Gerhard Müller bíboros: „A 266 pápa egyikét sem utánozhatjuk. Egyedül Péter példáját kell követnünk.”

„Mindenkinek a folytonosságot kell képviselnie a tanítóhivatallal kapcsolatban, de szolgai módon egyik elődjét sem utánozhatja” – „A következő pápának ellen kell állnia a woke-ideológiának, és világossá kell tennie a hit igazságait.” – Javier Arias, az InfoVaticana újságírójának interjúja.

Müller bíboros, ahogyan már más alkalmakkor is, római otthonában fogad bennünket. Egy szerény, de világos hajlék a Vatikán közelében egy olyan épületben, ahol más bíborosok is élnek. Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció nyugalmazott prefektusa a szokásos szívélyességgel nyit ajtót nekünk. Meglepően folyékonyan és világos közlési szándékkal beszél spanyolul, köszönhetően a spanyol nyelvű világgal való többéves kapcsolatának. Több, mint fél órán keresztül nyugodtan, de fenntartások nélkül tárja elénk elképzeléseit az előttünk álló konklávéról, és arról, hogy szerinte milyennek kellene lennie a következő pápának.

InfoVaticana: Ön szerint milyennek kellene lennie a következő pápának?

Müller bíboros: Péter személyét maga Jézus határozta meg: „Te Péter vagy, a szikla, amelyre Jézus mindenkor az egyházát építeni fogja.” Ez a krisztológiai definíció, de léteznek dogmatikai meghatározások is az I. és II. Vatikáni Zsinattól. Persze figyelembe kell vennünk a személyes tulajdonságokat is.

A kegyelem feltételez bizonyos természetet, egy kiegyensúlyozott emberre van szükség. Nem lehet autoriter, gyenge, kormányzás- vagy döntésképtelen. Az igazságosság és testvériesség lelkületének kell lakoznia benne, hiszen a többi püspök és bíboros testvéri közösséget alkot vele, ők nem a beosztottjai, és nem az alattvalói. Ebből kifolyólag tisztában kell lennie a világ jelenlegi helyzetével, és nem szabad, hogy olyan keresztényellenes ideológiák, mint a wokeizmus vagy a globalizmus hassanak rá.

InfoVaticana: Ön szerint az új pápának milyen témákkal kell sürgetően foglalkoznia, mely frontokon kell feltétlenül színre lépnie?

Müller bíboros: A legnagyobb kihívást az új ateizmus és a keresztény antropológiával való szembenállás jelenti.

Szent Pál a rómaiakhoz írt levelének első fejezetében írja, hogy a pogányok, akik elnyomják az igazságot, Isten helyett teremtményekhez, állatokhoz, stb. fohászkodnak. Ennek az a következménye, hogy maga az emberi természet is, amelyet Isten a maga képmására teremtett, torzul. A férfi és nő, a teremtés alappillérei körüli zavarosság, a másokkal szembeni cselekedetek, akár a nők és gyermekek bántalmazása – mindezek lehetnek az Istenben való egzisztenciális megalapozottság elvesztésének következményei, aki pedig maga a szeretet, az igazság és az igazságosság.

InfoVaticana: Véleménye szerint mit kell elkerülnie a következő pápának?

Müller bíboros: Bizonyos dolgokat világossá kell tenni, mert a hívőknek erre szükségük van. Többször mondták rólam, hogy kritizálom a pápát, mert nem az igazságot mondja. De én csupán teológiai válaszokat adtam azokra a kérdésekre, amelyeket Isten népe megfogalmazott. Az embereknek joguk van ahhoz, hogy ezeket a kiigazításokat megkapják.

InfoVaticana: Pontosan milyen kérdésekre gondol?

Müller bíboros: Amelyekről mindenki beszél:

– Az új kapcsolatban élő elváltak esetében tisztázni kell a szentáldozás érvénytelenségét.

– A wokeizmus destruktív ideológiáját nyíltan el kell utasítani, mivel az ellentmond az Isten által kinyilatkoztatott antropológia elveinek. Sokan a modernitás kifejezésének tartják, valójában a dekadencia és az önpusztítás kifejeződése.

– Az antinatalizmus, az ellenséges érzület a gyermekekkel és a fiatalokkal szemben, az európai társadalmak elöregedése …ez nem egészséges, azt mindannyian látjuk.

Nyitnunk kell a jövő felé, egy nagy igent kell mondanunk rá, biológiai, egzisztenciális és intellektuális szinten is. A kánonjogot pedig tiszteletben kell tartanunk.

