereszten már beteljesített.

Az 1976-os philadelphiai Eucharisztikus Kongresszuson Karol Wojtyła, akit két évvel később pápává választottak, ezeket a prófétai szavakat mondta:

„Az emberiség történelmének legnagyobb összecsapása előtt állunk. Nem hiszem, hogy az amerikai társadalom széles tömegei, vagy a keresztény közösség egész tábora teljes mértékben tisztában lenne ezzel. Az Egyház és az Anti-Egyház, az Evangélium és az Anti-Evangélium, Krisztus és az Antikrisztus végső összecsapása előtt állunk.

De ez az összecsapás szerepel az isteni gondviselés tervei között. Tehát Isten tervének része, egy olyan próba, melyet az Egyháznak el kell fogadnia és bátran ki kell állnia.”

Fordította: Klausz Eszter
Forrás: Vision2000.at