122. nap: Abner meggyilkolása
Korszak: Királyok kora
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk ezeknek a napoknak a nehézségeiért. Őszintén, nehéz ezeket a neveket végigolvasnunk. El kell ismernünk, hogy – bár jelentésük és erejük van – nagyon nehezek. Köszönjük, Uram, a te igédet, ami a történelemben gyökerezik, valós emberek történeteiben. Mindezek a nevek embereket és elmondatlan történeteket rejtenek. Olyan nevekről beszélünk, akikről nem tudunk semmit, csak, hogy fontosak voltak neked, ismerted és szeretted őket, valamint, hogy az üdvtörténet részévé tetted őket. A nehézségek közepette Jézus nevében kérjük, hogy adj nekünk erőt és türelmet, hogy meghallhassuk azokat a szavakat, amelyeket hallanunk kell, és azzá az emberré váljunk, akit te szeretnél! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.
Elmélkedés
Igazi kegyelem, hogy hallhattuk azokat a neveket a Krónikák első könyvében, amelyek később még előkerülnek (pl. Dávid és Salamon leszármazottaiét). Valószínűleg nem ismerjük mindezeket az embereket, hiszen Dávidnak számos gyermeke volt. A 2Sámuel 3-ban és az 1Krónikák 3-ban is megtalálható Dávid gyermekeinek listája, ez utóbbi helyen csak a Hebronban születetteké. Ha megszenvedtünk is a bonyolult nevek kimondásával, tudnunk kell, hogy a történet kibontakozásában még fontosak lesznek. Ahogy pedig Salamonhoz érünk, a királyok története kezd el kibontakozni. Ezek a nevek biztosan nem mondanak sokat nekünk jelenleg, de rengeteget jelentenek nagyobb távlatban. Dávid, Salamon és Rechabeám vérvonalát fogjuk követni, megismerjük a történeteiket és a többi király történeteit is. Mindezek persze nem feltétlenül szólnak majd jó királyokról. De dicsőítsük az Urat, hogy többször is halhatjuk ezeket a neveket és a feljegyzett eseményeket.
A 2Sámuel 3-ban egy tragikus történetet olvashatunk. Váratlan fordulat állt be: Dávid felismeri, hogy megegyezésre juthat Abnerrel. Ő Isbaalnak, Saul fiának fővezére volt, akit az északi törzsek királlyá tettek Dávid ellenében. Isbaal megvádolja Abnert, hogy viszonya van Saul egyik mellékfeleségével. Isbaal valószínűleg fenyegetésként tekintett Abnerre, így ez a vád kapóra jött neki ellene. De Isbaal elszámította magát. Abner sértettségében Dávidhoz fordul és békét kér tőle. Meglátogatja Dávidot Hebronban, és mindent megbeszélnek. Azt ígéri, hogy kész lesz harcolni Dávidért, és biztosítja, hogy ő lehessen egész Izrael királya. Dávid beleegyezik és békében elengedi.
Az erőszak viszont erőszakot szül. Joáb megtudja, hogy Abner Dávidnál járt. Tegnapról emlékezhetünk a három testvérre, Abisájra, Azahelre és Joábra, akik Dávid unokaöccsei. Abner korábban önvédelemből, egy csatában megölte Azahelt. Abner el akarta kerülni vele az összecsapást, emiatt nem kellene, hogy bosszúvágy legyen bárkiben is, de Joábban mégis feltámad. Enged a bosszúvágyának és megöli Abnert, ezt a magas rangú vezért, akit egész Izrael ismert. Prominens és tiszteletben álló alakja volt az országnak. Dávid hívta meg Abnert az otthonába, majd békében elbocsátotta. Joáb csellel visszacsalogatta, aztán orvul rátámadt és megölte.
Amit Dávid ezután tesz, zseniális, és nagyszerűen rávilágít az erényeire. Zseniális, hiszen mindenkit egyesít. És Dávid erényei is megmutatkoznak, hiszen helyesen cselekedett. Nyilvánosan gyászolja hajdani ellenségét, ráadásul még utasítja is a gyilkost, Joábot és testvérét Abisájt, hogy zsákruhát öltsenek és szaggassák meg ruhájukat. Mindenkinek ezt kell tennie, még a gyilkosnak is. Aki ezt látta, mind megtudhatta, hogy Dávid milyen jó vezető. Minden, amit Dávid tett, boldoggá tette az embereket. Tettei megmutatták lelkének mélységét, s hogy milyen ember és vezető volt. Hatalmas kegyelem, hogy az ellenségét is tudta gyászolni. Még nagyszerűbb lett volna, ha – eredeti tervei szerint – barátok lesznek és szövetségre léphet vele.
Ránk ez ugyanúgy igaz. Meghívást kaptunk, hogy az ellenségeinkkel barátok legyünk. Nem azért, mert meg kellene bíznunk a megbízhatatlan emberekben, hanem hogy ajtót nyissunk azoknak, akik képesek lehetnek hazatérni az Atyához. Azoknak, akiknek van esélyük rá, hogy kiengesztelődjenek velünk és mi megbocsássunk nekik. Ehhez bölcsességre van szükségünk. Nem tűnhetünk bolondnak, nem bízhatunk a megbízhatatlanokban. A mi életünkben is vannak, akik bántják a körülöttük élőket – akár minket is –, ezért nem tudunk megbízni mindenkiben. De vannak mások, akik szintén bántanak minket, mégis vissza tudják nyerni bizalmunkat. Az erőszak körforgása véget érhet nem csak a tettlegességben, hanem a szívemben is.
Ezért imádkozunk egymásért, hogy az erőszak körforgása véget érjen a szívünkben, és hogy szívből tudjunk megbocsátani, valamint szívből tudjuk felkínálni a kiengesztelődést. Ezért imádkoznunk kell. Szükségünk van Isten kegyelmére, hogy képesek legyünk erre, és ezáltal a békét szolgáljuk.
Én imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is!
