Gyógyulás, túlvilág, okkultizmus – Kérdezz–felelek a Biblia egy év alatt podcastben

A Biblia egy év alatt podcast kérdezz-felelek adásában Fábry Kornél püspök és Martos Levente Balázs püspök, biblikus professzor válaszolt a hallgatók Szentírással, hitbeli döntésekkel, imádsággal és a keresztény élettel kapcsolatos kérdéseire. A beszélgetés középpontjában ezúttal többek között Isten hangjának felismerése, az ószövetségi történetek értelmezése, a gyógyulás, a halál utáni élet, az okkultizmus és az emberi szabadság állt.

Kérdések a Biblia egy év alatt podcastel kapcsolatosan

A válaszokat csak rövidített formában írtuk ki.

Hogyan beszélhettek a bibliai emberek ilyen nagy bizonyossággal Istennel? Ma is működhet így az Istennel való kapcsolat?

Az Ószövetség szereplői különféle módokon tapasztalták meg Isten vezetését: álomban, közvetlen megszólításban, próféták közvetítésével vagy a lelkiismeretükben. Nem éltek azonban minden pillanatban teljesen világos és közvetlen istenkapcsolatban. Isten ma is szól az emberhez, elsősorban a lelkiismereten, az imádságon és a Szentíráson keresztül. Az ő hangjának felismerése tanulható: az imádságos életben fokozatosan válik világosabbá, mi származik Istentől, és mi más belső vagy külső hatásból.

Miért volt sok bibliai férfinak több felesége?

A Biblia számos olyan történelmi valóságot is bemutat, amely nem felelt meg tökéletesen Isten eredeti tervének. A többnejűség létező társadalmi gyakorlat volt, de a Szentírás történetéből fokozatosan kirajzolódik a férfi és nő közötti személyes, hűséges és tartós kapcsolat eszménye. A keresztény házasságban ez Krisztus önátadó szeretetének fényében nyeri el teljességét. A soknejűség következményei a bibliai történetekben is gyakran rombolónak mutatkoznak.

Miért követelt húst a pusztában vándorló nép, ha állatokat is vittek magukkal?

A bibliai elbeszélés valószínűleg több különböző hagyomány és tapasztalat összegzését őrzi. Lehettek olyan időszakok, amikor az izraelitáknak voltak állataik, máskor viszont a sivatagi körülmények, a vízhiány és a hosszú vándorlás miatt nem jutottak elegendő táplálékhoz. A fürjek története azt hangsúlyozza, hogy Isten a szükségben is gondoskodott népéről.

Vannak-e olyan gyógyítók vagy gyógyító papok, akiket a Katolikus Egyház elismer?

Az Egyházban a gyógyítás nem olyan hivatalosan kijelölt és állandó szolgálat, mint például az ördögűzői megbízatás. Isten azonban adhat egyes embereknek rendkívüli karizmákat, és az Egyház történetében minden korban történtek imádsághoz kapcsolódó gyógyulások. A keresztény ember bizalommal imádkozhat a betegekért, ugyanakkor az orvosi segítséget is Isten ajándékának kell tekintenie. A természetes és a rendkívüli gyógyulás nem egymás ellenében áll.

Mi történik az elhunytakkal az utolsó ítéletig? Megláthatják-e az igazak azonnal Istent?

A bibliai emberkép szerint az ember egységes személy, aki a feltámadáskor egész valójában támad fel. A keresztény teológia a halált a test és a lélek ideiglenes különválásaként is értelmezi. Azt pontosan nem tudjuk leírni, milyen módon létezik a lélek a feltámadásig, de a halállal az ember örök sorsa eldől. A végső feltámadáskor az ember megdicsőült testben, mégis saját személyes azonosságát megőrizve részesül az örök életben.

A jósláson és a halottidézésen kívül mik tartoznak az okkultizmushoz? Okkult lehet-e a jóga, a homeopátia, egy játék, könyv vagy zenei alkotás?

Az „okkult” szó rejtettet jelent, keresztény értelemben pedig olyan rejtett erők tudatos keresésére utal, amelyek eltérítik az embert az élő Istentől. Nem önmagában egy tárgy, mozgásforma, könyv vagy játék teszi okkulttá az ember életét, hanem az, ha tudatosan idegen szellemi erőkkel akar kapcsolatba lépni. A jóga például lehet vallási rendszer része, de létezhet egyszerű testmozgásként is. A gyermekek esetében fontos az életkori alkalmasság és a tartalom megkülönböztetése. A keresztény embernek nem félelemben kell élnie, hanem Krisztussal való kapcsolatából kiindulva, józanul kell döntenie. A mágiát, a jóslást és a halottidézést ugyanakkor egyértelműen kerülni kell.

