Ferenc pápa elmeséli, hogyan élte meg az Urbi et Orbi áldást a vírusjárvány közepén
Március 27-én, szemtől szemben a koronavírus-járvánnyal, Ferenc pápa soron kívüli Urbi et Orbi áldást osztott. Az elmúlt napokban pedig megosztotta velünk visszaemlékezését erről a nagy intenzitású élményéről.
Az Urbi et Orbi áldás a teljesen üres Szent Péter téren, március 27-én, a koronavírus-járvány közepén, megrendítette a híveket. A pápa szívesen beszélt erről a történelmi pillanatról Carmen Magallónnak, az Il mio Papa magazin spanyol kiadásának vezetőjének.
Visszaemlékezve arra a történelmi estére, magunk előtt látjuk Pápánkat, aki mintha az egész világ terhét hordozná vállain, teljes magányban, sűrű esőfüggöny alatt, az események miatti aggodalomtól lesújtva. Mint jó Atya a vihar közepén, jelenlétével akarta megerősíteni gyermekeit. Emlékszünk bizonytalan mozgására, megtört arckifejezésére.
„Szívem együtt érzett Isten egész népével”
A beszélgetés során Ferenc pápa bevallotta, eleinte attól félt, hogy elcsúszik a Szent Péter tér vizes lépcsőjén. Így folytatta:
„szívem Isten egész népével volt együtt, amelyik szenved, együtt voltam az egész emberiséggel, amely elviseli a járványt és ugyanakkor bátorsága van továbblépni. Imádkozva lépkedtem fel a lépcsőkön. Egész idő alatt imádkoztam, úgy is távoztam el. Így éltem meg a március 27-ét”.
Ez a megható vallomás világosan mutatja, hogy az argentin pápa mily közel áll híveihez, és pápa létére is néha nagyon is konkrét gondjai vannak.
Hozzátette, hogy az általános audiencia – hívek nélkül – rendkívül nehéz volt számára. „Olyan volt, mintha szellemeknek beszélnék” – panaszolta. „A fizikai jelenlét hiányát részben telefonhívásokkal és levelekkel pótoltam. Ez segített abban, hogy kitapintsam, hogyan élik meg mindezt a családok és a közösségek”. Bizonytalan mozgása nem újdonság. A Szentatya ténylegesen szenved csípőbántalmakban és csípőidegzsábában, ami erős fájdalmakat okoz neki.
Forrás: Aleteia
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
