Ferenc pápa katekézise: a keresztény ember a megváltásunkra felkent Krisztus követője

Telt ház fogadta Ferenc pápát, aki augusztus 21-én szerdán kora délelőtt belépett a VI. Pál aulába, ahol megtartotta az általános kihallgatást. Katekézisében „A Lélek és a Jegyes. A Szentlélek vezeti Isten népét a Jézussal, a mi reménységünkkel való találkozásra” című sorozatában ezúttal a „Krisztusnak a Szentlélekben történt felkenéséről” tanított. „A mi keresztségünk ennek a gyümölcse és küldetésünk, hogy a megkapott kenet illatát árasszuk embertársainkra”.

Ma a Szentlélekről elmélkedünk, aki Jézusra szállt a Jordánban történt keresztségekor és Belőle átterjed a testébe, ami az Egyház – kezdte katekézisét a pápa. Márk evangéliuma így mondja el Jézus megkeresztelkedése történetét: „Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Mk 1,9-11).

Abban a pillanatban az egész Szentháromság megnyilvánult a Jordán partján! Ott van az Atya, aki a Szaván keresztül van jelen, ott van a Szentlélek, aki galamb képében száll le Jézusra és ott van Jézus, akit az Atya a szeretett Fiának nevez. Mindez a Kinyilatkoztatás, az üdvösség történetének nagyon fontos pillanata. Hasznos lesz számunkra, ha újraolvassuk ezt a részt az evangéliumból! – tanácsolta a Szentatya, majd feltette a kérdést: Miféle fontos dolog történt Jézus megkeresztelkedésekor, hogy az összes evangélista említést tesz róla? A választ az a kijelentés adja, melyet Jézus nem sokkal utána a názáreti zsinagógában tett, éppen a Jordánnál történt eseményre utalva: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem” (Lk 4,18). A Jordánban az Atyaisten „Szentlélekkel kente fel”, vagyis királlyá, prófétává és pappá szentelte fel Jézust. Az ószövetségben ugyanis a királyokat, a prófétákat és a papokat illatos olajjal kenték fel. Krisztus esetében a fizikai olaj helyén a lelki olaj szerepel, aki a Szentlélek és így a szimbólum helyén ott a valóság: ott van maga a Lélek, aki leszáll Jézusra.

Jézus megtestesülésének első pillanatától fogva Szentlélekkel volt telve. Ez azonban „személyes kegyelem” volt, így másoknak át nem adható, most azonban ezzel a kenettel az Úr megkapja a Lélek ajándékának teljességét, mégpedig küldetése számára, amelyet mint Fő közöl a testével, amely az Egyház, és így megad mindnyájuknak. Ezért lesz az Egyház az új „királyi nép, prófétai nép és papi nép”. A héber „Messiás” és a megfelelő görög „Krisztosz” kifejezés egyaránt Jézusra vonatkozik, és azt jelenti, hogy „felkent”, hiszen felkenték az öröm olajával, felkenték a Szentlélekkel. A mi „keresztény” nevünket az egyházatyák szó szerinti értelemben magyarázták: a „keresztény” azt az embert jelenti, akit „felkentek Krisztus követésére” – idézett a pápa Jeruzsálemi Szent Cirill egyik misztagógikus, vagyis szentségekbe beavató beszédéből.

A Biblia egyik zsoltára illatos olajról beszél, amelyet Áron főpap fejére öntöttek, és amely lecsorgott róla egészen köntöse szegélyére: „Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére” (Zsolt 133,2). A lecsorgó olaj költői képét, amelyet a testvéri együttlét örömének jelzésére használtak, itt most lelki és misztikus valósággá vált Krisztusban és az Egyházban. Krisztus a Fő, a mi Főpapunk, a Szentlélek az illatos olaj, az Egyház pedig Krisztus teste, amelyben szétárad az illat.

Láttuk, hogy a Bibliában a Szentlelket a szél jelképezi, és erről kapja a nevét is: Ruach – szél, lehelet. Ám érdemes azt is megkérdezni magunktól – ajánlotta a pápa –, hogy mi ennek az olajjal megjelölésnek a gyakorlati következménye. A válaszhoz a pápa a nagycsütörtöki úgynevezett „krizmaszentelési” misére utalt, amikor a püspök a keresztség és a bérmálás során a kenetet elnyerőkre utalva ezt mondja: „Hassa át és szentelje meg őket ez a kenet, hogy megszabadulva az eredeti bűntől és dicsőségének templomává felszentelve, a szent élet illatát árasszák”. Ez az értelmezés Szent Pálig nyúlik vissza, aki ezt írta a korinthusiaknak: „Hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindig győzelemre segít minket, és ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk” (2Kor 2,15). A kenet illatossá tesz minket és így az a személy, aki örömmel éli meg a fölkentségét, ezzel illatossá teszi az Egyházat, a közösséget és a családot – tette hozzá szabadon a pápa.

