„…. az ember hiánybetegsége”

A pesti ferenceseknél zajló szokatlan párbeszéd – egy tüntető képviselő és egy felháborodott szerzetes között – nemcsak a Ferenciek terét, hanem a közélet és a hit határvonalát is élesen megrajzolta. Mit jelent ítélkezni, és mit a szeretet törvényét képviselni? A tegnapi események újra rávilágítottak arra, hogy a „hiánybetegség” nemcsak az egyén, hanem a társadalom állapota is lehet.

A címbeli idézet részlet egy másfél évvel ezelőtt megjelent interjúból. A Magyar Kurír katolikus hírportál tavaly februárban interjút készített Reisz Péter Pál ferences szerzetessel a pesti ferencesek „Gyere haza! Gyónj meg!” mottójú kampányáról. A ferences szerzetes többek közt ezt mondta:

„/…/ az első helyen a mi életünkben is a szeretet törvénye áll. Tehát amit bűnnek nevezünk, a szeretet hiánya, vagyis az ember hiánybetegsége.”

Tegnap, Pietrelcinai Szent Pio atya liturgikus emléknapján Reisz Péter Pál OFM akaratán kívül bekerült a hírekbe. Történt ugyanis, hogy az egyik, független országgyűlési képviselő tüntetésre hívta híveit – hónapok óta ezen a csöppnyi területen, a Ferenciek terén zajlanak az általa szervezett politikai tüntetések (hogy mi ellen, mi mellett, jelen sorok írója pontosan nem tudja, mert nem szokott tüntetni). A pesti ferencesek temploma „ikonikus” hely: ha gyónni akarsz, ezt a szép, belvárosi templomot szinte egész nap felkeresheted, mert néhány órát leszámítva reggeltől estig tart a gyóntatás. Jelen sorok írója is ide szokott betérni, ezért tapasztalatból tudja: már a reggeli órákban hosszú sorok állnak a gyóntatószékek előtt. Ráadásul hétköznapokon is több mise van. Tegnap a tüntetés idején litánia, majd szentmise volt, természetesen harangoztak, s a harangszó zavarta a tüntetés szónokát s a híveit – ezt olvassuk a sajtóhírekben. A beszámolók szerint néhány tüntető bement a templomba, de hogy mi történt ott – nem tudható. Arról viszont készült felvétel, hogy az ajtóban megjelent egy ferences atya, akivel a tüntetést szervező képviselő váltott néhány szót. Érdekes beszélgetés volt; az előzmények miatt láthatóan feldúlt Reisz Péter Pál OFM és a mosolygó, Jézusra hivatkozó – magát reformátusnak és kántornak nevező – képviselő különös párbeszéde. Különös, mert épp egy olyan személy szegezte a ferences atyának az állítást – „szerintem Jézus Krisztusnak kell ítélkezni” -, aki politikusi pályafutása során nem egy esetben mondott ellenfeleiről ilyen-olyan, olykor igen durva megfogalmazású ítéletet (a hazai közbeszéd jelen állapotát tekintve ez, sajnos, nem egyedi, hanem általános jelenség). Ezért érdekes ez a beszélgetés: egy sűrűn ítélkező politikus kérdőre von egy papot, egy szerzetest, hogy milyen jogon ítélkezik. A ferences atya azonban nem személyekről, hanem tettekről (plakátokról, skandált rigmusokról) mondott ítéletet – a kettő pedig nem ugyanaz.

Ami a beszélgetésből kiderül: a ferences atya korábban levelet írt a képviselő úrnak, s fölhívta a figyelmét arra, hogy az általa szervezett tüntetések nem a templom előtti térre valók. Jelen sorok írója osztja ezt a véleményt. Egy több száz fős rendezvény zaja óhatatlanul hallható a templomban, ahol mise van, gyónásra várakoznak, imádkoznak az emberek. Ami pedig a harangozást illeti: a ferences szerzetes elmondta, hogy a misére harangoztak, de javasolni fogja elöljárójának, hogy majd a tüntetések kezdetekor harangozzanak. Mit lehet erre mondani? Ha tüntetni szabad egy templom előtt, harangozni is szabad – törvény nem tiltja.

