Full of Grace Pulay Eszter dicsőítés és edzés. Fotó: Full of Grace

„A testünk is Isten ajándéka” – így kapcsolja össze Pulay Eszter a mozgást és a dicsőítést

Mi történik, ha az edzőtermi zenéket dicsőítő dalokra cseréljük, az edzés végén pedig egy bibliai gondolattal csendesedünk el? Lipóczkiné Pulay Eszter olyan keresztény női sportközösséget vezet, amelyben a testmozgás és a lelki élet egymást gazdagítja. A Full of Grace edzés megálmodója a közelmúltban a HÍD – Keresztény Tartalomkészítők Találkozóján a Példakép kategória díjazottja lett.

A kezdeményezés egy egyszerű ötletből született: milyen jó lenne dicsőítő zenére, közösségben mozogni! A Full of Grace (magyarul: Kegyelemmel telve) sportközösség és edzésprogram mára egyre több nőnek kínál lehetőséget a testi-lelki feltöltődésre. Eszterrel a kezdetekről, a testünkhöz való keresztény hozzáállásról, az önmagunkról való gondoskodásról és a hit hétköznapi megéléséről beszélgettünk.

Full of Grace: Pulay Eszter programja összeköti a dicsőítést és az edzést. Fotó: Full of Grace
Full of Grace: Pulay Eszter programja összeköti a dicsőítést és az edzést. Fotó: Full of Grace

– Hogy mutatkoznál be azoknak, akik most találkoznak először veled és a Full of Grace kezdeményezéssel?

– Keresztény, katolikus családból származom, és mindig is fontos imaformám volt a dicsőítés. Nagyon szeretem a dicsőítő zenéket, emellett a mozgás is meghatározó része az életemnek. Így alakult, hogy ma már egy keresztény női sportközösség vezetőedzője vagyok.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1120

– Miként született meg benned a gondolat, hogy összekösd a testmozgást és a dicsőítést?

– Egy kósza gondolatként indul: milyen jók ezek a pörgős dicsőítő zenék, és milyen lelkesítő lenne, ha egy nagyobb közösségben együtt mozognánk rájuk! Aztán szerveztem néhány közösségi edzést. Ez körülbelül nyolc éve történt.  Eleinte személyes alkalmakon találkoztunk, majd a Covid idején elindult az online program, amely azóta is rendszeres. Kisgyermekes anyukaként, vidéken élve ma elsősorban ezt a formát viszem tovább. Nagy előnye, hogy így rengeteg vidéken élő nő és édesanya is csatlakozhat, a távolság és az országhatárok sem jelentenek akadályt.

– A két tevékenység összekapcsolása elsőre talán szokatlannak tűnhet, azonban, ha belegondolunk, miért ne dicsérhetnénk ilyen módon is az Urat? Tulajdonképp már Dávid királyról olvashatjuk a Szentírásban, hogy táncolt örömében Istennek.

– Sokan meglepődnek, amikor először hallanak róla, de aztán kiderül, hogy egyébként is hallgatnak dicsőítő zenét futás vagy akár főzés közben. Ha ez természetes része lehet a napunknak, miért ne hallgathatnánk edzés közben is?

Van, akit például zavarnak az edzőteremben hallható dalok és szövegeik, s azt mondják, „milyen jó, hogy végre találtam egy olyan mozgásformát, ahol olyan zenéket hallgatok, amelyek a lelkemet is építik!”.

Azt tapasztalom, hogy sokaknak éppen erre volt szükségük: olyan mozgásra, amely nemcsak a testüket dolgoztatja meg, hanem lelkileg is építi őket.

– Milyen útravalót kapnak a résztvevők egy Full of Grace dicsőítő edzés végén?

– Az órákat általában egy rövid bibliai relaxációval, elmélkedéssel zárjuk, egy-egy ige kapcsán. A résztvevők így lelki útravalót is kapnak: találkozhatnak a belső csendjükkel és Istennel.