Miért engedi meg Isten, hogy a médiumok kapcsolatba lépjenek gonosz lelkekkel vagy elhunytakkal?

Isten tiszteletben tartja az ember szabadságát, még akkor is, ha az ember ezt rossz célra használja. Lehetnek különösen érzékeny személyek, akik nyitottabbak a szellemi valóságra, de képességüket nem feltétlenül Isten felé fordítják. A helyes út az lenne, hogy az ilyen érzékenységgel rendelkező ember ne a gonoszt vagy a halottakat keresse, hanem Istennel alakítson ki kapcsolatot.

Hol van az egyensúly Isten vezetésének keresése és a saját döntéseink meghozatala között?

Isten nem marionettbábként akarja irányítani az embert, hanem szabadságra hívja. Nem szükséges minden apró döntéshez különleges jelet várni. Az embernek használnia kell az értelmét, tapasztalatát, lelkiismeretét és szabad akaratát, miközben a fontos kérdéseket imádságban Isten elé viszi. A helyes istenkapcsolat növekvő belső szabadsághoz, szeretethez és cselekvőképességhez vezet, nem pedig bénultsághoz. Sokszor az előttünk álló konkrét jó megtétele közben értjük meg jobban Isten akaratát.

Honnan tudjuk, hogy a halottidézőnél valóban Sámuel jelent meg, és nem egy gonosz lélek vette fel az alakját?

A kérdésben a Szentírás tanúságára hagyatkozhatunk. A bibliai elbeszélés egyértelműen Sámuelként azonosítja a megjelenő alakot, aki ugyanazt az isteni ítéletet közli Saullal, amelyet életében is képviselt. A történet ettől függetlenül nem igazolja a halottidézést, hanem annak veszélyes és tiltott voltát mutatja meg.

Mi alapján dönthető el, hogy egy ószövetségi törvény ma is érvényes-e?

Az Újszövetség nem veszi át az ószövetségi rituális, áldozati és tisztasági előírásokat, megtartja viszont az általános erkölcsi alapelveket. A keresztények az ószövetségi törvényeket Krisztus tanításának fényében értelmezik, az apostoli hagyomány és az Egyház erkölcsi megkülönböztetése alapján. Nem lehet a Biblia minden mondatából közvetlen erkölcsi parancsot levezetni, mert a Szentírás gyakran egyszerűen bemutat egy eseményt anélkül, hogy helyeselné azt. A házasság és a gyermekvállalás kérdéseiben az Egyház nem csupán egy-egy ószövetségi helyre, hanem a természetjogra, az emberi test jelentésére és a házastársi szeretet teljességére is épít.

Összeegyeztethető-e Saul kegyelemdöfésre vonatkozó kérése a mai eutanáziával?

Saul története egy tragikus háborús határhelyzetet mutat be, nem pedig erkölcsi mintát vagy követendő cselekedetet. A Biblia megállapítja, hogy mi történt, de nem helyesli azt. Bár felismerhetők párhuzamok a szenvedés megszüntetésére irányuló szándékkal, a történetből nem lehet azt levezetni, hogy a Szentírás elfogadná az eutanáziát vagy az öngyilkosságot.

Miért írja le eltérően Saul halálát Sámuel első és második könyve?

Az egyik elbeszélés szerint Saul a saját kardjába dőlt, egy másik szerint egy amalekita ölte meg a kérésére. Elképzelhető, hogy a történetnek különböző szóbeli hagyományai maradtak fenn, vagy az egyik változat a másik egyes részleteit próbálta árnyalni. Egy csatában történtekről természetes módon több, egymástól eltérő beszámoló is kialakulhatott, mire az eseményeket írásban rögzítették.

Hogyan imádkozzunk jól, és nem untatjuk-e Istent az ismétlődő imáinkkal?

Istent nem untatja az ember őszinte imádsága. Imádkozhatunk saját szavainkkal és kötött imákkal, például a Miatyánkkal is; mindkettőnek helye van a lelki életben. Imádkozni elsősorban imádkozva tanulunk meg: odaállunk Isten elé, olvassuk a Szentírást, és figyelünk arra, mi történik bennünk. Az imádság ugyanakkor nem helyettesíti a cselekvést: amit mi magunk megtehetünk, azt meg kell tennünk, a többit pedig bizalommal Istenre bízhatjuk.