Sajnos tudjuk, hogy néha a keresztények nem Krisztus illatát terjesztik, hanem saját bűneik rossz szagát. És soha ne feledjük: a bűn eltávolít minket Jézustól, a bűn rossz olajjá tesz minket. És ne feledjük, az ördög általában a zsebeken keresztül hatol be, ezért vigyázat, vigyázat! – figyelmeztetett a pápa. Ez azonban nem téríthet el bennünket attól a kötelességtől, hogy amennyire csak lehet, mindenki a saját környezetében, megvalósítsa azt a magasztos hivatást, hogy Krisztus jó illatává legyen a világban. Krisztus illata ugyanis szabaddá teszi a Lélek gyümölcseit, melyek Szent Pál galatákhoz írt levelének tanúsága szerint: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22).

Ezt tehát Pál apostol mondta, és milyen szép dolog olyan embert találni, aki rendelkezik ezekkel az erényekkel: mint a szeretettel rendelkező, örömteli ember, a békét teremtő ember, a nagylelkű és jóindulatú ember. aki mindenkit szívesen lát, aki egy jó ember. Jó dolog egy jó embert találni, egy hűséges embert, egy szelíd embert, aki nem büszke, de szelíd… És így megérezzük magunk körül egy kicsit Krisztus Lelkének az illatát, amikor rátalálunk ezekre az emberekre. Kérjük a Szentlelket, hogy tegyen minket mind tudatosabb, az Úr által felkent személyekké – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

A Szentatya köszöntései a kihallgatás során:

Szeretettel köszöntöm a lengyel zarándokokat. A háborúk és a megosztottság által fémjelzett világunknak ma nagyobb szüksége van a Szentlélek gyümölcseire, mint valaha. Családjaitok és munkahelyi környezetetek világából kiindulva vigyetek szeretetet, békét és jóságot a mindennapi életetekbe. A Jasna Górai Szűzanya közbenjárására, akihez az elmúlt hetekben oly sokan zarándokoltok el gyalogosan is, az imáitok ajándékozzák meg a világot az annyira vágyott béke ajándékával. Mária anyai oltalmára bízlak benneteket és megáldom a hazátokat!

A francia zarándokokhoz fordulva Ferenc pápa tisztelettel köszöntötte a franciaországi Rives de la Bruche plébánia híveit, valamint az afrikai Burkina Fasóból és az Abidjani egyházmegyéből érkező zarándokokat. Ebben a mostani ünnepi időszakban kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy amennyire csak tudjuk, ki-ki a saját környezetében, terjessze Krisztus jó illatát testvéreinek életében. Isten éltessen benneteket!

Szívélyes üdvözlettel fordulok az olaszul beszélő zarándokokhoz – folytatta a Szentatya – és külön köszöntötte a San Domenico in Crotone, a San Rocco in Dolo híveit és a Caprarola-i egyházközség fúvószenekarának tagjait. Ma a világ számos pontján megemlékeznek Szent X. Piusz pápáról, éppen a katekéták napján. Gondoljunk csak a női és férfi katekétákra, a hitoktatókra, akik oly sok munkát végeznek, és a világ egyes részein egyedüliként ők adják tovább a hitet. Imádkozzunk ma a katekétákért, tegye őket bátorrá Úr, és hogy tudjanak előrehaladni. A pápa megáldotta a fiatalokat, a betegeket, az időseket és az ifjú házasokat, majd Szent X. Piusz pápa példája nyomán a Szentatya arra buzdított a híveket, hogy Isten Igéje hallgatásával és a jócselekedetek tanúságtételével kapcsolódjanak Krisztushoz.

Ima a békéért

Végül azt kérte, hogy meg ne feledkezzenek a meggyötört Ukrajnáról, amely oly sokat szenved. De ne feledkezzünk meg Mianmarról, Dél-Szudánról, a kongói Észak-Kivu tartományról sem és még sok háborúban álló országról. Imádkozzunk a békéért! És ne feledkezzünk meg Palesztináról és Izraelről: Legyen béke ott! – kérte, majd áldását adta minden jelenlévőre.

Forrás: Vatican News