Sokan úgy vélik, a pápa a törvény fölött áll, de ez nem igaz. A pápa feladata a jogszerűség szavatolása, s ezt normákat felállító törvényekkel lehet elérni. Az isteni törvény nem változhat, de a pozitív jog előírásait, amíg azok érvényben vannak, be kell tartani. A védelemhez való jogot nem lehet felülírni. A pápa nem mondhatja: „Ebben az esetben nem veszem figyelembe az Ön jogait”. Ha módosítani szeretnénk egy eljárásmódon, akkor azt az eljárás megkezdése előtt vagy a befejezése után kell megtennünk, semmiképpen sem az eljárás lefolytatása alatt.

InfoVaticana: Hogyan viszonyuljon az új pápa a hagyományhoz és a tanítóhivatalhoz?

Müller bíboros: A következő pápának bizonyos dolgokat tisztáznia kell, és a katolikus teológia hermeneutikájára kell emlékeznie. A pápa a lyoni Iréneuszt a gnosztikusokkal folytatott küzdelmei miatt avatta egyháztanítóvá. Mindig szembehelyezkedett a modern kori gnoszticizmussal.

Ez a modern gnoszticizmus, akárcsak az ókori, nem fogadja el, hogy egyedül Jézus Krisztusban van a teljes kinyilatkoztatás. Más kinyilatkoztatásokat kínálnak, nem magánkinyilatkoztatásokat, hanem a hitünkkel ellentéteseket: panteizmust, deizmust, politeizmust, földanyát, Pachamamát és efféléket.

Az egyetlen kinyilatkoztatás a Szentírás, az apostoli hagyomány, a hitvallás, a liturgia, valamint Niceától a II. Vatikáni Zsinatig terjedően a zsinatok nagy döntései révén van jelen az Egyház életében.

Az utolsó kritérium a tanítóhivatal, amikor a pápa ex cathedra vagy az egyetemes zsinattal együtt nyilatkozik meg.

De itt nem egy független tekintélyről, hanem formális hatalomról van szó. Mert Jézus azt bízta az apostolokra, hogy minden embernek tanítsák meg azt, amit ő maga tanított meg nekik.

Az apostolok, a püspökök, a pápák, a tanítók nem adnak új kinyilatkoztatást, ahogyan azt az I. és II. Vatikáni Zsinat kimondja. Ők a kinyilatkoztatás őrzői, amely egyszer s mindenkorra jelen van Jézus Krisztusban.

Krisztus az egyetlen közvetítő és szabadító. Nem mondhatjuk, hogy a Szentlélek minden egyes összejövetelen újabb igazságokat nyilatkoztat ki, amelyek ellentmondanak a Szentírásnak és a tanítóhivatalnak. Ez nem Isten Szentlelke, hanem a világ lelke, vagy Hegelé, egy ideológiáé. A Szentlélek nem létezik az Atyával és a Fiúval való közösségén kívül. A háromszemélyű egy Isten Fia emberré lett, szenvedett értünk és megváltott minket bűneinktől. A Szentlélek csak a feltámadás után teszi általánossá és személyessé Krisztus kegyelmét.

InfoVaticana: Ezekben a napokban egyes bíborosok és a média arról beszél, hogy olyan pápát fognak választani, aki folytatni fogja a mostani pontifikátust. Mit jelentene ez az Egyház számára?

Müller bíboros: A folytonosság nyilvánvaló, de mit értünk folytonosságon? Utánzást? Mert egyesek számára kényelmesebb az állásukat megtartva ugyanúgy folytatni, stb.

A bíborosoknak az egyház javát kell szem előtt tartaniuk, és nem pedig a saját érdekeiket. A folytonosságban legfontosabb a küldetés megtartása, amelyet Jézus elsőként Simonnak, azaz Péternek adott.

Szent Pál azt tanítja, hogy Jézus az egyetlen alap (1Kor 3,11). Mi építőmesterek vagyunk, akik egymást követve dolgozunk, s mindegyikünk megteszi, amire képes.

A 266 pápa egyikét sem utánozhatjuk. Egyedül Péter példáját kell követnünk. Mindenkinek a folytonosságot kell képviselnie a tanítóhivatallal kapcsolatban, de szolgai módon egyik elődjét sem utánozhatja. Ez ellentmondana a keresztény antropológiának. Egyik ember sem utánozhatja a másikat, mintha sablon lenne.

InfoVaticana: Mi volna célszerűbb, egy rövidebb vagy egy hosszabb pápaság? Milyen idős legyen az új pápa?

Müller bíboros: Számomra ez másodrangú kérdés. Lehet szó egy fiatal bíborosról, aki előtt még hosszabb életpálya áll, de akár idősebbről is. A bíborosok tudni fogják, hogyan kell dönteniük.

Szent II. János Pál pápát is 58 évesen választották meg. Ő jó pápa volt. Szent. Santo subito, ahogy mondani szokták.

Fordította: Klausz Eszter
Forrás: kath.net