Az a célom, hogy minél többféleképpen tudjunk Istenhez kapcsolódni. Ne csak arra gondoljunk, hogy akkor imádkozunk, amikor elmegyünk misére, vagy leülünk egy órára a Bibliánkkal. A napunkba rövidebb megállókat is beiktathatunk, amikor mozgással és egy bibliai igével töltődünk fel. Ezek az apró alkalmak sokszor észrevétlenül formálják a gondolkodásunkat és a lelkünket.

kozossegi mozgas
Forrás: Pulay Eszter / Full of Grace

– A kezdeményezésben tehát nemcsak a mozgás és a dicsőítő zene kapcsolódik össze, hanem a testünkről való keresztény gondolkodás is fontos szerepet kap.

– Igen. Idővel kialakult bennem az a küldetés is, hogy szeretném támogatni a keresztény nőket abban, hogy miként tekinthetünk a testünkre, az egészségünkre és az étkezésünkre Istennek tetsző módon, a Biblia tanítása alapján, a világból érkező fitness klisékkel szemben.

Szeretném feloldani azt a szemléletet, amely szerint a test nem számít, csak a lélek. De a másik végletet is, amelyben a külső megjelenés, a fiatalság megőrzése válik a legfontosabbá. Hol van az igazság a kettő között? Mit tanulhatunk erről a Bibliából, Jézus példáján keresztül? Ezeket a kérdéseket szeretném közelebb hozni a keresztény nőkhöz.

– Hogyan épül fel a gyakorlatban egy Full of Grace-edzés?

– Kedd esténként találkozunk az élő online edzésen. Mindig változatos mozgásformákat hozok: van gerinctorna jellegű alkalom, dinamikusabb edzés, vagy amikor egy-egy izomcsoportra koncentrálunk. A zenéket is az edzés jellegéhez igazítom: a lendületesebb gyakorlatokhoz pörgősebb dalokat választok, de a liturgikus év ritmusát is figyelembe veszem. Adventben például elmélyültebb, az ünnepre hangoló zenék szólnak.

A mozgás körülbelül negyven perc, ezt követi a bibliai relaxáció: egy rövidebb ige kapcsán magunkra vonatkoztatjuk a hallottakat, megfigyeljük az érzéseinket, és elgondolkodunk azon, mit üzenhet nekünk az Úr. Végül nyújtással zárjuk a nagyjából hatvanperces alkalmat.

– A közösségi médiában is aktívan jelen vagy. Hogyan találod meg a hangot a követőiddel?

– Legtöbbször a megérzéseimre és Isten vezetésére igyekszem hagyatkozni. Úgy döntöttem, elsősorban a keresztény nőkhöz szeretnék szólni. Nem feltétlenül az a küldetésem, hogy azokat szólítsam meg, akik nem hívők, hanem hogy erősítsem azokat, akik már keresik ezt a fajta közösséget és lelkiséget. Szeretnék segíteni nekik a hétköznapjaikban, a testi fejlődésükben és abban, hogy megtalálják a számukra valóban feltöltő mozgásformát. 

– Nemrég a HÍD – Keresztény Tartalomkészítők Találkozóján a Példakép kategória díjazottja lettél. Mit jelent számodra ez az elismerés?

– Őszintén szólva nagyon meglepődtem már a jelölésen is. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy meghívtak az eseményre, és végül díjazott is lettem. Az elismerés megerősített abban, hogy sokan látnak, és hatok az emberekre. Azt éreztem, hogy jó, amit csinálok, és van értéke. Számomra nem feltétlenül az a legfontosabb, hány követőm van, vagy hány emberhez jut el egy-egy bejegyzésem. Ha akár néhányaknak is értéket tudok adni, már megérte. Leginkább hála van a szívemben: Istennek, amiért erre az útra vezetett, és azoknak az embereknek, köztük a családomnak, akik által azzá formálódtam, aki ma vagyok.

– Egy ilyen formabontó kezdeményezés elindítása bátorságot is igényelhetett. Hogyan élted meg ezt az utat?

