IMG 20220227 201708 Egyeni

Háborús napló: Csak remélni tudjuk, hogy már nem tart sokáig

2022. február 26., szombat

A háborúnak még csak a harmadik napját éljük, de már olyan mintha egy örökkévalóság lenne. Minden reggel úgy ébredünk, hogy elgondolkodunk rajta, hogy ez tényleg megtörténik-e. Halljuk a hírekben, hogy egyre több nagy várost ostrom alá vettek az orosz katonák, de az ukrán ellenállás egyre csak erősödik.

A falvakban terjednek a rémhírek, hogy érkeznek a behívók, az utcáról, sőt a házakból viszik el a férfiakat a frontra. Persze ez mind csak arra jó, hogy egyre nagyobb pánik alakuljon ki. Még többen menekülni akarnak. Viszont a 18-60 év közötti férfiak előtt már zárva a határ. Elindulnak a nők és a gyermekek, egyedül a férjük, az apjuk,  a támaszuk nélkül. Közben sorban érkeznek a menekültek az ostrom alatt álló régiókból. Napokig tartott míg eljutottak Kárpátaljára. Mindenki arra számít, hogy itt már biztonságos, hiszen közel az országhatár, Európa, itt nem alakulhatnak ki harcok. Sok helybéli felajánlja üresen álló lakását, házát a szerencsétlenül járt embereknek. Sajnos megjelennek a módos „patrióták” is, akik jobb hiján féktelen dorbézolásba kezdenek a kávézókban, hotelekben. Természetesen ez tovább borzolja a kedélyeket a helyiek körében. De hát ilyen egy háború, nem igaz? Mindig az egyszerű emberek húzzák a rövidebbet.

Szombat estére a tiszaújlaki határátkelőnél eszméletlen állapotok uralkodanak. Megérkeznek azok, akik a fegyverek és rakéták elől menekülnek leginkább a fővárosból és annak környékéről. Nők és gyermekek (pár hónapostól tizenévesig) állnak a sorban gyalogosan, és arra várnak, hogy átjuthassanak a „másik oldalra”. A helyi önkormányzat munkatársai, egyházközségek tagjai, önkéntesek meleg teával, szendvicsekkel próbálnak enyhíteni a helyzetükön. Ahogy telnek az órák, annál hidegebb van, a gyerekek annál nyűgösebbek. Hajnali két órára rendeződni látszik a helyzet és fokozatosan átjutnak a gyalogos anyák és gyermekeik.

IMG 20220227 164413 Egyeni

2022. február 27., vasárnap

A háború negyedik napjára ébredünk. A hírekben semmi bíztatót nem hallunk, Kijev ostroma folytatódik. Koradélután érkezünk a kistérség központi településére. Az önkormányzat munkatársai 24 órás ügyeletben dolgoznak. Érkeznek a menekültek kisebb-nagyobb csoportokban. A legtöbben csak ideiglenesen maradnak és már veszik is az irányt az országhatár felé. Vannak azonban olyanok, akik határozatlan időre érkeznek. Koradélutánra a határátkelőnél legalább három kilométeres kocsisor alakul ki. Egyre kevesebb a luxusautóval érkező, és egyre többen érkeznek egyszerűbb, olcsóbb járművekkel. A volánnál nők, férfiak vegyesen. Az autókban gyermekek, kisállatok. Amikor elérkeznek a „sorompóhoz” a katonák közlik a férfiakkal, hogy nem mehetnek tovább, így kénytelenek kiszállni az autóból és búcsút venni gyermekeiktől, feleségüktől. Vajon találkoznak-e még valaha?

Beszélgetésbe kezdek egy anyával, aki fiait szeretné átjuttatni a határon. Ő nem tarthat velük, mert a munkája és egyéb kötelezettségei (ezeket nem részletezi) miatt vissza kell térnie a háború súlytotta távoli megyébe. Már 48 órája nem aludtak. Fiait Németországban várják ismerősök, bízik benne, hogy elég talpraesettek és intelligensek ahhoz, hogy biztonságban eljussanak odáig egyedül.

IMG 20220227 201655 Egyeni 1

Az önkormányzat munkatársaihoz és az önkéntesekhez csatlakozva forró teával és szendvicsekkel kínáljuk a sorban állókat. Az egyik édesanya kétkedve néz rám, amikor azt mondom neki, hogy ingyen van és nem kell érte fizetnie. Megkérdezi, hogy miért adjuk ingyen. Válaszom: azért mert mi most még biztonságban vagyunk, de ők már nem… Sírva fakad ezt hallva, az én szemembe is könnyek szöknek. Sorra érkeznek a mikrobuszok. Van, amelyikben 10-15 gyermek ül két felnőtt kísérővel… Azt mondják, a külföldön dolgozó édesapjukhoz sietnek Európa különböző országaiba.

Csak remélni tudjuk, hogy már nem tart sokáig. Megegyeznek, megbeszélik… Csak ne szakadjon szét több család, csak ne maradjon árván még több gyermek….

– Folytatása következik. Kövesd a Katolikus.mát!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük