Ha megözvegyültél és egyedül érzed magad, ezt az imát mondd

“Töltsd meg örömmel és reménnyel magányomat, és enyhítsd félelmemet a jövőtől.”

Nem ezt mondta-e Jézus –

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket” ?

Mt 5,4

Tehát joggal reménykedhetnek ebben az ígéretben azok, akik egy szeretett személyt elvesztettek. Remélhetik, hogy találkoznak majd Istennel, hogy eljön Krisztus, hogy a szívükben éljen és azt betöltse, hogy közösségben maradhatnak elhunyt szeretteikkel, remélhetik, hogy új értelmet és célt találnak az életben…

A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója megjegyzi, hogy az özvegység a házasság hivatásának része:

Az özvegységet, mint a házastársi hivatás erős lélekkel vállalt folytatását mindenkinek tisztelnie kell.

48

Sok különböző út vezethet az örömhöz és vigasztalódáshoz azok számára, akik itt maradtak ebben a világban, miután elvesztették a társukat, vagy bármely szerettüket.

Ez az ima csak egy példa arra, hogyan imádkozzon a megözvegyült ember, amikor magányosnak érzi magát és a feltámadt Jézussal akar találkozni.

Uram, Jézus, 

Te ismered a bánatot és fájdalmat, amit elviseltem, amikor a társam Atyád házába ment.

Hozzád könyörgök, légy mellettem, adj vigaszt, amire ma oly nagy szükségem van. Töltsd meg magányomat örömmel, reménnyel, és enyhítsd a jövőtől való félelmemet. 

Mint a Szűzanyának, aki József halálakor megözvegyült, tartsd meg az én szívemet is tisztának, és add, hogy felismerjem, mi Isten terve velem.

Ha nem jó nekem egyedül maradni (ld. Ter 2,18), add kegyelmedet, hogy újra megtaláljam azokat, akik majd segítségemre lesznek itt a földön, miközben közösségben élek elhunyt házastársammal, az örökkévalóságban való újraegyesülés reményében.

Te, aki könyörületes voltál a naimi özvegyasszonnyal (Lk 7,11-16), légy irgalmas velem, és járj közben az Atyaistennél hogy az öröm újra feltámadhasson sebzett szívemben.

Ámen.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: aleteia.org