– Fontos, hogy mindez lépésről lépésre alakult ki. Először személyes alkalmakat szerveztem, amelyekre tíz-húsz lelkes jelentkező is elég volt. A Covid idején egy edzőteremben dolgoztam sportszervezőként, és ekkor kezdtem el az online programot is.

Akkor még nem gondolkodtam vállalkozásban, egyszerűen csak elkezdtem csinálni, és láttam, hogy érdekli az embereket. Soha nem éltem meg ezt óriási fejesugrásként. Inkább egy lassabb, vezetett út volt, amelyen a mai napig lépésről lépésre haladok.

ima es mozgas
Összekapcsolódik az ima és a mogzás Lipóczkiné Pulay Eszter edzésein. Fotó: Szabó Letícia

A Full of Grace edzéseken kéz a kézben jár az ima és a sport

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Mindig a családi életemhez igazítottam ezt a tevékenységet, és szeretném addig folytatni, amíg örömet ad, nem égek ki benne, van rá érdeklődés, és az élethelyzetem is engedi. Nincs bennem görcsös ragaszkodás, bízom benne, hogy a Jóisten majd megmutatja, merre vezet tovább ez az út.

Az utóbbi időben három plébániai közösség is csatlakozott az online Full of Grace edzésekhez, női körök keretében. Ez nagyon lelkesít, korábban nem is gondoltam volna, hogy plébániai közösségeket is meg lehet így szólítani. Nagyon örülnék, ha még több helyen elindulna ez a kezdeményezés. Az élő találkozások, ahová egy-egy eseményre meghívnak, szintén sokat adnak: jó megtapasztalni, milyen együtt mozogni egy közösségben. Működik egy Full of Grace Facebook-csoport is, amelyhez bárki csatlakozhat.

– Egyre több fiatal küzd mentális nehézségekkel és evészavarokkal. Mit üzennél azoknak, akik ilyen problémákkal érkeznek a közösségedbe?

– Mindenekelőtt megkérdezném, hogy járnak-e szakemberhez, pszichológushoz az elakadásukkal vagy betegségükkel. Azt gondolom, fontos élni ezekkel a lehetőségekkel.

Az étkezés kapcsán pedig érdemes lenne újra felfedeznünk, mit jelentett az asztal Jézus életében és a tanítványokkal való kapcsolatában. Az étkezés sokkal többről szólt, mint magáról az evésről: mennyi mély beszélgetés és csoda történt az asztal körül!

Nekünk is újra meg kellene találnunk ezeket a kapcsolódási pontokat egymással és Istennel. Arra buzdítanám azokat, akik túlságosan arra figyelnek, hogy mit és mennyit esznek, hogy a hogyanra is helyezzenek hangsúlyt. A Bibliából és Jézustól sokat tanulhatunk arról, hogyan pihenjünk, töltődjünk fel, és hogyan éljük meg az étkezéseinket.

– Van olyan bibliai történet, amely különösen sokat jelent számodra a testünkről, a pihenésről és az önmagunkra való odafigyelésről?

– Nagyon szeretem azt a történetet, amikor Jézus elvonul a hegyre imádkozni, miközben mindenki őt keresi. Sokszor szükségünk van, hogy időnként megálljunk, elvonuljunk a környezetünkből töltekezni, imádkozni vagy egyszerűen csak sétálni a természetben.

Jézus példája azt mutatja, hogy csak úgy tudott adni és gyógyítani, hogy közben ő maga is töltekezett az Atyával. Eszembe jut az a történet is, amikor vihar tombol a tengeren, ő pedig nyugodtan alszik a hajóban. Szerintem nekünk is jobban kellene figyelnünk a saját szükségleteinkre. Jézus úgy gondoskodott magáról, hogy közben nem vált önzővé vagy énközpontúvá. Egyszerűen figyelt arra, hogy azok az alapvető szükségletei is rendben legyenek, amelyek által másoknak is adni tud.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.