Az Úr először is a szeretetről kérdez majd minket. Rögzítsük tehát szívünkbe a legfontosabb parancsolatot: „Szeresd Uradat, Istenedet és szeresd felebarátodat, mint önmagadat” – hangsúlyozta a Szentatya elmélkedésében.
Minden cselekedetünket szeretettel végezzünk, soha ne válasszuk el Istent az embertől. Az Úr minden kor tanítványának azt mondja: nem az égő és véres áldozatok (vö. 33.), hanem a szívnek az a hozzáállása számít, amellyel szeretetben megnyílsz Istennek és testvéreidnek – tanította a pápa.
Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a főparancsról szóló evangéliumi szakaszt (Mk 12,28-34) elemezte. Ez a történet egyike annak a számos vitának, beszélgetésnek, amelyet Jézus a jeruzsálemi templomban folytatott. Az egyik írástudó odalép hozzá, és megkérdezi tőle: „Melyik az összes parancsok között a legelső?” Válaszában Jézus a mózesi törvény két alapvető parancsát kapcsolja össze: „Szeresd Uradat, Istenedet” és „szeresd felebarátodat” – idézte Ferenc pápa az evangéliumi szakasz szavait.
Kérdésével az írástudó az „elsőt” keresi a parancsolatok közül, vagyis egy olyan elvet, amely mindegyik parancsolat alapját képezi. A pápa emlékeztetett rá, hogy a zsidóknak számtalan előírásuk volt és keresték, hogy melyik az, amelyik az összes többi alapjául szolgál. Viták folytak erről közöttük, de ezek jó viták voltak, mivel az igazságot keresték. Ez a kérdés alapvetően fontos számunkra is, életünk és hitünk előrehaladása szempontjából – állapította meg a Szentatya. Ugyanis mi is érezzük néha, hogy eltévelyedünk olyan sok dolog között, és feltesszük magunknak a kérdést: melyik ezek közül a legfontosabb? Hol találhatom meg életem, hitem középpontját? Jézus adja meg nekünk a választ, egybekapcsolva két, korábban különálló parancsolatot: az Isten és a felebarát iránti szeretetet – hangsúlyozta Ferenc pápa, hozzátéve, hogy ez hitünk szíve.
Mindnyájan tudjuk, hogy vissza kell térnünk az élet és a hit szívéhez, mert a szív „minden más erő, meggyőződés, szenvedély, választás forrása és gyökere” (Dilexit nos, 9) – idézett a pápa Dilexit nos – Szeretett minket k., Jézus Szent Szívéről szóló enciklikájából. Jézus azt mondja nekünk, hogy mindennek a forrása a szeretet és soha nem szabad elválasztanunk Istent az embertől. Az Úr minden kor tanítványának azt mondja: nem a külső gyakorlatok számítanak életutadon, mint például az égő és véres áldozatok (vö. 33.), hanem a szívnek az a hozzáállása, amellyel szeretetben megnyílsz Istennek és testvéreidnek. Megtehetünk számos dolgot, de nem jó, ha csak magunkért és szeretet nélkül, ha szórakozott vagy zárt szívvel tesszük meg. Minden cselekvésünket szeretettel kell megtennünk – buzdított rá Ferenc pápa.
Az Úr majd eljön és először is a szeretetről fog kérdezni minket. „Hogyan szerettél?”. Fontos tehát, hogy szívünkben rögzítsük a legfontosabb parancsolatot: szeresd Uradat, Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Naponta tartsunk lelkiismeretvizsgálatot és kérdezzük meg magunktól: az Isten és a felebarát iránti szeretet áll-e életem középpontjában? Az Istenhez intézett imám arra ösztönöz-e, hogy elinduljak testvéreim felé és ingyenesen szeressem őket? Felismerem-e az Úr jelenlétét mások arcán? – tette fel a kérdéseket a Szentatya, majd a Szűzanyához intézett fohásszal zárta beszédét:
„Szűz Mária, aki Isten törvényét Szeplőtelen Szívébe vésve hordozta, segítsen bennünket, hogy szeressük az Urat és testvéreinket!”.
Forrás: Vatican News