E sorok írása közben jelent meg a független országgyűlési képviselő közösségi oldalán egy hosszabb bejegyzés a tegnapi történettel kapcsolatban. A teljes szövegre nem reflektálunk, mert a tisztán politikai töltetű megjegyzések kommentálása nem a magazinunk feladata (a képviselő „teológiai”-nak titulált fejtegetéseire más okból nem térünk ki). A képviselő úr egyik megjegyzése mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Idézzük:

„Sajnos meg kell emlékezni arról, hogy a templom igazgatója az a Kálmán Peregrin, aki lovagkeresztet kapott a korábbi gyülekezetének tagjától, Ádertől, és aki a misét hangszóróval az utcára kihangosítva buzdított a Fidesz melletti szavazásra.”

Kálmán Peregrin OFM valóban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést 2017. augusztus 20-án „magas színvonalú munkájáért” – több más honfitársával együtt. Mi ezzel a baj? Pilinszky János, Weöres Sándor stb. a Kádár-korban kaptak Kossuth-díjat. És? A képviselő azt állítja, hogy a ferences szerzetes a kormánypárt melletti szavazásra buzdította a híveket – hogy hol és mikor, a szövegből nem derül ki.

Sok éve már ennek – 2019 májusában járunk. Az EP-választás vasárnapján a Pasaréti templomban az akkori plébános, Kálmán Peregrin, valóban szavazásra buzdította a híveket. De egyetlen párt nevét sem említette. Mindössze annyi történt, hogy a Hittani Kongregáció ismert, 2002-es dokumentumát idézve a ferences atya hangsúlyozta: katolikus hívő nem támogathat szavazatával olyan politikai csoportosulást, amelynek programja ellentétes az Egyház tanításával, például népszerűsíti az abortuszt, eutanáziát. A keresztény elköteleződés ugyanis megelőzi a politikai szimpátiát; a hívek közéleti szerepvállalását (beleértve a választásokon való részvételt) is az evangéliumi tanítás keretezi. Kálmán Peregrin OFM 2019-es prédikációját szinte minden fontos hírportál szemlézte, de egyik cikk sem állította, hogy nyíltan a kormánypárt mellett kampányolt volna. Még egy megjegyzés: ma is sűrűn hallani, még hívő emberektől is olykor, hogy az Egyház ne politizáljon. A választáson való részvételre buzdítani a híveket, s orientálni őket, milyen szempontok szerint adják le voksukat – nem helyteleníthető. Éppen ellenkezőleg. (A független képviselő bejegyzése alatt rengeteg hozzászólás olvasható. Szomorú olvasni a sok indulatos, egyházellenes megjegyzést.)

Végül egyetlen apró, nyelvi megjegyzés. A mandiner.hu hírportál beszámolójában azt olvassuk, hogy miután néhány tüntető bement a templomba, „megjelent egy pap egy Bibliával a kezében”. Nem, nem Biblia volt abban a kézben, hanem zsolozsmáskönyv („Az imaórák liturgiája”). De ez feledhető apróság. Az idézett hírportál cikke így folytatódik:

„Az egyházfit a jelenlévők nem fogadták barátságosan.”

Egyházfi…. Üssük föl a Katolikus Lexikont:

„egyházfi: az Egyház szolgálatában álló világi személy.”

Reisz Péter Pál OFM nem világi személy az Egyházban, hanem ferences szerzetes, akit 1967-ben szenteltek pappá. Az „egyházfi” jelentését illenék ismerniük olyan tollforgatóknak, akik a keresztény értékek védelmét (is) fontosnak tekintik, s most – nem is egy cikkben – kiállnak a nem-egyházfi, hanem ferences szerzetes, az esztergomi ferences gimnázium egykori igazgatója mellett.

Ma van Szent Gellért püspök és vértanú liturgikus emléknapja. Nem oly rég egy cikkben idéztük Kodolányi János mondatát:

„Vallom Gellért püspökkel, akinek szobra oly hiábavalóan emelkedik Budán a főváros fölé: ’Jobb háborkodni, mintsem az igazságot a hallgatás alá rejtve eltapodni’.”

A háborkodás nem ellentétes a szeretet parancsával – ha alapos ok van háborkodásra. Tegnap pedig, jelen sorok írója így gondolja, Reisz Péter Pál atyának volt oka háborkodni. Politikai tüntetést tartani, immár hónapok óta rendszeresen, egy templom bejárata előtt – nem „gusztusos”. Talán ez is „az ember hiánybetegségé”-nek egyik tünete.

Kiemelt kép: Németh Kata / Index